Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
m^úzEUMi Hírlevél az ún. „világanyag'' sem. A máramarosi és erdélyi ásványok értékét növeli, hogy olyan klasszikus lelőhelyeknek számító bányákból (pl. Kapnik, Óradna, Nagybánya) kerültek elő, amelyek azóta már nem léteznek. A szfalerit, a tetraedrit, a gipsz és a kalcedon képződmények szépségükkel hamar magukra vonzzák a tekinteteket. A Molnár-féle ásványok szervesen egészítik ki az intézmény meglévő gyűjteményét. Gaskó Béla szerint a vásárlással az egyik legteljesebb regionális gyűjtemény jött létre. A most megszerzett anyagban az 1-2 centiméteres törpéktől, a 60-65 centiméter átmérőjű óriásokig, a legkülönfélébb fajokban és formákban gyönyörködhetnek majd a Boros József utca raktárkiállítás érdeklődői. Feltűnően gazdag a háromkaréjos ősrák és tengeri sün leletanyag is. A gerinces fossziliák többsége mamutcsont, de az anyagban őstulok, ősbölény, óriásgím, gyapjas orrszarvú és barlangi medve leletek is találhatók. Az utóbbit mindössze egy gyenge állagú állkapocs képviselte eddig a múzeumban. A lelei szent asszonytól a seprűkészítésig Az idén is sikeres volt a Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjtőpályázata. Többek között a következő témákban érkeztek pályamunkák: közösségi szokások a lovári cigányság életében; a seprűkészítés mestersége; egy falusi imádkozó asszony története. Korábban a népi vallásgyakorlás kiemelkedő helyi női személyiségeit „szent” vagy „imádkozó" asszonyoknak nevezték. A múzeumi gyűjtőpályázatra érkezett egyik tanulmányból kép kapható egy ma már nem élő maroslelei jámbor asszonyság hétköznapi és jeles napokhoz köthető vallásos cselekedeteiről, hitének a mindennapokban megnyilatkozó erejéről. Egy másik írásból megtudható például, hogy miként történt a régmúltban a szolgák félfogadása. Az egyik legérdekesebb pályázatból a lovári cigányok ruházkodásáról, étkezési kultúrájáról szerezhetőek adalékok. Az elbeszélésben ezen túlmenően kendőzetlenül jelennek meg a cigány asszonyi sors nehézségei, a szerelmi élet sajátos felfogása. A „Rúzsi ángyó élete, avagy jobb hiába dolgozni, mint feküdni” című pályamunkából egy 1916-ban született és ma is élő idős asszony életének fordulatairól értesülhettek a múzeum munkatársai. Rúzsi ángyó történetén keresztül a Szeged árnyékában élő települések: Tápé, Szentmihálytelek, Dorozsma parasztságának mindennapjai rajzolódnak ki. A győztes pályázatot Rácz Sándor készítette, aki- több évtizedes gyűjtőmunkát követően - a „Maroshoz simuló gyöngyszemfalu'', a Makóhoz közel fekvő Bökény házairól írt tanulmányt. A dolgozat külön érdeme, hogy olyan, negyedszázaddal ezelőtti állapotot mutat be, melynek ma már szinte a nyomát sem lehet találni. A régebbi épületek ugyanis nagyrészt megsemmisültek, a lakók elköltöztek. Ma már alig több mint 20 fő lakja a települést. A világháborús emlékezet dokumentumai Tíz éves kora óra gyűjt régi tárgyakat Szanka József. Első nagy gyűjtő élménye egy katonaláda megtalálásához fűződik. Előfordult, hogy ifjú pályakezdőként- amikor még 1800 Ft volt a fizetése - bére több mint felét is régiségek vásárlására fordította. A Móra Ferenc Múzeum történeti kiállítóhelyén, a Fekete házban most megnyílt Nemzeti öntudat, nemzeti önérzet - relikviák az I. és a II. világháború idejéből című tárlat Szanka József magángyűjteményére és a múzeum saját anyagára épül. Az első és a második világégés több százezer magyar áldozatot követelt. A kiállítás nekik is emléket kíván állítani. A legkülönbözőbb tárgyakon, dokumentumokon keresztül nyilvánul meg a világháborús nemzeti emlékezet. Láthatunk bögréket, képeslapokat, plakátokat, okleveleket, kisplasztikákat, órákat, gyufásdobozokat, sípokat, tükröket, bélyegeket, sapkákat, kulacsokat, tányérokat, botokat, amelyek mind-mind a két világháború küzdelmes éveire utalnak. A tárlat egyik legérdekesebb darabja egy 1937-ben, a szegedi Hősök Kapujával egy időben készült első világháborús, Horthy Miklóst is ábrázoló dombormű. Az alkotás néhány évvel ezelőtt került közgyűjteménybe. Egyszer egy házak bontásával foglalkozó vállalkozó jelent meg 1200-es Ladával a múzeumnál. Azt a domborművet rejtette az autó, amelyet a történész-muzeológusok évek óta kerestek-kutattak. Egy lebontandó alsóvárosi ház padlásáról került elő az értékes műtárgy. Pál László restaurátor, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa hozta rendbe az ütött kopott domborművet, amelyet 1937-ben az Alsóvárosi Népkör falán Horthy Miklós kormányzó és felesége társaságában lepleztek le. 1945-ben ismeretlen személyek, akik bizonyára meg akarták menteni a jövendő idők számára, leszedték az épület oldaláról a dombormű vet és elrejtették. S mint láthattuk évtizedek múltán került csak elő, most pedig a Fekete házban tekinthető meg. M.K. 238