Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
m^fúzEUMi Hírlevélj© leletek tükrében lehetőleg minél szemléletesebb bemutatása. Ez gyakran állította nehéz feladat elé a rendezőket. A Kárpát-medence éghajlati és talajviszonyai között sajnos mindazon használati tárgyak, díszek, amelyek szerves anyagból (fa, bőr, textil) készültek nem maradtak meg napjainkig. Jól tudjuk, hogy az időtálló anyagokból készült tárgyi emlékek csak egy töredék részét képezik mindazon színes, változatos hagyatéknak, amelyet e népek ránk hagytak. Mindezek ellenére kiállításunkban kísérletet teszünk arra, hogy elsősorban az ásatási megfigyelések, eredmények, valamint az írott források, a néprajzi párhuzamok felhasználásával minél árnyaltabb képet mutassunk be e három nép életéről, mindennapjairól, tevékenységéről, hitéről, művészetéről. Célunkat elsősorban a Veszprém megyében előkerült és feltárt leletanyag felhasználásával valósítjuk meg. Sok esetben lehetőség nyílt összehasonlítani a többé-kevésbé azonos életmódot folytató avar és a magyar emlékanyagot. Ilyen többek közt az a lakóhely (tér), amely mindkét nép által hátrahagyott és feltárt telepeken, illetve az írott források alapján kimutatható. Ezek közé tartozik a jurta. A nagyállattartó közösségek, az ehhez köthető életforma során alakult ki a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított, praktikus sátorszerű építmény. Kiállításunkban a honfoglalás kori részben állítottuk fel azt a jurtát, amely pontos mása a ma még használatban levő hasonló építményeknek. Sajnos feltárásból származó hiteles adatunk még nincs. A jurta egyúttal kiállítótérként is szolgál a 10-11. századi emlékanyag bemutatására. Itt enteriőrbe helyezve látható a „tűzhelynél szorgoskodó asszony", a gyöngyfűző asszony, a ládán alvó gyermek. A két nép másik közös vonása a már megtelepedett életmódra utaló ház. Mind az avar, mind a honfoglalás kori telepeken gyakori a nagyjából 3x3 méteres, félig földbe mélyített lakóház, egyik sarkában kőből rakott tűzhellyel. Mellettük minden bizonnyal a föld felszínére épített gerenda vagy boronaházak is állhatták. Kiállításunkban az avar részen rekonstrukcióban és rajzban mutatjuk be a korabeli falu képét. Különösen a férfi viselet és a fegyverzet mutat sok hasonlóságot a két nép hagyatékában. Mindkét esetben jellemző a véretekkel díszített öv, bár természetesen ezek forma és mintakincse már jelentősen eltér egymástól. Úgyszintén azonosságot mutatnak a közelharc során használt fegyverek, de talán a legszembetűnőbbek a csontlemezekkel díszített reflexíjak. A rangosabb avar és honfoglalás kori férfi viseletét, fegyverzetet, valamint a díszesen felszerszámozott lovat rekonstrukciók segítségével mutatjuk be. Úgyszintén részben ásatási megfigyelések, részben néprajzi adatok felhasználásával készítettük el az avar és a korai magyar női viseletét. A többi leletet vitrinben állítottuk ki. A sok közös vonás mellett természetesen jelentős különbségeket is tapasztalhatunk, olyanokat, amelyek kizárólag csak az adott népre, egy adott időszakban voltak jellemzők. Ilyenek például a női viseletben figyelhetők meg. Amíg a rangosabb honfoglalás kori asszonyok ruháikat, fejfedőiket, lábbelijüket fémveretekkel díszítették, addig ez az avar női viseltre nem volt jellemző. Ezzel szemben az avar kori női sírok gyakori melléklete a csontból készült tűtartó és az agyag orsógomb. Ezek teljesen hiányoznak a magyar sírokból, de éppen ez a változatosság teszi érdekessé, sajátossá azt az emlékanyagot, amelyet e két nép ránk hagyott. Az avar kori falu-részletben kaptak helyet a különböző tevékenységeket bemutató rekonstrukciók. így a női munkák közül a szövést, fonást és varrást, míg a férfiak munkái közül a fazekas, bőrműves tevékenységét mutatjuk be. A vitrinben kiállított emlékanyag kapcsán, magyarázatképpen összefoglaljuk mindazon ismereteinket, amelyek a korabeli tevékenységekhez kapcsolódnak. Nem feledkeztünk meg a gyerekekről sem, akiket játék közben mutatunk be. A terem közepén látható, rekonstruált in situ sírok a három nép (késő avar, késő Keszthely-kultúrás, korai magyar) temetkezési szokásait mutatják be. Addig, amíg az avar és a magyar emlékanyagban, a különbségek szem előtt tartásával, számos rokon vonást figyelhettünk meg, addig ez nem mondható el az ún. Keszthely-kultúra népéről. Szinte azt mondhatnánk, hogy ez „kilóg" az adott időszak képéből, bár megjelenése a Kárpát-medencében, pontosabban a Balaton dél-nyugati részén, az avar kor korai időszakára tehető, míg valószínűleg maradékaik megérhették a magyar honfoglalást is. Gyakorlatilag szemtanúi voltak mindazon eseményeknek, az egész 6. század végétől a 9. század utolsó harmadáig tartó időszaknak, amely elsősorban a dunántúli területeket érintette. „Különállásuk” elsősorban a nép származásával magyarázható. Sajnos erre vonatkozólag még mindig csak feltételezésekre szorítkozunk. Ennek oka, hogy a több száz, még az 1800-as évek végén feltárt sír anyaga az idők folyamán összekeveredett, dokumentáció hiányában ma 45
