Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
m^úzEUMi Hírlevél ban. 1998-ban részt vettem a Soros Alapítvány és a C3 Kulturális és a kommunikációs Központ által szervezett Introdution to Video and Cumputer Art programjában. 2003-ban a Corinthia Grand Hotel Royal festőpályázat III. díját nyertem el. Az első időben rajzolással foglalkoztam, majd különféle metszeteket készítettem (papír, linó, hidegtű). Később kezdtem megismerkedni a színekkel, pasztell képeket festettem, majd olajképeket. Fokozatosan áttértem a naturális alkotásokból a nonfiguratív képek felé. Szürreális absztrakt és figurális dolgok keverednek a képeimen. így próbálom bemutatni az általam megélt problémákat képi megoldásokkal. Részt vettem az országban több alkotótáborban, ahol megismertem különböző technikákat, stílusokat, amiket a későbbiekben használtam a képeim létrehozásában.” horvathgyorgy@freemail. hu Néprajzi kirándulás Kelet-Afrikába 2005. január 22. - március 10. Sárkány Mihály néprajzkutató a Magyar Tudományos Afrika Expedíció tagjaként járt Tanzániában, Kenyában, Ruandában, Burundiban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1987/88-ban. 1993-ban és 1995-ben egy kikuju faluban, Rititiben, Kenyában élt, ahol a kávétermesztést vizsgálta. Felvételeiből készült ez a válogatás, amely alkalmat ad, hogy rövidebb-hosszabb látogatást tegyünk Kelet-Afrika néhány táján és népénél. Dar es Salaamból indulunk, Tanzánia legnagyobb városából és tengeri kikötőjéből, ahol helyenként falusi utcakép fogad. A városban, környékén és a közeli Zanzibáron készült felvételek arról tájékoztatnak, hogy a tengerparton évszázados kereskedelmi kapcsolatok emlékei őrződtek meg, mint kínai porcelántárgyak vagy a Madagaszkárról idekerült vendéghajós csónak; a szuahéli kultúrára nagy hatást gyakorolt az iszlám, amelyet arabok honosítottak meg itt. Jelen van azonban a német gyarmati örökség és modern világ igénye is, a városban nagy egyetem fogadja a hallgatók ezreit. Kelet-Afrikába beljebb hatolva nyomon követhetjük a kulturális evolúció főbb állomásait. Négyezer éves sziklafestmények vallanak egykor Kondoa közelében élt vadászokról, de a növények gyűjtögetése és a vadászat mai is fontos több nép életében, mint a Ruandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban lakó tua pigmeusoknál. Hosszú utakon vándorolnak szarvasmarháikkal a maszaik, akiknek a Ngare Szero patak mellett élő csoportját ismerhetjük meg néhány felvételről. Pásztorkodó népek másutt is találhatók, így Kenya északi félsivatagi tájain a boranák, akiknek kultúrája egy igen fejlett civilizáció, az etiópiaival való tartós érintkezés jeleit mutatja. A népek között munkamegosztás alakult ki a természeti környezet kiélésének eshetőségei szerint. Halászként maradt fenn Afrika legkisebb népe, az elmolók. Az 1930-as években száz fő alá csökkent, ma mintegy háromszáz főt számláló népesség gyarapodását a turizmusnak is köszönheti. A turizmus a kelet-afrikai országoknak ma fontos bevételi forrása. A napfényen és a homokos tengerparton kívül az egzotikum a fő csáberő. A girijama „szabadtéri múzeum" Malindi mellett egyszerre élteti tovább a kulturális hagyományokat és szórakoztatja a turistákat. Aki azonban mélyebben be akar hatolni a kontinens belsejébe, annak ajánlatos összkerék meghajtású autóval utazni az utak állapota miatt. A kelet-afrikaiak zöme földművelésből élt és él, közöttük a legszerencsésebbek talán a magas hegyeken, jól exportálható növényeket, kávét, teát termesztők, mint a csaggák a Kilimandzsárón és a kikujuk Kenya központi magasföldjén. A munkakultúra hagyományai eltérőek az Európában megszokottól, az élet ritmusa viszont akár a magyar falut idézi. A kemény munka, a környezet találékony hasznosítása itt is feltétele a gyarapodásnak. Nagyvárosból indultunk, és egy másik nagyvárosban fejezzük be a kirándulást. Kenya fővárosa Nairobi, fontos politikai és gazdasági centrum. Belvárosában bankpaloták, irodaházak merednek az ég felé. Ezeket is kenyai emberek építették. Új állandó kiállítás Az Ellésmonostor bemutatása Csongrád -Tari László Múzeum 2004. december 13-án a fenti címmel nyílt meg a csongrádi Tari László Múzeum állandó kiállításának utolsó részlete, mely a Pávai Éva régész vezette ásatások leleteiből készült. A rendezésben közreműködtek Bozóki Lajos művészettörténész és Búzás Gergely régész a templom rekonstrukciós rajzainak készítésével. Technikai rendező Magyar András.
