Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
(Ж Múzeumi ^[RLEVÉL^ történésznek vagy színésznek kell-e inkább lenniük. Nico Halbertsma, az amszterdami Reinwardt Akadémiáról egy négyéves múzeumi közművelői programot mutatott be. Az általa ismertetett egyetemi kurzuson a diákok különböző ismereteket szereznek a muzeológia, a menedzsment, a gyűjteménykezelés, az információ menedzsment, kiállítás-készítés, interpretáció, látogatói szokások és a velük való kommunikáció valamint a különböző oktatási módszerek és elvek területéről. Információgyűjtőknek nevelik a diákjaikat, mert egyik tudományból sincs hivatalos képzettségük. A diákok rendszeresen járnak múzeumba és örökségi helyszínekre (otthon és külföldön is), hogy megfigyeljék, mások hogyan csinálják. így szereznek ötleteket és tapasztalatokat, hiszen Nico szerint „érdemes inkább ellopni egyjó ötletet, mint kitalálni egy rosszat.” Beszédében hangsúlyozta a külföldi módszerek és oktatási eszközök helyi igényekre való alkalmazásának fontosságát. Hogy készülnek a jövőben a magyar kiállítások? Úgy tűnt nekem, hogy Nagy-Britanniában a múzeumok, könyvtárak és levéltárak látogatóival foglalkozó szakemberek munkájuk alaposabb megalapozásaként információkat gyűjtenek a látogatók igényeiről, több különböző oktatási módot használnak, és azok sikerességét is több szempontból értékelik, mint a magyar kollégáik. Ezenkívül, a közművelők együttműködnek a kiállítás rendezőivel és kivitelezőivel a kiállítás megtervezésében az első pillanattól. Ezért bírhatnak befolyással arra nézve, hogy a kiállítási tér hogyan nézzen ki és mit tartalmazzon a kiállítás. A múzeumok különböző osztályain dolgozó szakembereket egyesíti az Ösztönzés a tanulásra (Inspiring Learning for All) című program. Milyen látogatókat cébznak meg a magyar múzeumok és miért? Az MLA (Múzeumok, Könyvtárak és Levéltárak Tanácsa) által kifejlesztett programról (Ösztönzés a tanulásra) először ezen a konferencián hallottam. Bővebb információ: www.inspiringlearningforall.org Ez a program a közönségkapcsolatok és múzeumpedagógia sok kérdését magába foglalja, és ugyanakkor arra is figyelmezteti a múzeum vezetőit, dolgozóit, hogy kritikusan vizsgálják meg a múzeumi tér felhasználását, a térben elhelyezett információkat és az ennek megtervezésébe bevont személyek körét. Mit jelent a tanulás? Az angol múzeumi szakemberek gyakran emlegetik a tanulást. Olvastam a JEM-ben egy cikket, hogy nem minden múzeumi tevékenységünk köthető össze a tanulással. Például, hajó hangulatban elmentem a múzeumba, ott összeismerkedtem valakivel, akivel jó barátok lettünk és boldogan mentünk haza, de nem tanultunk semmit, akkor vajon számít-e ez a pozitív élmény? A múzeumban más tapasztalatokat is szerezhetünk, nemcsak tanulással kapcsolatosakat, habár a tanulásnak kiemelt fontossága van. Az Ösztönzés a tanulásra című program a következő definícióval határozza meg a tanulás fogalmát: „A tanulás egy olyan aktív tapasztalatszerzéssel történő megismerési folyamat, amelyet az emberek akkor folytatnak, ha meg akarják érteni a körülöttük levő világot. Ez magába foglalhatja új képességek kialakítását, új ismeretek megszerzését; értékek, gondolatok ,érzések megértését vagy tudatosítását vagy akár megnövekedett reflektálási képességet is; illetve a fentiek elmélyítését. A hatékony tanulás változáshoz, fejlődéshez vezet és felébreszti a vágyat, hogy még többet tanuljunk.” A Kampány a tanulásért - Campaign for Learning - definíciója (a Resource által adaptálva) Sok magyar múzeumpedagógus vagy muzeológus a tanulást a tények megismerésével tartja egyenlőnek. A fenti definíció azonban egy szélesebb értelmezést tesz lehetővé. Ha elfogadjuk ezt az értelmezést, akkor az ember elkezdheti gyűjteni az ötleteket, hogy milyen múzeumi környezet lenne szükséges az ilyenfajta tanulás előmozdításához. Honnan jöhet a pénz a látogatói szolgáltatások és közművelődési munka fejlesztésére; és hogyan érvelhetnek a múzeumi szakemberek igényeik igazolásakor? Annak érdekében, hogy biztosítsák a kormányzati és magán forrásokból jövő finanszírozást, a brit múzeumoknak demonstrálniuk kell, hogy a gyűjteményeik minden látogatói réteg számára értelmezve vannak, és hogy a látogatók életére pozitívan hatnak. Az MLA megalkotta az „Általános Tanulási Eredmények"-nek nevezett mérési szempontokat (Generic Learning Outcomes - GLO), hogy ezáltal segítséget nyújtson a múzeumi szakembereknek a tanulási folyamatok megfigyelésében. Ezek segítségével egységesíthető a terminológia, mindenki ugyanarról beszél. így egységesíthetek a szolgáltatások, meghatározhatók közös célok és így nem kell mindenkinek kitalálnia a saját rendszerét. Felmerült azonban, hogy vajon sikerült-e pontosan meghatározott alapokat lerakni, mielőtt ennek az eszköznek a segítségével elkezdték mérni évről-évre az eredményeket. Sokan azt is felvetették, hogy ezek a mérési szempontok (GLO) hatalmas ad377
