Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-11-01 / 11. szám
©k-^TúZEUMI ^ÍRLEVÉL J© ízelítőt. A mindössze 25 évet élt művész teremtette meg az észt fotózás és filmezés alapjait, de az etnofotográfia területén is úttörő tevékenységet folytatott. Nemcsak Észtország belsejében, hanem a hozzá tartozó szigeteken is készített fotó- és filmfelvételeket. 1300 darabból álló hagyatéka az Észt Nemzeti Múzeum fotógyűjteményének kiemelkedően értékes része. Az Észt Nemzeti Múzeum munkatársaként Johannes Pääsuke és útitársa, H. Volter egyik legnagyobb vállalkozása az 1913-as nyári fényképező körút volt. A vándorút Narvából indult, az észak-észt partvidéken keresztül Haapsaluba és Lihulába, majd Muhu szigetére és Saaremaara vitt. A menet közben elkészült negatívokat Tartuba küldték, a múzeum pedig az új üveglapokat az előre megbeszélt postahivatalokba küldte. Mindezek mellett régiségeket is gyűjtöttek, és Johannes nem felejtette el a leveleihez hozzátenni saját tanácsait a jövő gyűjtői számára. A fáradságos útról hazatérő vándorok és a múzeum egyaránt elégedett lehetett az eredménnyel. Tájképeket, mesterségeket, a népi építészetet és embereket örökítettek meg több mint háromszáz képen. Pääsuke utolsó nagy munkája Tartu városának megörökítése volt. Az ekkor, 1914-ben készült 446 fotó meglehetősen alapos képet ad a város korábbi épületeiről, különösen a belváros házairól. Paasukét 1915-ben sorozták be, s nem sokkal később, 1918-ban, leszerelése és hazatérése előtt Fehéroroszországban veszítette el életét vasúti szerencsétlenségben. Az 1990-es évek közepén Észtországban két kiállítása, az 1913. J. Pääsuke a szigeteken és a Johannes Pääsuke - 100 fénykép is bejárta az országot. Jelen kiállítás ötlete a fényképész és filmes születésének 110. évfordulója alkalmából merült fel. Érdekessége, hogy a művész hagyományos technikájára épül, ugyanakkor kihasználja korunk technikai lehetőségeit: az eredeti méret tízszeresére nagyított, barnított képeken az eddig rejtve maradó részletek is láthatóvá válnak. Immár olvashatók az utca névtáblák, elkülönülnek a padlóra hajított söröskorsók, láthatók a függöny mögül kukucskáló emberek és sok más apró részlet. A bemutatott képanyag a művész sokoldalúságát és szerteágazó érdeklődését bizonyítja. A kiállítás a Magyarországi Észt Intézet és az Észt Nemzeti Múzeum jóvoltából érkezik hazánkba. Felelős muzeológus: Kerezsi Agnes. A világ még összetettebb szemmel Négyes kiállítás bemutató a Magyar Természettudományi Múzeum őszi kínálatából 2005. november 30-ig E cikk illusztrációi Csiby Mihály akvarelljei A múzeum kiállítási csarnokában látható három kiállítás együttese - a címe A világ összetett szemmel - játék a dimenziókkal. Az emberinél nagyobb, akár globális léptéket Frans Lantingnak, a világ egyik legjobb élő természetfotósának Dzsungelek című természetfotó-kiállítása képviseli. Látjuk itt szinte életnagyságban a palánkgyökerű óriásfa tövét, és azt is tudjuk, hogy a dzsungelek a trópusi éghajlati öv meghatározó, hatalmas erdőségei. A hihetetlen nagy anyagból kiválogatott képek gyönyörűek: variációk a kancsóka kacsaira, valószínűtlenül sárgás háttér előtt pózoló papagájok hada (ez a látvány szőnyegre vagy gobelinre kívánkozik), apró békák drámai pillanatai, és persze pár különös rovar, „pokróccal letakart" hernyó, lapos, hússzínű (szinte kiklopfolt) poloskalárva, és egyebek. Az emberi mércével mérhető tartományt a rovarok adják (Variációk hat lábra). A jó férfiarasznyi (élő) botsáskák és (preparált) lepkék, a hüvelyknyi poloskák (köztük a fenti poloskalárva közeli rokona és annak kifejlett alakja is, hadd lássuk „miből lesz a cserebogár"), le egészen a körömhegynyi avagy mákszemnyi bogárkákig, amelyeknek azért megvan mindene: szeme, csápja, még a lábfején a kis karmok is működnek. A valódi rovarok mellett új, csináltatott makettek láthatók: fél méteres/méteres méretben, nagyon precíz kivitelben (szarvasbogár, hangya, imádkozó sáska, stb.), valamint egy saját 329
