Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
1 MUZEI®/VE A Magyar Nemzeti Múzeum új szerzeményei 2004. A Magyar Nemzeti Múzeum az elmúlt esztendőben is számos értékes műtárggyal gazdagodott. A múzeum gyarapodásának hagyományosan három fő forrása a munkatársak régészeti ásatásaiból előkerült leletek, a vásárlások és az ajándékok. A tárlaton bemutatott műtárgyak kisebb részben vásárlás, nagyobb részben pedig ajándékozás révén jutottak az egyes gyűjteményekbe. A műtárgyvásárlások esetébe a jelentősebb, drágább műtárgyakat, illetve műtárgy-együtteseket a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma céltámogatásával, míg a kisebb értékű műtárgyakat a múzeum saját költségvetési keretéből szerezzük meg. A tavalyi év legnagyobb szabású vásárlása révén dr. Osskó Imák Németországba emigrált magyar állatorvos pipagyűjteményéből 327 válogatott hazai vonatkozású darab gazdagította a múzeumot. A múzeum saját költségvetési forrásaiból lebonyolított vásárlásaihoz azok az állampolgárok is hozzájárultak, akik egy százalékos adófelajánlásaikkal intézményünket segítették. A kisebb vásárlások révén pedig olyan érdekes műtárgy-együttesek kerültek a múzeumba, mint a római kori zománcdíszes ruhakapcsoló tűk, Eberhardt Károly 48-as szabadságharcos emigráns, későbbi olasz királyi tábornok kitüntetései, valamint 20. század eleji pesti grafikus filmplakátok. Új szerzeményeink jelentékeny része - a tárlaton bemutatott műtárgyaknak valamivel több mint a fele - honfitársaink adománya révén került a gyűjteményekbe. A Magyar Nemzeti Múzeumot alapításától kezdve immár több mint 200 éve sok-sok ezer ajándék gyarapította. Ez a nemes hagyomány tavaly is folytatódott. Az ajándékozók között találunk régi főúri családokat, külföldi magyar egyesületet és számos különböző foglalkozású magánszemélyt. Minden ajándék egyformán becses, mégis néhány műtárgyra itt is felhívjuk a figyelmet. A kiállítás legkülönlegesebb darabja Kálmán királyunk aranygyűrűje, amelynek igazi jelentőségét további tudományos kutatások tisztázzák majd. Számunkra különösen kedves, hogy a múzeumalapító Széchényi Fame gróf egyik kései utódja több jelentős műtárggyal megajándékozta a múzeumot, közte az Aranygyapjas Rend jelvényével. Az 1956-os forradalom és szabadságharc közelgő félévszázados jubileuma előtt pedig igen értékesek azok az 56-os fényképek, amelyeket egykori készítőik ajándékoztak a múzeumnak a tavalyi évben. A Magyar Nemzeti Múzeum ezzel a kiállítással mond köszönetét mindazoknak, akik adományaikkal, felajánlásaikkal hozzájárultak gyűjteményeink gyarapodásához és ezáltal gazdagították a magyar kulturális örökséget. Dr. Pallos Lajos Római kori email díszítésű tárgyak Kr. u. 2-3. század Az ókori zománc (email-) művesség elterjedése és virágzása a római birodalom európai részének azon területeire jellemző, amelyeken kelta őslakosság élt. Ez a nagyon magas késő vaskori fémmegmunkáló kultúrát hordozó nép már a Kr. e. 450-re keltezhető fémtárgyain alkalmazza a korall és az email díszítést. A kelta fémmegmunkáló centrumokat követően görög, Fekete tengeri központok is létrejönnek. Provinciális római email díszítésű tárgyak készítése általában a Kr. u. 1. század végétől kezdődik el az egyes provinciákban, és tömeges használatuk megközelítőleg 200 évet ölel fel. Kiteljesedése a 2. századra tehető, amikor a kelta ízlés reneszánsza is virágkorát éli. Az email díszítés használatának divatja a 3. század folyamán lassan elhalványul, azonban magasabb művészi szinten, szűkebb körben, udvari környezetben tovább él. Az email fémoxidokkal színezett üveg, amelyet porított alakban helyeznek az erre a célra kialakított fészkekbe, cellákba, és amely hevítéssel nyeri el végleges, zománcos felületét. Később a töltőanyagot már a fémalapra forrasztott rekeszekbe helyezték. A zománccal díszített tárgyakhoz elsősorban fémre, az esetek túlnyomó többségében bronzlapra volt szükség, de nem ritka az ezüst, később az aranyozott ezüst és az arany sem. A római korban a különböző funkciójú és formájú bronzlapot általában öntéssel készítették el, már az öntés során, vagy utólag, az öntés után véséssel alakították ki benne az email befogadására szolgáló, változatos mintákba szervezett mélyedéseket, cellákat. Ezután a cellákban elhelyezett különböző színű emailt hevítéssel olvasztották rá a bronz felületére. Az email massza mellett a mesterek különböző színű és formájú üvegdarabokat, valamint millefiori (a mi esetünkben különböző színű, vékony, összefogott üvegszálból vágott szeleteket) üveget is használnak díszítésül. Égetés után az egyes darabokat csiszolással addig munkálták, míg elérték az alapul szolgáló bronztárgyba mélyített cellák felső peremét, a különböző színű zománcok határát, s ezzel kialakultak azok a szemet gyönyörködtető minták, amelyek mind a mai napig elbűvölik a szemlélőt. Vétel Sándor Lajos gyűjteményéből a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma segítségével. Dr. Kocsis László Római kori emailos berakásé állat alakú fibula. Kr. u. 2-3. század fordulója 2005. június
