Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
©«Múzeumi J^írlevél^© tusfestmények alkotják. Reigl következő, a figurádé és absztrakció kifejezésmódja között egyensúlyozó sorozatának (Homme, 1966-1972) fő motívuma a színes felületre mint háttérre komponált, azzal kontrasztos álló-lebegő emberalak. A 70-es évek végétől érdeklődésének középpontjában ismét a képfelület virtuális szétválasztása, a szín, a felület, a faktúra és az olykor rövidülésben vagy torzóként megjelenő figuraegyüttes, képen belüli viszonya áll (Décodage sur drap, 1973; Déroulement, 1973-1980; Déroulements, 1980-1985; L’art de la Fugue, 1980-1982). A 80-as évek második felétől festészetében a finom és a monumentális viszonya válik dominánssá (Face a..., 1988-1990; Un corps au pluriel, 1990-1992). A ma is aktív művész budapesti bemutatója egyedülálló alkalom az életmű retrospektív igényű áttekintésére. Kurátor: Makláry Kálmán, Készman József. Cserba Júlia Lossonczy Tamás kiállítása 2005. október 5. - november 13. Ünnepi alkalom, hogy a Műcsarnok egy immár a 102. életévébenjáró, s ráadásul még mindig aktívan dolgozó művészt köszönthet kiállításával. Lossonczy Tamásnak, a magyar képzőművészet doyenjének életműve immár nyolc évtizedet fog egybe, 1926- ban végez Vaszary tanítványaként a Képzőművészeti Főiskolán, majd Párizsban és Amszterdamban tanúja lesz a kor forrongó művészeti életének, illetve a konstruktivizmus kibontakozásának. Egy hosszabb kitérő után a 30-as évek végén lel rá saját hangjára, egyszerre éterien finom és drámaian expresszív nonfiguratív kompozíciók születnek műtermében, melyekkel egycsapásra az ún. bioromantika egyik legfontosabb képviselője lesz. Addigi műveinek java ugyan elpusztul egy bombatámadás során, de 1945- 48 között hatalmas aktivitással vesz részt a megújult művészeti életben: az Európai Iskola, majd az Elvont művészek magyarországi csoportjának tagjaként nagyszabású kompozíciók és érzékeny kísérletek egész sorát hozta létre. Próteuszi művészalkatának megfelelően egyszerre tudta érzékeltetni a háború iszonyatát és az újrakezdés reményét, egyes képein hihetetlen bőséggel sorjáznak a motívumok, másokon néhány körre redukálja kifejezőeszközeit. Az 50-es években elapadnak addigi invenciói s csak hosszas vívódás után, 1962-ben fejezi be az addigi tevékenységét összefoglaló s egyszersmind az 1956- os forradalomnak is emléket állító nagy formátumú művét, a Tisztító nagy vihart. Ettől kezdve mind a mai napig fantasztikus lendülettel, a szuverén művészi alkotás emberjobbító hatalmába vetett bizalommal dolgozik. Műveinek java egy-egy művészeti-alkotói problémát feldolgozó ciklusokba rendeződik. Az ellentétes pólusokat akár egyidejűleg is vállalni tudó alkotó magatartása, skrupulusok nélküli, a legkülönbözőbb elemeket szabadon ötvöző komponálási módja a nonfiguratív törekvések egyik legeredetibb, legsokszínűbb, már-már a posztmodern elvekhez közelítő képviselőjévé avatja. A kiállítás az adott keretek között, a legfontosabbnak és legizgalmasabbnak ígérkező művek segítségével kívánja érzékeltetni e rendkívüli életpálya gazdagságát. Több múzeumtól, hazai és külföldi magángyűjteményből kölcsönzött, eddig ritkán vagy egyáltalán nem látott alkotás is bemutatásra kerül. A kiállítás alkalmából reprezentatív válogatás jelenik meg a művész életművéből, melyet később egy, Lossonczy Tamás munkásságával foglalkozó tanulmánykötet követ majd. A kiállítás kurátorai: Andrási Gábor, Pataki Gábor MISKOLC A borsodi szénbányászat 220 éves történetéből Herman Ottó Múzeum 2005. szeptember 2. - december 31. A borsodi szénbányászat, a legnagyobb magyar szénmedence immár 220 éves. E jeles évfordulónak állít emléket a 2005. évi bányásznapon megnyílt új 294
