Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
m JÍÚZEUMI J^ÍRLEVÉLJ® Ernst Múzeum ez alkalomból szeretné leróni tiszteletét a művész előtt. Lossonczy Tamás 1945-50 között keletkezett grafikái - egy szűkebb nyilvánosságú 1982-es bemutatót leszámítva - sohasem kerültek a nyilvánosság elé, pedig ez volt az a pár év, amikor Lossonczy Tamás művészete kiteljesedett, kiforrott. A grafikák, ha lehet, már csak műfaji jellegüknél fogva is, talán még érzékletesebben tükrözik alkotójuk egyszerre többirányú művészi törekvéseit és emellett őrzik a politikai változásokhoz, az emberi gyarlóságokhoz fűzött reflexióit. Sőt, olyan vonulatok is megfigyelhetőek bennük, melyek festészetéből teljességgel hiányoznak. Lossonczy Tamás legendás kísérletező kedve, alkotómódszerének egyszerre impulzív és reflexív karaktere kitűnő eszközhöz jut grafikai tevékenységében, amelyet technikailag is változatosan művel (tus, ceruza, gouache, akvarell). A 2005. január 2-ig látogatható kiállításon mintegy 150 mű között találhatunk absztrakt, szinte minimalista jellegű körös képeket, de olyanokat is, melyekre a motívumok burjánzása a jellemző. A válogatott anyagban figurális alkotások is szép számmal szerepelnek, fantázialényeket ábrázoló és szatirikus témájú grafikák mellett igazi meglepetés egy groteszk, szürrealista hangvételű sorozat, melyen nevetséges -félelmes gépezetek, organikus szobrok tűnnek fel a balatoni tájak előtt. A kiállítás alkalmából megjelent katalógus a teljes kiállított anyagot, a művész korabeli naplórészleteit, Somlyó György köszöntését és Pataki Gábor művészettörténész tanulmányát tartalmazza. Lossonczy Tamás korát meghazudtolva alkot még ma is. Az utóbbi pár évben keletkezett grafikai alkotásaiból a kiállítás ideje alatt rendeztünk vásárt az Ernst Múzeum területén. Határon túli múzeumok A Csíki Székely Múzeum - Csíkszereda A Székelyföldön öt olyan múzeum működik, amelyek túlnyomórészt székely kulturális örökséget őriznek, és ahol az igazgatótól a portaszolgálatig mindenki magyar. Közülük méreteiben és múltjában legnagyobb a Székely Nemzeti Múzeum, Kovászna megye múzeuma. Szervezeti keretében két nagyobb muzeális alintézmény működik: a kézdivásárhelyi múzeum és az alsócsernátoni Haszmann Pál múzeum. Hargita megyében a sajátos intézménytörténeti fejlődés következtében nem alakult ki megyei múzeumi szervezet, így négy város rendelkezik saját múzeummal: Csíkszeredán a Csíki Székely Múzeum, Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum, Gyergyószentmiklóson a Tarisznyás Márton Múzeum és Székelykeresztúron a Molnár István Múzeum. Elsőként Hargita megye legnagyobb múzeuma, a Csíki Székely Múzeum mutatkozik be. A csíksomlyói főgimnázium már az 1870-es évek elején jelentős régiséggyűjteménnyel rendelkezett, amely a millenium évében túlhaladta a 3300 darabot. Agyűjtemény gyarapodásával párhuzamosan fejlődött a csíkmegyei múzeum alapításának gondolata, azonban egy mecénás, illetve megfelelő összefogás hiányában a konkrét megvalósítás elodázódott. A húszas évek közepén újjáalakult Csíki Székely Múzeum- és Kultúregylet (első bejegyzése: 1876) 1930 pünkösdjén kiállítást szervezett, mely a székely egyház- és népművészeti emlékeket kívánta bemutatni. A Domokos Pál Péter, Nagy Imre és Vámszer Géza gyakorlati irányítása által megrendezett kiállítás keltette életre újra az igényt, hogy a csíki székelység saját állandó múzeummal rendelkezzen. Az erőfeszítések ellenére csupán 1949-ben sikerült intézményesíteni Csíki Múzeum néven a sok vihart megélt gyűjteményt. A Csíki Székely Múzeum 1970-ben költözött mai székhelyére a Mikó-várba, ejtsünk erről is néhány szót. Csíkszereda legrégibb világi épülete a Mikó-várkastély, amely a köznyelvben vár-ként honosodott meg. Építtetője Hídvégi Miké Ferenc 1613-tól Csíkszék főkapitánya, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem diplomatája, több udvari tisztség viselője, történetíró. A Csíkszeredái Mikó-várat, amelyet akkor Mikóújvárnak hívtak 1623-ban kezdte építtetni az unitárius vallású Mikó Ferenc. Joggal feltételezhető, hogy az óolasz stílusú várkastély építésénél közreműködött az olasz Giacomo Resti, aki 1615-1634 között mint udvari építész Erdélyben dolgozott. A mintegy 75x70 m alapterületű, négyszögletes főúri kastély építését valószínűleg a XVII. század harmincas évében fejezték be. Stílusa alapján az épület leginkább a radnóti, az alvinci, és a fogarasi várkastélyokkal rokonítható. 1661-ben Ali temesvári pasa török és tatár csapatai betörtek Csíkba, a várat elfoglalták és felégették. Amint a bejárati kapu fölött elhelyezett, kőbevésett felirat is igazolja, a romos állapotú épület helyreállítására csupán évtizedekkel később, Stephan Steinville osztrák generális utasítására került sor (1714-1716). Az erődítmény a Habsburg birodalom keleti védelmi vonalában játszott szerepet. 1764-ig, 24
