Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
©i^úzeumi Hírlevél J© dőlt: amatőr fényképész volt. Nemcsak a családot, a gyermekeket fényképezte, hanem a környezetet is: a kastélyokat körülvevő tájat, a cselédlakásokat, esküvőt, a nagy árvizet, mindent, amit fontosnak tartott és meg tudott örökíteni. A fényképek önmagukért beszélnek, sok mindent elmondanak nekünk, utódoknak. A vadászatot kedvelőknek a régi vadászatokat idézik meg. A történészeknek a grófi lakba engednek bepillantást. Azoknak, pedig akik Széchenyi Zsigmond könyveit forgatták-forgatják, megmutatják milyen volt a bozontos szemöldökű, szigorú szemű, kiváló vadász izgága kisfiúként, az öreg uhu bagollyal, Sakterrel vadászó kiskamaszként, az első őzbak elejtésének idején és milyen fiatalemberként, amikor már merészen néz szarvastrófeája mögül a jövő nemzedék szemébe. Bizonyosan számos felvétel tört el, és semmisült meg a magyar 20. század viharaiban, ezért is nagyon fontos, hogy ami kevés szerencsésen átvészelte az elmúlt száz évet, azt féltő gonddal őrizzük a jövő nemzedék számára. A féltő gonddal megőrzött fényképek a jövő nemzedék számára megismertetik elődeinket, hiszen minden emlék fontos, ha nem csupán politikatörténeti adatokat tartjuk fontosnak, hanem elődeink hétköznapi életét. A képek révén megismerhetjük az ősök külsejét, megismerkedhetünk szenvedélyeikkel, életkörülményeikkel a „parányi mozaik darabokból" alakul ki az összkép. Szilágyi István: A Selmecbányái kálvária és ábrázolásai Szerk.: Zombori István. Kiad.: Magyar Egyháztörténeti Enciklopédiái Munkaközösség és a Központi Bányászati Múzeum, Bp., - Sopron, 2006. 76 p. ill. Szilágyi István, szerző nem érhette meg könyvének megjelenését, mert 2005 decemberében elhunyt. Emlékét őrzi e kiadvány. Szilágyi István ismert, kiváló építész volt, akit érdeklődése elvezetett a szakrális építészet területére. Előszeretettel tanulmányozta az olyan kifejezetten hitélet területére tartozó - épített emlékeket, mint a kálváriák, szent lépcsők, sajátos rendeltetésű kápolnák, remetelakok, stb. 1980-ban a Corvina Kiadó jelentette meg alapvető összegzését a Trianon utáni Magyarország kápolnáiról. A téma ezt követően is foglalkoztatta az egész Kárpát medence vonatkozásában. így jutott el a történelmi Magyarország egyik legjelentősebb méretű és fontosságú vallási emlékéhez, a Selmecbányái kálváriához. Sokéves kutatása öltött testet e kiadványban. Talán még nem befejezett, a teljesség igényének nem megfelelő, de mondanivalójában mégis alapvető, hiánypótló munka. A könyvben szereplő gazdag képanyagot a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, Hadtörténeti Intézet, Magyar Nemzeti Galéria, Néprajzi Múzeum, ELTE könyvtára, a szegedi Somogyi Könyvtár, valamint a Selmecbányái Múzeumot bocsátott rendelkezésre. A kötetben részletesen olvashatunk Selmecbánya történetéről, gazdag hitéletének gyökereiről, sorsának alakulásáról napjainkig. Megismerhetjük a kálvária építéstörténetét, ikonográfiáját. A „Kálvária ábrázolásai" című felsorolásban mindazokat az ábrázolásokat megtaláljuk, amelyeket tíz év munkájával sikerült összegyűjtenie. Az egyes ábrázolások ismertetésénél megtaláljuk a hozzáférhető források címét. Az önálló, nem könyvben vagy más kiadványban illusztrációkánt megjelent ábrázolások az Országos Széchényi Könyvtárban, a Történelmi Képcsarnokban, a Miskolci Egyetem különgyűjteményében, valamint a Selmecbányái múzeumban találhatók. Restaurálási tanulmányok Timár-Balázsy Ágnes emlékkönyv. Szerk.: Éri István. Kiad.: Pulszky Társaság és a Magyar Múzeum Egyesület, Bp., 2004. 199 p. ill. Timár-Balázsy Ágnesről szóló emlékkönyv a Magyar Nemzeti Múzeum volt munkatársának kíván emléket állítani. Itthon és külföldön is elismert szakember- sajnos túl rövid - életútját ismerhetjük meg a könyvből. A bevezetőben dr. Rusznák István a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora méltatja munkáját. Timár-Balázsy Ágnes a BME vegyészmérnöki Karának könnyűipari ágazatán szerzett oklevelet, majd bekapcsolódott az egyetem kutatómunkájába, ahol a színezett textíliák használata és öregedése folyamán tapasztalt károsodások mechanizmusának felderítése, majd megőrzése érdekében folytatott kutatómunkát. Munkásságát sikeres egyetemi doktori értekezés is fémjelezte. „Azok közé tartozott, akik felismerik a műtárgyvédelem, a konzerválás és a restaurálás korszerű oktatásának nehézségeit”-íija róla egykori tanára. Szól oktató és kutató munkájáról, szakmai folyóiratokban, hivatalos közleményekben angolul és magyarul is megjelent publikációiról. A nekrológokban a munkatársak emlékeznek meg Ba~ lázsy Ágnes kimagasló szakmai teljesítményéről, sokoldalú tehetségéről. A kötet további részében a volt kollégák és munkatársak tanulmányaik legjavával adóztak Balázsy Ágnes emlékének. Szó kerül ezekben az írásokban - hogy csak néhányat említsünk - az Anjou kori selyemleletek konzerválásáról, a váci domonkos templom kriptájának feltárásáról, két középkori pergamen kódex restaurálásáról, fémfonal-variációk és a készítésükhöz használt anyagok egyszerű meghatározásáról, fémszálak nedves tisztításának kockázatértékeléséről. A jobbára textil restaurátorok tanulmányai mellett megtaláljuk a külföldi szakemberek írásait is, ugyancsak textil restaurálás-konzerválás témában, de helyt kapott a kötetben a konzerválás és restaurálás oktatásának a kérdése is, a múltbeli tapasztalatok és a további perspektívák ismertetése is. A megemlékezések sora és Balázsy Ágnes gazdag irodalmi munkásságának ismertetésével zárul. 141
