Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
©^^Túzeumi Hírlevél je arénává igyekeztek alakítani. Azon a helyen, ahol máskor festmények, műalkotások, történeti emlékek vannak kiállítva, most a kézilabdázás relikviái láthatóak. Szurkolói sziréna, dob, sálak, kézilabda kapu, hálók, mezek, kupák, érmek és megannyi fénykép teszi érzékelhetővé a játék mindennapjait, a győzelmek pillanatait. A klub históriája - amelyet a látogatók végigkövethetnek - egészen 1961 -ig nyúlik vissza. Akkor alapították a Szegedi Előrét. 1970-ben bekövetkezett az első névváltoztatás, onnantól kezdve viselte a gárda a később legendássá váló Volán nevet. Harminc évvel ezelőtt, 1975-ben jutottak fel az élvonalba, azóta is folyamatosan az első osztályban szerepelnek. 1993-tól Pick Szegedként ismerheti a szegedi kézilabdásokat ország-világ. Mint azt a sportág iránt elkötelezettek jól tudják, az egyesület történetének legnagyobb sikerét 1996-ban érte el, a Pick Szeged lett a magyar bajnok, maga mögé utasítva az örök rivális Fotex Veszprémet. A szegedi kézilabdázás minden időszakának megvoltak a maga sztárjátékosai, -edzői, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. A kiállított képek segítségével ismét láthatjuk az egykori sportolókat, a gólokat, a felejthetetlen mozdulatokat. A tárlat főként a korábbi és mai nagyszerű küzdőket mutatja be, de megemlékeznek a csapat számára nélkülözhetetlen szurkolókról is. Külön blokk foglalkozik a drukkerek világával. A múzeum néhány hónappal ezelőtt intézett felhívást a város sportszerető közönségéhez, hogy a kiállítás időtartamára bocsássanak a közgyűjtemény rendelkezésére kézilabdás emlékeket. Az akció sikeres volt. A kiállítás anyaga nagyrészt az így begyűjtött tárgyakra és dokumentumokra épül. M. K. SZEKSZÁRD Japán babák Wosinsky Mór Múzeum 2006. február 28-ig Ősidők óta, a világ minden táján készítenek különféle célokra babákat: a szellemimádás megtestesítésére, a tárgyak mágikus hatalommal történő felruházására, játékszernek, vagy egyszerűen kiállítási tárgyként, illetve a megbecsülést kifejező ajándékként. Azonban bizonyára nincs még egy olyan ország, ahol a babáknak olyan sokféle változata létezik, mint Japán. A szigetországban a babakészítés egyedülálló hagyományát mind a mai napig ápolják. A babák története a régmúltba nyúlik vissza, a világ legkorábbról ismert babája közel huszonnégyezer éves. A japán babák is rendkívül régiek, eredetük Krisztus előtt kb. háromezerre, a Jomon időszakra tehető. Ugyanakkor csupán az Edo korszaktól kezdődően fejlődött ki a babatípusok széles skálája, amely a különböző céloknak megfelelő változatos formákat hozott létre. A japán babák fából, papírból, textilből vagy agyagból sokszínű technikák alkalmazásával készültek. Kifejezésmódjukban a nem hivalkodó szépség és a színek gazdagsága érvényesül. A felhasznált anyagok és módszerek köre bővült, és az ország különböző részein megjelentek az egy-egy tájegységre jellemző babák, melyek a gyönyörködtetés eszközeként, tehát kiállított tárgyként váltak egyre jelentősebbé, míg misztikus eszközként már nem játszottak olyan fontos szerepet. Mivel ezek a babák nem csupán egyszerű gyermekjátékok, hanem - művészi kidolgozottságuknak köszönhetően - műalkotások is egyben, a kézművesség egy önálló ágát képviselik Japánban. Gosho Ningyo vagy a Császári Palota bájos kisgyermekeket ábrázoló babái úgy készülnek, hogy a fa alapot először bevonják osztriga kagylóporból nyert fedőréteggel, amelyet azután - az ún. „lüsztermázat” kihozva - kifényesítenek, majd végül ráfestik a szemöldököt, szemet, szájat. A Kimekomi babákat fából faragják és azután „öltöztetik fel" úgy, hogy a 369
