Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
(m^fúzEUMi Hírlevél J© Fókusz Visszatérés - újrakezdés A magyar deportáltak, elhurcoltak a felszabadulás után Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény 2006. november 21. - 2007. március 25. A Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány új időszaki kiállítása kísérletet tesz arra, hogy a vészkorszak utóéletének egy alig ismert fejezetét bemutassa. A korszak időhatára: 1945-1947, amely az átmeneti demokratikus berendezkedés ideje is egyben. Az egykori deportáltak és elhurcoltak: fajilag üldözött zsidók és romák, valamint más politikai, vallási okok miatt elhurcolt személyek fenyegetettsége a koncentrációs- és munkatáborok felszabadítását követő eufória után nem szűnt meg. Betegségek, éhség gyötörte őket, hazatérésük pedig esetenként hónapokig eltartott. A hazatérteknek a demokratikus is Magyarországon számolniuk kellett az újabb nehézségekkel: a személyes, családi tragédiákon túl pl. sokuk lakásába még 1944-ben beköltöztek és nem voltak hajlandók azokat tulajdonosaiknak visszajuttatni. Voltak olyan települések- közöttük a híressé/hírhedtté vált Miskolc és az alföldi Kunmadaras- ahol a visszatértek ellen a helyi lakosság pogromot rendezett, melynek alapjául több ízben a középkori eredetű vérvád szolgált. Jóllehet a kormány és más segélyszervezetek - elsősorban az amerikai központú Joint és az 1945 tavaszán alakult regisztrációs- és segélyszervezet, a Magyarországi Zsidók Deportáltakat Gondozó Országos Bizottsága - igyekeztek törvényileg, erkölcsileg és adományok formájában segíteni a zsidóságot. Ugyancsak támogatást nyújtott az 1946-ban létrehozott Gestapo Fogházviseltek Köre. Sajnos, az említett szervezetek - mivel a pártállami diktatúra kiépítésével a holokausztot politikai okokból tabunak nyilvánították - 1950-ig az ellehetetlenített helyzetben megszűntek. Szomorú tény, hogy számos túlélőt a szovjet munkatáborokba hurcoltak tovább, mint ahogy az is igaz, hogy a világháborút követő (egyébként a Kárpát-medence egyéb területein is előforduló) atrocitások, újabb zsidóellenesség, majd közöny, valamint a társadalom más rétegeit egyaránt érintő demokratikus életlehetőségek beszűkülése következményeként sokan -1956-ra mintegy 50000-en - a kivándorlás mellett döntöttek, aminek fő iránya az USA és Palesztina (1948-tól Izrael) volt. A tárlat sokrétű mondanivalóját tablók és tárgyi emlékek formájában igyekszik bemutatni, hangsúlyozva a nemzetközi kontextust, és a hazai viszonyok alakulását. Ebben az időszakban az 1938 és 1944 decembere között meghozott, zsidókat is érintő 21 törvényt és 367 rendeletet 4 törvényben és 47 rendeletben helyezték hatályon kívül. A sorban kiemelkedik az 1946. évi XXV. te. a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről. A kiállítás e törvény megszületésének 60. évfordulójára készült. Szécsényi András Új időszaki kiállítások PÉCS - BUDAPEST Az utópia bűvöletében - Weininger Andor (1899 Karancs - 1986 New York) kiállítása Pécsi Kisgaléria (Szent István tér 4.) Nyitva: 2006. november 26-ig Következő helyszín: PONTON Galéria (Budapest, Batthyány u. 65.) 2006. november 30 - december 20. A sokoldalú művész Pécsett kezdte pályáját. Rippl-Rónai hatott rá, és rajzainak tanúsága szerint tanulmányozta az olasz reneszánsz mesterek műveit. 1919-21 között a Pécsi Művészkör expresszív alkotóihoz kötődött és ott állította ki korai tájképeit. 1921-ben Molnár Farkassal és pécsi társaival együtt felvételt nyert a weimari Bauhausba. A modern szemléletű főiskolán, Kandinszkij, Klee és Itten nyomán alapvető forma, szín, mozgás és térképzési kísérletekbe kezdett. 1922-ben a holland konstruktivista, Theo van Doesburg hatására kibontakozó magyar dominanciájú, nemzetközi KŰRI (Konstruktiv, Utilitär, Rational, International) csoport fontos résztvevője lett. Az alapszínekkel, derékszögű hálórendszerben konstruált művei az új esztétikai rend utópiáját hirdették. 1923-tól a geometrikus formák mozgatásával és robotszerű bábokkal újszerű, mechanikusan mozgatható színpadi játékot tervezett, fényváltoztatások és modern zörejzene kíséretében. Ennek, a mai multimédiás bemutatók előzményének tekinthető ún. absztrakt revünek felnagyított rajza, kísérleti kompozíciói is szerepelnek a kiállításon, híres Gömbszínház tervének több vázlatával együtt. Az 1920-as évek irodalmi kabaréihoz Hamburgban, mint tervező és előadó művész egyaránt kötődött. Weininger 1925-ben haza tért, de Walter Gropius visszahívta a főiskolára, így csak nyaranta látogatott Magyarországra, de végig megőrizte, vallotta magyarságát. 1928-ban Moholy-Nagy Lászlóval és Gropiusszal egyidőben Berlinbe költözött. Tudását feleségével együtt a bútortervezésben ill. a grafikában is kamatoztatta. Képein a baranyai táj utáni nosztalgia jelentkezett a belső emigrációba vonuló művész önvallomásaiként. A dadaista hatások után a természeti víziókba menekülés művészetében egy sajátos szürrealizmushoz vezetett. A kemény, geometrikus formákat lágy, biomorf alakzatok váltották fel, amőbaszerű, földöntúli lények népesítették be képeit. Ezt, a napjainkban a figyelem középpontjába került, ősi formákat jelképező, majd a fasizálódó világnak hátat fordító tendenciát kiemelt egységben most először láthatják a tárlatlátogatók. 1938-1951-ig tartó hollandiai tevékenysége után hét éves kanadai intervallum és féléves európai körút következett. 1958-ban telepedett le végérvényesen New Yorkban. Itt elevenítette fel fiatalkori utópikus elképzeléseit és egy matematikai, rendszerelvű piktúra megvalósításával kísérletezett. Az op-art törekvésekkel egy időben kereste a mozgás élményét közvetítő új vizualitást. 327
