Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
m^fúzEUMi Hírlevél m t Luigi Sacchi (1805-1861) felvétele a milánói dómról. Sóspapír pozitív, 1857-1858 (Találkozások - Magyar Nemzeti Múzeum) A nagy figyelemmel kísért nyitó előadást A4. Kiss Sándor egyetemi tanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) tartotta „Adalékok a Történelmi Tényfeltáró Bizottság tevékenységéről” címmel, felvázolva a rendszerváltás utáni években, a korábban zárolt, 1956-os anyagok kutatásának problémáit. Rainer M. János, az 1956-os Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete igazgatója előadásában 1956 és a történetírás viszonyáról beszélt a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized időszakában. Szikossy Ferenc (Magyar Nemzeti Múzeum) szólt először arról, hogy a rejtélyes ajándékozók tárgyain át az MTI negatívjaiig mi mindent kellett eldugni például a munkaeszköz gyűjteménybe (amely az ÁVH csigáját is rejti), a Pécsi Sándortól vásárolt Sztálin szobor kezén át a Nagy Imre kormány pecsétjeitől Rajk (a fiatal!), Krassó, Gadó György illegális kiadványaiig. Az 1989-es ötvenhatos kiállításban tárták először a látogatók elé a Magyar Nemzeti Múzeum addig rejtett anyagát. Sümegi György művészettörténész (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) akaratán kívül vált magángyűjtővé, hiszen 1981 és 1988 között nem volt olyan intézmény, amely az 1956-tal kapcsolatos képzőművészeti alkotásokat be merte volna fogadni. Ma a gyűjtemény kb. ezer darabból áll, olyan kvalitásos műveket tartalmaz (grafikákat, festményeket), amelyek 1956 és 1989 között készültek. 2006 októberének közepén a bécsi Collegium Hungaricumban rendeznek kiállítást az egykori menekültek műveiből. Kik is az alkotók? Gebhardt Béla, Borsos Miklós, Papp Oszkár, Szőnyi István, Bárányay András, PleidelÁkos, Biró Lajos, Major János, Tóth Sándor, Kondor Béla, Pázmándi István, Tóth Menyhért, Ambrus Győző, Nagy Éva, Marosán Gyula, Zsögödi Nagy Imre, Bálint Endre, Muray Róbert, Kokoschka, Takács Pál... Életrajzuk sem elhanyagolandó, de erre most nem térek ki. Bircher Erzsébet (Központi Bányászati Múzeum, Sopron) A bányászok útja 1956-ig c. előadásában egy különös viszony nyomába eredt, miszerint a Rákosi-korszak legkiemeltebben A Santa Maria déllé Grazie templom, háttérben Leonardo Az utolsó vacsora freskóját őrző fal, az 1943. augusztusi bombázás után, ismeretlen fényképező felvétele, nagyítás kisfilmes negatívról (Találkozások - Magyar Nemzeti Múzeum) kezelt rétegéből, a bányászok közül „került ki” az 1956-ban kivégzettek 10 százaléka. Mi történt? „A magyar bányászatba be van épülve a klasszikus ellenség..." - mondta Kádár János 1957 októberében. Ugyanakkor a műszaki értelmiségre szükség volt, vezetők nem lehettek többé, de lecserélhetetlenek maradtak szaktudásuk miatt. A soproni 1956-os kiállításban dolgozzák fel mindezt és mutatják be ennek dokumentumait. Cseh Géza (jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár) a már mitikussá vált szolnoki Kádár-kormány megalakulását, a szolnoki Rádió-beszédet és mindennek dokumentumait kutatta fel. Kérem szépen, itt semmi sem stimmel. Evvel eljutottunk a konferencia legérdekesebb kérdéséhez, az anyagi kultúra hitelességéhez. Azt meghamisítani csak a hozzájuk kapcsolt írott dokumentumokkal és a szóban terjesztett, hitelesnek látszó mondatokkal lehet. A muzeológia arra is! való, hogy tisztázzuk az épületek, emléktáblák, tárgyak, hangszalagok hitelességét. 233
