Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
m JTúzeumi Hírlevél дэ jegyeken alapuló kormeghatározásnál sokkal pontosabb és megbízhatóbb. Az ilyen természettudományos datálással rendelkező tárgyak magas aránya jelentősen emeli a gyűjtemény értékét, mert annak művészi kvalitásai mellett a komplex feldolgozást is lehetővé teszi. A Néprajzi Múzeum 2005-ben Sámánszobrok és kőjaguárok - Ecuador ősi művészete című kiállítása tárta a közönség elé az ecuadori gyűjtemény anyagát, kiegészítve a már a múzeum birtokában lévő témába vágó műtárgyakkal. A kiállításhoz kapcsolódó tudományos katalógus tanulmányaiból megismerhetjük a régészeti leletek lelőhelyeit, a régészeti jelenségek mögött lezajlott népességmozgást, a történeti visszatekintés egészen 1527-ig vezet vissza. „Szobrok, korsók, hangszerek: Az égetett agyag művészete” című fejezetben a példa nélküli gazdagságban fennmaradt kerámiaedények, szobrok, hangszerek készítésének technikájáról, díszítési módjáról, használatáról olvashatunk. Szó kerül az ősi ecuadori kultúrák képzőművészeti emlékeiről, az ecuadori régészeti kultúrák kiterjedéséről a korai és a késő formatív korszakban, a régészeti kultúrákról a regionális fejlődés korában. A tanulmányokhoz gazdag és rendkívül szép képanyag társul, amely méltó módon egészíti ki a kötet írásait. Hétköznapok Vénuszai Szerkesztették: Bende Lívia - Lőrinczy Gábor. Kiad.: Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely, 2005. 294 p. ill. A tanulmánykötet a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum állandó régészeti kiállításának megnyitása alkalmából íródott. Paluch Tibor beszámol Hódmezővásárhely déli határában lévő lelőhelyen végzett ásatási munkákról. A régóta ismert régészeti lelőhelyen már több alkalommal végeztek kisebb leletmentést. Most a legújabb feltárásokról számol be, bemutatva a kora neolit településrészlet leletanyagát. A kora neolit objektumokjellemzése mellett részletesen ismerteti a kerámiatöredékek általános jellemzőit. Trogmayer Ottó „A déli hatás" című írásában az újkőkori kutatások kapcsán „eretneki s dogmatikus gondolatok”-ból próbált gondolatsort kovácsolni, mely nem igazi tanulmány, csak kérdésfelvetések sora, melyekre másoktól várja a választ. ATisza-vidéki újkőkor végső szakaszának egyik legjelentősebb teli településén, korábbi leletmentések után, 1978 és 1996 között folyt tervszerű feltárás. A tizenkilenc év alatt összegyűlt jelentős leletanyag végső, teljes feldolgozása még várat magára. A Tornyai János új állandó régészeti kiállításán megjelenő válogatás még ízelítőt sem adhat a gorzsai feltárás valós jentőségéről és nagyságáról. A cikk szerzője Horváth Ferenc reméli, hogy az új ismereteket rejtő forrásértékű feltárás végső bemutatása a jövőben megvalósulhat. Tanulmányában az első előzetes beszámolók óta született új eredményeket és az ezek kapcsán felmerült kérdéseket ismerteti. Makkay János „Újkőkori teogónia. Agyagból mintázni istent és embert” címmel embert ábrázoló, zömmel apró szobrokat és valamivel nagyobb edényeket mutat be, amelyeket a földművelés kialakulása utáni néhány évezredben, az ókori világ előtt és első évezredeinek idején formáztak meg, és élveztek valamiféle vallásos tiszteletet. Richter Éva az Alföld újkőkorának teljes időszakából származó leletanyagokon a textil-és négyzetrendszeres fonatlenyomatok vizsgálatairól számol be. K. Zojfmann Zsuzsanna embertani adatokkal szolgál a délalföldi neolitikum biológiai és történelmi rekonstrukciójához. Kustár Ágnes és Árpás Károly a Deszk I. számú olajkút lelőhelyéről származó, újkőkori nő arcrekonstrukciója kapcsán a rekonstrukciós módszer kialakulását és fejlődését kutatták Bár a kezdetek az ókorba nyúlnak vissza, csupán a 19. század végén valósultak meg az első, háromdimenziós arcrekonstrukció készítésére irányuló, tudományos igényű kísérletek. Az alföldi lelőhelyek növénytani leletanyagának feldolgozása elsősorban Hartyányi Borbála és Nováki Gyula, illetve Füzes Miklós nevéhez fűződik. A 90-es évek közepétől az archeobotanikai feldolgozó munkába a kötetben szereplő tanulmány szerzője, Gyulai Ferenc is bekapcsolódott. írásában a neolitikus növénymaradványokkal kapcsolatos kutatási eredményeit teszi közzé. Vörös István a dél-alföldi neolitikus állattartás és vadászat sajátosságait foglalta össze. Rövid kutatástörténet után bemutatja a Dél-alföld neolitikus településeit, az állattartás, a vadászat és a halászat jellegzetességeit, a neolitikus háziállatfajták és a vadfauna és a vadászott állatok rövid zoológiái jellemzését adja. A kötet végén Horváth Ferenc és Paluch Tibor összeállításában az állandó kiállítás tárgyainak katalógusát találjuk Ronkay Gábor és Ronkay lászló: A magyarországi csuklyás-, szegfű- és földibaglyok atlasza Kiad.: Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 2006. 416 p. ill. (Natura Somogyiensis 8. Sorozatszerkesztő: Ábrahám Levente) A lepkék filogenetikus rendszerezése az elmúlt harminc évben, rohamléptekben fejlődött és a primitív lepkecsoportok mellett elsősorban a Noctuoidea családsorozat törzsfejlődési viszonyaira vonatkozó ismeretek és elképzelések bővültek és változtak meg Magyarország Állatvilága sorozat korábbi köteteiben ismertetett állapothoz képest. A szerzők fontosnak tartották hogy a magyarországi bagolylepke-fauna jelenlegi ismeretek szerinti rendszertani jegyzékének és egy új alcsalád-kulcsnak a közlését, melyek alapján mind a Magyarország Állatvilága sorozatban, mind pedig a hazai irodalom fontosabb közleményeiben szereplő faji és fajfeletti kategóriái azonosíthatók, ugyanakkor a Noctuidae II. és III. füzetben szereplő csoportok is a modern felfogás szerint kerülhetnek ismertetésre. Az események szerencsés összejátszása folytán nagyjából egyidőben láthat napvilágot a magyar nagylepkefauna revideált taxonómiai jegyzéke és a mostani kötet. Ennek ellenére 139
