Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
mi¥úzEUMi Hírlevél J© tamúzeumba bekerült rendkívüli és szám szerint is igen gazdag hagyatékból készülhetett. E hagyaték különlegessége a teljességében rejlik: a bölcsőtől a koporsóig, a születési anyakönyvi kivonattól a gyászjelentésig tart, s a kettő között ott van minden olyan dokumentum, okmány, hivatalos irat, amit dr. Forster Károly nevére élete folyamán kiállítottak, minden kitüntetés, amiben részesítették. Egyediségét az adja, hogy dr. Forster Károly élete fontosabb eseményeit pontosan dokumentálta: szeretteinek katonasága minden állomásáról levelezőlapot küldött; hadifogsága alatt naplót vezetett; nemzetközi kiküldetései alkalmávaljegyzeteket készített, családjának igazi postás módjára postai témájú képeslapokat küldött. Elmondhatjuk, hogy e rendkívüli hagyatékból egy igen tartalmas és változatos postás életpályát ismerhettünk meg. Megtudtuk, hogy dr. Forster Károly 1884-ben Péter Károly néven született, hogy 4 éves volt, amikor édesapja meghalt, hogy jogi egyetemet végzett. Volt joggyakomok, majd ügyvédjelölt, amikor is nevelőapja, Forster Benő, örökbe fogadta, s akinek a határozott kívánságára vette fel a Forster előnevet. Megtudtuk, hogy 1909-ben napidíjas fogalmazógyakornokként lépett a posta szolgálatába, ahol 40 éves pályafutása alatt volt fogalmazó, segédtitkár, titkár; közben két évet katona, négy évet orosz hadifogoly; volt postatanácsos, postaigazgató, postafőigazgató, s aktív pályája utolsó évében postavezérigazgató-helyettes. Három nyelven beszélt, önkéntes tanárként éveken keresztül oktatta francia nyelvre az iljú postásokat, s volt hazai és nemzetközi szakíró. A Magyar Királyi Posta Jogász és Mérnök Tisztviselőinek Országos Egyesületében betöltött igen jelentős tisztségei mellet az egyesület 1918-ban alapított hivatalos lapjának, a Magyar Posta című szaklapnak 1921-től szerkesztőbizottsági tagja, illetve 1921 és 1923 között felelős szerkesztője, majd 1933 és 1944 között főszerkesztője volt. Hosszú évekig volt a magyar posta nemzetközi szakosztályának vezetője, s mint ilyen a magyar posta nemzetközi képviselője. 1945-től volt nyugdíjas postás és sok kortársához hasonlóan kegydíjas, majd nyugdíjától megfosztott postás is. S azt már csak a családtól tudjuk, hogy a szerető férj, apa és nagyapa mily tartással és alázattal viselte e helyzetet. A létfenntartáshoz ő légyfogócsíkokat ragasztott, felesége a Bogocska Kisszövetkezetnek gyermekruhákat kötött. Soha nem kesergett saját sorsa fölött, hanem ugyanazon íróasztal fölött, amely mellett 40 évig a postáért élt és alkotott, élete végéig ragasztgatott, közben rokon gyermekeket oktatott francia nyelvre, s ahogyan ő nevezte, édes postája sorsán elmélkedett. Ekkor írta meg ugyanis az általa és az egész postás szakma által igen nagyra tartott egykori vezérigazgatója, Demény Károly életrajzát, aki mellett már segédtitkárként is dolgozhatott. Szűts Ildikó vezérigazgató-helyettes asszony szavait idézve dr. Forster Károly nemzedéke a 20. század minden rettenetét végigélve sem vált kiégett, cinikus emberré, a postától elfeledve sem lett hűtlen hivatásához. Ady Endre szép szavaival élve az Ember az embertelenségben megtestesítője volt, aki nagy kincsként őrizte az életet és a hivatást. Szűts Ildikó arra hívta fel a figyelmünket, hogy a 2005. május 5- ig látható kiállítás dokumentumaink megőrzésének jelentőségéről, leveleink és fényképeink egyszeri és megismételhetetlen időtlenségéről, a történelem és a magánélet egymásra gyakorolt hatásáról vall, ami arra ösztönöz bennünket, hogy emlékeinket egyre többen vigyük be megőrzésre a Postamúzeumba, hogy azok részét képezhessék a magyar posta történetének. A kiállítás megtekintésére szeretettel várunk minden kedves látogatót! Bartók Ibolya Kiállításon egy roncsaiból feltámasztott ékszerszépségü műszaki alkotás Országos Műszaki Múzeum - Magyar Szabadalmi Hivatal A Magyar Szabadalmi Hivatalban kamarakiállítás nyílt 2004. november 15-én „ Tallózás a 222 éves Műegyetem történetében” címmel, melynek tárgyi anyagát az Országos Műszaki Múzeum bocsátotta rendelkezésre. A tucatnyi gyönyörű tárgy között látható, és különös figyelmet érdemel, egy dialyt-rendszerű parallaktikus csillagászati távcső, amely Georg Simon Plössl bécsi optikus műhelyében készült a XIX. század közepén (valószínűleg 1845 és 1848 között). A műszer 1967. január 11-én került roncsszerű állapotban a Budapesti Műszaki Egyetemről az Országos Műszaki Múzeum gyűjteményébe. Megerősítésre váró feltételezések szerint Nagy Károly bicskei obszervatóriuma számára készült, de ott rendeltetésszerűen soha nem használták, mert az 1848-49. évi szabadságharc leverése után a csillagvizsgáló berendezései az osztrák hatalom birtokába jutnak, majd szétosztásra kerülnek a pesti egyetem, a budai műegyetem, az Akadémia, az Erdélyi Múzeum és néhány más hazai iskola között. A távcsövet az Országos Műszaki Múzeum 2003-ban restauráltatta, nagyobb részben a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert támogatással. Ezzel a 6
