Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
(S^^TúZEUMl J^ÍRLEVÉLJ© részben „Műveltség és írás a monostorokban" címmel a magyar bencés könyvtárakról és a bencés hiteleshelyekről a középkori Magyarországon olvashatunk. A harmadik részben az egyes szerzők szólnak a kolostori műhelyekben született művészi alkotásokról és a mindennapi élet tartozékairól. A negyedik fejezet a liturgia tárgyaival foglalkozik. Szó kerül a magyarországi bencés könyvfestészet történetéről, a jaki és garamszentbenedeki falképekről, a garamszentbenedeki apátság későközépkori felszereléséről. Az utolsó, és egyben leghosszabb részben megismerhetjük az építészet emlékeit, továbbá a bencések és apátságaik történetét a középkori Magyarországon. A Függelékben válogatást találunk a magyarországi bencés rend történeti forrásszövegeiből. Fórum Olvasói levél - Landolás a jelenbe György Péter a Népszabadság 2004. szeptember 4-i Hétvége mellékletében „Múzeumi örökség” címmel ostorozza többek között a gyűjtő, kutató, megőrző és nem utolsó sorban kiállító intézményeinket. Zajos piactereket követel a néma „elefántcsonttornyok" helyére. Messzi példák indukálta elvárásokat kér számon alulfinanszírozott múzeumi életünkön. Úgy vélem, megtévesztő megállapításai nem szándékosak, önkéntelen (itthoni) tapasztalathiányból fakadnak. Bár azt el kell ismernem, hogy valami tényleg nem mehet rendben nálunk, múzeumokban és múzeumokért dolgozóknál, ha Ő (aki kutatóként, tanácsadóként bejegyezte magát közénk) sem veszi észre, hogy sokan közülünk megérkeztek a jelenbe. Jó lenne, ha sikerülne - ezek szerint még több munkával, még több odafigyeléssel - eloszlatni az olvasókban, látogatóinkban élő fenntartásokat a múltat őrző, ám korántsem idejétmúlt közintézményekkel szemben. Aktuális lehetőségként szeretettel várunk minden múzeumszerető embert a kígyózó sorokat, hangos tömeget hiányolókkal együtt például a Ludovika térre, a Magyar Természettudományi Múzeum megújult épületébe (hogy a modern funkcionális építészetre is szolgálhassunk példával, ahol egy több mint két tonnás bálnacsontváz természetes ívéhez alakították a kupolát); és fel a Várba, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szódavíz kiállítására, vagy a Belváros szívében „hangoskodó” Petőfi Irodalmi Múzeumba, amely épp a minap adott otthont az első őszi irodalmi fesztiválnak (az ülőalkalmatosságok telítettsége miatt sokadmagammal bújtam meg törökülésben a földön Márton László és Kertész Ákos lábainál, pedig bő negyven perccel korábban érkeztem a PIM és a Szépírók Társasága szervezte eseményre) és melynek a magyar írók Párizs élményeit egyedien bemutató tárlatát („Párizs nem ereszt el”), illetve annak létrehozóját Nívódíjjal jutalmazta idei augusztusi nemzeti ünnepünk alkalmával a kulturális kormányzat. Egy kicsit odébb a fővárostól csap elég nagy zajt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (a Skanzen), a Nagytétényi Kastélymúzeum, az esztergomi Duna Múzeum, távolabb a tatabányai Bányász-skanzen, a pápai Kékfestő Múzeum, a zalaegerszegi Göcsej Múzeum és Finnugor Park, de említhetném még Veszprémet, Tác-Gorsiumot, Egert, Miskolcot, Zengővárkonyt, Ópusztaszert (elnézést a kihagyottaktól). Köztük olyanok foglalnak helyet, amelyek elnyerték az Európa Tanács védnöksége alatt működő Európai Múzeumi Fórum (melynek deklarált célja felismerni és segíteni a kimagasló múzeumi újításokat és eszméket Európa szerte) évente kiosztásra kerülő megtisztelő különdíját. Magyarországon eddig két fővárosi (Magyar Természettudományi Múzeum, Terror Háza Múzeum) és két vidéki (Duna Múzeum, Szent István király Múzeum) dicsekedhet „Az év európai múzeuma" pályázat kitüntető elismerésével. (A külföldről érkező sztárkollekciókat szándékosan nem említem, bár jelenlétük szintén a hazai muzeológia elismertségét jelzik.) És a többiek? Jó szívvel és kellő felkészültséggel várják a múzeumok modernizációját Alfa-terv néven meghirdető kulturális tárcától (amely az idén több, mint 300 millió forintot osztott szét pályázat keretében az önkormányzati fenntartású muzeális intézmények állandó kiállításainak korszerűsítésére, illetve létrehozására) és fenntartóiktól, hogy megvalósíthassák látogató centrikus elképzeléseiket. A teljesség kedvéért a több tízezer érdeklődőt vonzó tömegrendezvényekről is érdemes szót ejteni. A külföldi kollégák által is megirigyelt és tudomásom szerint Európában egyedülálló, jövőre tizedik születésnapját ünneplő Múzeumi Majálisról és a nálunk még kisdedkorú, ám népszerű múzeumok éjszakájáról van szó. Végül halkan jegyzem meg, hogy lármás világunkban a múzeumok csendjéből talán érdemes valamicskét meghagyni. Az olykor hátrányosnak, elavultnak tetsző „elefántcsonttorony”, „szentély" jelleget körültekintően oldani, mert egy elöregedő társadalomban megszaporodhatnak azok, akik a csendes feltöltődést választanák. B. Varga Judit muzeológus, a Múzeumi Közlemények szerkesztője 33
