Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
S^J^TúZEUMI J^ÍRLEVÉL szempontjából igen sok információt tartalmaznak, hiszen korhűen mutatják be a készítés idejére jellemző technológiát, szerszámokat, ünnepi viseleteket. A beépített ásványoknak ipartörténeti jelentőségük van. A felvidéki bányászpalackok típusaik alapján mindössze 3-4 csoportba sorolhatók, tehát mestereik nem sokan lehettek. A feljegyzések szerint egy-egy család tradíciója volt a készítés tudománya, amely apáról fiúra szállt. A palackok lezárása, a dugók beépítésének titka, bonyolultsága egyúttal jelezte az alkotó ügyességét, mesterségbeli jártasságának a fokát. Jelenlegi ismereteink szerint az első középeurópai bányászpalack, amelyen évszám-jelölés van, Selmecbányán készült 1737-ben. A kiállítás ideje alatt a rendezők látókörébe került ez a különleges relikvia és elkezdődtek a tárgyalások a múzeumi elhelyezésére. Hazánkban eddig 42 darab régi, muzeális értékű bányász türelemüveget sikerült felkutatni. A napjainkban készült munkák elsősorban a régieket utánozzák, s akkor is igen keresettek, ha ezekhez már nem a régi pincetokba való üvegeket, hanem a ma szokásos szűknyakú italos-palackokat használják. Múzeumaink ritka, féltett kincseit képezik azok az ásványokkal, drágakövekkel ékesített, sok esetben nemesfémből készült ötvösmunkák, kandallók vagy asztali díszek, amelyeket összefoglaló néven bányahegynek mondunk. Belőlük fejlődtek ki Ausztriában a kiállításunkon csak képeken bemutatott aragonit-ládák, amelyek az eisenerzi vasércbánya különleges ásványával, a hófehér, ágas-bogas vagy korallszerű aragonittal díszített bányajelenteket mutatnak be. Ennek magyar változatát Makky György restaurátor fejlesztette ki, amelyek egy-egy Agricola-metszetet elevenítenek meg, vagy a bányászok védőszentjét, Szent Borbálát ábrázolják. A sokszor groteszk, humoros, de mindig magas művészi színvonalon készült munkák sajátos báját a találóan megformált jellegzetes figurák adják meg. Hasonlóak azok a nápolyi betlehemes szekrény mintájára készült alkotások, amelyek hangulatos bányász életképeket vagy régi bányavárosokat mutatnak be míves szekrénykébe építve. Kiállításunk legfontosabb célja, számba venni és a nagyközönséggel megismertetni a bányászat e művészeti ágának ma már felbecsülhetetlen értékű emlékeit. A bemutatott anyagot hazai múzeumok és magángyűjtők bocsátották a szervezők rendelkezésére. Nemzetközivé emeli a tárlatot a Rozsnyói Bányászati Múzeumból érkezett négy türelemüveg. A szakmai összefogás jó példája, hogy a kiállítás rendezői felvállalták néhány értékes palack (a legszebb, legrégibb darabok) restaurálásának költségeit. Az alig több mint kétheti nyitvatartási idő alatt több ezer látogató tekintette meg a kiállítást. Az egyik vendégkönyvi bejegyzés szerint: „Tisztelet Selmecbányának, Sopronnak, a bányász szakmának. A hagyományok és a régi tárgyi emlékek összegyűjtéséhez szívből gratulálok.” Tóth János 203 ГШ у.-э
