Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
m JÍúzeumi Hírlevél m Zsolnay, losonci tányérok, valamint az általánosan használt fehér gránit, étkezéshez használt tányérok, tálak. A háztartásokban leggyakoribb, vasból készült eszközöket vasaló, mozsár, gyertyatartó, a réz alapanyagúakat sárga-, vörösréz gyertyatartók, vasaló, mozsár és a rézből készült dísztárgyak képviselik. Helyet kaphattak a polgári háztartásokban leginkább vitrintárgyként kezelt alpacca és ezüstözött tárgyak, ezek csupán érzékeltethetik a tárgykör sokszínűségét. XVIII. századi ónedények, az iparművészeti gyűjtemény ezüsttárgyai a Rábaközi Muzeális Gyűjtemény kiemelkedő értékei közé tartoznak. Az átlagosnak mondható háztartásokból kerültek a történeti, iparművészeti gyűjteményekbe hollóházi, Zsolnay étkészletek darabjai, a Herendi porcelángyár termékei viszont kizárólag dísztárgyak, emléktárgyak. A jelzett tárgy együtteseken belül kiemelkedő a Zsolnay gyár étkészlete, amelyet ünnepi alkalmakkor használtak. Ezt az étkészletet egészítik ki az alpacca evőeszközök, damaszt textíliák. Láthatók azok az általánosan használt és díszes porcelánedények, amelyek jelzés nélküliek, anyaguk, festésük az általánosságban is az igényességet tükrözi. A porcelántárgyak jelentős részét képezik a szinte valamennyi háztartásban megtalálható porcelán szobrocskák, szenteltvíztartók. Sokféleségük miatt csak a legjellegzetesebbek kerülhettek bemutatásra: Szent Család, Szent Antal, Lourdes-i Mária, védő angyalok. A gyűjtemények üvegtárgyaiból szintén nehéz volt kiválogatni a bemutatásra leginkább érdemeseket: a használati tárgyak között gyertyatartók, helyi szódavíz-készítők üvegpalackjai, borosüvegek, poharak, színes üvegmécsesek és ünnepi alkalmakon használt boros, likőrös üvegedények illusztrálják az ilyen eszközök sokféleségét. Festett üvegtányérok, Meissen-i porcelán dísztárgyak, finoman megmunkált ezüsttárgyak utalnak a XX. század helyi, környékbeli polgárságának környezetére. Ezek egy XIX. század végéről származó tükrös vitrinben kerültek bemutatásra. Valamennyi tárgykörhöz analóg textíliák, stelázsi- és szekrénycsíkok hímzett, horgolt, gyári díszítéssel, höveji pókozással kiegészítve, valamint a Kapuváron készült necc kézimunkák idézik fel valószínű környezetüket. A kiállítás utolsó részlete a muzeális anyag XX. század végének megfelelő tárgyanyaga, dísztárgyak bemutatása: kuktafazék, villanyvasaló, nylon függöny, műanyag flakonok, művirág és a népművészeti boltokban kapható néhány dísztárgy. Ennek a kiállításrészletnek az összeállításakor került előtérbe az a gond, hogy a jelzett szakgyűjtemények a múzeumok jelenlegi lehetőségei mellett korban meddig gyarapíthatók: a gyarapítás lehetősége és szükségessége gyakorlatilag végtelen. Ugyanez volt a tapasztalat az elmúlt évi időszaki kiállítás kapcsán. Az életünk nyomtatott kísérői című kiállítás befejező részében a nyitott tárló napjaink nyomtatott kísérőit mutatta be, folyamatosan gyarapodva. A jelen írott és tárgyi dokumentumainak gyűjtésének mindenképpen párhuzamosan kellene történnie a ma már muzeálisnak számító tárgyakkal, dokumentumokkal, keresve a tárolási lehetőségeket. Az agyagtól az üvegig című kiállítás október 31-ig tekinthető meg. Pamlényi Klára Vándorkiállítás - A Tűzoltó Múzeum kiállításának következő állomása St. Florian A magyar tűzoltóság 135 éves történetét bemutató kiállítást, mely a tűzoltás fejlődésében korszakváltást jelentő magyar technikai találmányokat, a legjelentősebb magyarországi tűzeseteket és az ötven éves múzeum legérdekesebb plakátjait jegyzi, a Bécsi Tűzoltó Múzeumban láthatták az érdeklődők. A tárlatot megelőző ünnepélyes megnyitón többek közt megjelent és beszédet mondott Koncz Erika, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára is. Csicsmann Gyula, a múzeum igazgatója hozzászólásában a két intézmény jó kapcsolatát hangoztatta. A sikeres kiállítást követő igen komoly osztrák, illetve német érdeklődés arra késztette a szervezőket, hogy további helyszíneken is bemutassák a múltat idéző tablókat, és vándorki-227
