Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-03-01 / 3. szám
m MÚZEUMI HÍRLEVÉL j© Jlíelleiileí arra nézve, hogy a székesegyházból származó ereklyetartót Zsigmond rendelte volna meg, létrejöttében mindenképpen számolni kell az uralkodó szerepével. Alátámasztja ezt a feltevést a hermának a IV. Károly által készíttetett aacheni Nagy Károly fejereklyetartóval való rokonsága és a királyi udvarban divatos új technika, a pajonzománccal kevert sodronyzománc feltűnően hangsúlyos szerepe is. A herma mellrésze nem csupán a legnagyobb sodronyzománccal díszített felület e műfajban, hanem a legkorábbi és legigényesebb példái közül is származik. A csillagos mustrájú, zománcos lapokból álló, palástként értelmezhető borítás minden bizonnyal a mennyei és kozmikus uralmat jeleníti meg, ami összhangban áll az ereklyetartó arcának hangsúlyozottan krisztusi vonásaival. A feltűnően nagy méretű kehely a fennmaradt magyarországi gótikus ötvösművek egyik leggazdagabb emléke. Felső részének felirata szerint Suki Benedek erdélyi nemes adományozta az egyháznak, amely alatt a gyulafehérvári székesegyházat kell érteni. Az adományozás talán azzal állt összefüggésben, hogy az 1437-es erdélyi parasztlázadás leverésében Suki jelentős érdemeket szerzett, amiért a király birtokokkal jutalmazta. A kehely medaillon-ábrázolásainak és a talpszegélyén látható feliratnak a középpontjában a megváltó kereszthalál témája áll. A háromfajta zománccal is díszített kelyhen a korabeli ötvöstechnikák szinte majd mindegyikével találkozni. Az öntéssel készült számos részlethez, mint az építészeti elemekhez, a kis figurákhoz vagy a medaillonok domborműveihez részben olyan öntőformákat használtak, melyek alkalmazása a hazai, de a közép-európai ötvösségben is egészen a 16. század elejéig kimutatható. A Zsigmond-kor művészete a magyar királyságban Az oltár a korszak közép-európai festészetének egyik legfontosabb alkotása. Kiemelkedő kvalitása mellett ez annak is köszönhető, hogy szokatlanul épen maradt fenn - nyolc táblaképe őrződött meg. Az Erdélyből származó mester, Thomas de Coloswar által 1427-ben festett triptichon eredetileg a felső-magyarországi Garamszentbenedek temploma számára készült. Megrendelője Zsigmond király udvari klerikusa, Miklós mester volt, aki mint a királyi kápolna kántora a korszak értelmiségi elitjéhez tartozott. Ennek megfelelően az oltár ikonográfiái programja jóval összetettebb, mint a Zsigmond kor művészetének átlagos egyházi ábrázolásai. A festmények stílusa ausztriai, csehországi, illetve itáliai művekkel is mutat rokonságot, de amint a párhuzamok e széles körű palettája is sejtetni engedi, közvetlen előképet, vagy egyértelműen hozzá köthető emléket nem ismerünk. Minden jel szerint a magyarországi udvari művészet saját jellegzetességeket mutató festészetének képviselőjéről van szó, amiből rajta kívül alig maradt fenn valami. Nem kizárt, hogy mestere a király számára is dolgozott, így az sem lehet véletlen, hogy a Zsigmond által valószínűleg soha nem látott oltáron a Kálvária megilletődött centúriójának arcán az idősödő uralkodó arcvonásait lehet felismerni. Kálvária-oltár Kolozsvári Tamás, Buda (?), 1427. Esztergom, Keresztény Múzeum, 54.3-54.10 2006. március I
