Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
©íJÍúzeumi Hírlevél J© tetszolgálat helyreállította a házat. 2005 szeptember 14-én megkezdte működését itt a Gondviselés Háza, amelyben tablókra helyezett kiállítás ismerteti Packh János építész esztergomi munkásságát. Ebben a házban ölte meg a zseniális fiatal építészt 1839. október 9-én, 43 éves korában, a bécsi udvar által felbérelt gyilkos. 1838-ban, a nagy dunai árvíz után ő készítette a Város megbízásából az új Városi kórház és szegényház tervét a Kápolnával együtt, amely ma Idősek Otthonaként működik (Simor János u.). Packh, a fentieken kívül, Esztergomban számos lakóház klasszicista stílusú átalakítását végezte, amelyek még több helyen felismerhetők. Az Esztergomon kívüli építkezései közül a legjelentősebbek: Pannonhalma klasszicista átalakítása, Vágszentkereszt, Héreg, Bajcs temploma, és Rév-Komárom Rozália-templomát, valamint Balatonfüred klasszicista temploma is Packh János tervének felhasználásával készült. Packh János főműve, az esztergomi székesegyház jövőre, 2006-ban ünnepli felszentelésének 150. évfordulóját! Prokopp Mária Múzeumok és gyűjtemények 40 éves a komáromi Klapka György Múzeum A komáromi Klapka György Múzeum 2005. szeptember 16-án jubileumi kiállítást nyitott, melynek keretében egyszerre emlékezetünk az alapításától eltelt 40 évre, valamint a néhai múzeumvezetőre, Kecskés Lászlóra, aki a kezdetektől 1995-ben bekövetkezett haláláig töltötte be a múzeumvezetői tisztséget. A magyarországi Komáromban létesítendő múzeum tervei - ha nem számoljuk Römer Flóris ószőnyi kőraktár létrehozására vonatkozó elképzeléseit - a várost érő trianoni tragédiától lehet keltezni. Az akkori szándékok szerint a „cseh kézre jutott Jókai Múzeum pótlására” Kállay Ödön ószőny aljegyző által az egykori Brigetio területén gyűjtött római kori leletek kerültek volna bemutatásra. A múzeumalapítási törekvések hol helyhiány miatt, hol anyagi okokból, hol pedig a magasabb, miniszteriális pártfogó hiányában hiúsultak meg. 1963 elején azonban a lakosság körében megindult kezdeményezéseknek hatására, a város vezetői is belátták, hogy a múzeum létesítésének ügyét nem lehet tovább halogatni. Az előkészítő munkák lebonyolítására Kecskés Lászlót bízták meg. Kecskés László 1913-ban született Észak- Komáromban. A bencés gimnázium elvégzése után számvevőségi beosztottként a városházán kezdett dolgozni. 1946-ban települt át családjával Dél-Komáromba, miután megtudta, hogy a kitelepítendők listáján van. 1948-tól a városházán, majd kisipari szövetkezeteknél dolgozott főkönyvelőként. Korán bekapcsolódott a város kulturális életébe, alapító tagja volt a városi képzőművészeti csoportnak. 1957-ben a város megbízásából várostörténeti visszatekintést készített, s ezzel megpecsételődött a helytörténeti kutatások mellett a sorsa. Számos, Komárom történelmének feltárásában úttörő jellegű, s a mai napig a legteljesebb munkája született. A legfontosabbak a Komáromi mesterségek (Madách, 1978), Komárom irodalmi élete (Honismereti Kiskönyvtár, 1979) és a Komárom az erődök városa (Zrínyi, 1985). Haláláig az 1972-ben megalakult Komáromi Múzeumbarát Kör vezetője volt. Biró Endre megyei múzeumigazgató megértéssel fogadta a város kezdeményezését, és mivel a Komáromi Városi Tanács által az Igmándi erődben kiutalt 250 m hosszú kazamata-folyosót kőtár létesítésére alkalmasnak találta, beleegyezését adta ahhoz, hogy Komáromban múzeum létesüljön. Az előkészítő munkák, melynek során - a város vállalatai, köztisztviselői és diákjai, jórészt társadalmi munkában - alkalmassá tették a kazamata-folyosót a kiállításra, a Szőnyben szanaszét heverő római kori kőemlékeket összegyűjtötték, a helyszínre szállították, megtisztították, majd végleges helyére juttatták, 2 évet vett igénybe. Ezt a heroikus küzdelmet örökíti meg Kecskés László naplója, mely a komáromi Klapka György Alapítvány jóvoltából kiadásra került. Mindezek eredményeként a Komárom Megyei Tanács 1966. január 5-én keltezett 49958/1965. VIII. szám alatti határozatával kiállítóhelyként engedélyezte a komáromi Klapka György Múzeum működését, mi azonban - és úgy véljük, joggal - a kőtár hivatalos megnyitásától, 1965. november 7-étől számítjuk születésnapunkat. 1966-ban az erőd belsejében újabb kiállító helyiségekkel bővült a múzeum, amelyben a megyei múzeumigazgatóság rendezésében és az ő tulajdonukban lévő anyagból rendeztek időszakos régészeti, néprajzi és helytörténeti kiállításokat. 1987-ben dr. Juha Ferenc Bécsben élő nyugalmazott tengerészkapitány a múzeumnak ajándékozta 299 1
