Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2005-06-01 / 6. szám

©l^ÚZEUMI J^ÍRLEVÉL^) egynapos rendezvénnyel összekapcsolva (kiállítás­megnyitó, hírlapos tombolasorsolás, kézműves-fog­lalkozás, továbbá előadás a témával kapcsolatban). A Vendégjárás két részből áll: egy tavaszi (mely a nyári szünet kezdetéig tart), valamint egy őszi idényből. A tavaszi út első állomása 2005. feb­ruár 21-én volt Sarkad városában, majd a kiállítás tovább vándorolt Medgyesegyházára, Dévaványára, Biharugrára és Dombiratosra. Jelenleg a tárlat Fü­zesgyarmaton, a jövő héttől pedig már Gádoroson látható, amit Körösnagyharsány, valamint Kötegyán követ még az iskolások vakációjáig. Az őszi falujárás során Újszalonta, Lőköshá­­za, Méhkerék, Csárdaszállás, Geszt, Kamut és Csa­­bacsűd lakosai is megismerkedhetnek a Munkácsy Mihály Múzeum kiállításaival, és részt vehetnek a hírlappal közös programokon. Mikics Ádám Múzeumpedagógia BUDAPEST Kapcsolattartás a múzeum és az iskolák között. Hídépítés osztálylátogatásokkal II. Szépművészeti Múzeum - Szépműhely E cikk a gyerekek múzeumlátogatásáról szól. A mú­zeumlátogatás utáni levezető foglalkozásról júliusi számunkban olvashatnak. A májusi számban megjelenő cikk a tanulók osztályfoglalkozásra való felkészítését hangsúlyozta. Amikor osztályfoglalkozásokat terveznek, a Szép­műhely múzeumpedagógusai a jó felkészültséget egy nyitott, rugalmas hozzáállással kombinálják. A két órás múzeumi foglalkozás két részből áll: a ta­nulók egy-egy órát töltenek a kiállító termekben és az alkotóműhelyben, hogy fedezzék fel és alaposan ismerjék meg a műalkotásokat és próbáljanak ki különböző technikákat. A Szépműhely múzeumpedagógusai rendsze­resen találkoznak egymással, hogy ötleteket gyűjt­senek milyen műtárgy és mely alkotás használható fel a kiválasztott témákhoz. Az osztályfoglalkozás alapelvei magukban foglalják egy látogatói fórum lehetőségét is, ahol a műtárgyról beszélgetünk, ele­mezzük őket, személyes kapcsolatot alakíthatunk ki velük. Ezen kívül lehetőséget adunk arra is, hogy elegendő információt kapjanak a kiválasztott műtár­gyakról, a hátterükről, valamint rávezetjük őket arra, hogy miként el tudják „elolvasni” a (mű)tárgyakat. Továbbá, a műhelyben felbátorítjuk a tanulókat (és néha a kísérő pedagógusokat is), hogy próbáljanak ki új technikákat és anyagokat, hogy fejezzék ki ma­gukat saját alkotásaikon keresztül. „Műhelyként" a Szépműhely teret ad mind a múzeumpedagógusnak, mind a tanulóknak, hogy kreatív felfedezéseket te­gyenek a Múzeumban. Ezért a múzeumpedagógusok szabadon fedezhetnek fel témákat - minden egyes osztállyal -, úgy, ahogy szerintük az a gyerekek szint­jének megfelelő. Ahelyett, hogy általános tárlatvezetést adjunk egy-egy gyűjteményben - esetleg az egész múzeum­ban (pedig néha ezt kérik a tanárok) a Szépmű­hely múzeumpedagógusai egy területre, egy témára összpontosítanak. így ez adja a keretet, amelyhez kiválasztjuk a műtárgyakat. A téma kapcsolódhat a tanmenethez, (pl. évszakok az alsó tagozatosoknak, egyiptomi istenek a felső tagozatosoknak, vagy a re­neszánsz korszak a középiskolásoknak). Ilyen témák­hoz a műtárgyakat általában a Szépművészeti Mú­zeum egyik vagy másik gyűjteményéből választjuk ki. Az olyan témák, mint az „Evés-ivás”, „Fejfedők", vagy „Kép a képen” - már túllépik a gyűjtemények kereteit. Amikor ilyeneket választunk, a múzeum­­pedagógusok három vagy négy gyűjteményből választják ki a műtárgyakat, és megvizsgálják, hogy a különböző korokban és helyszíneken hogyan kö­zelítették meg az adott tárgyat, eszmét, témakört. A múlt évtől időszaki kiállításokhoz is ajánlunk foglal­kozásokat. A 2004-2005-ös tanévben a Szépműhely osztályfoglalkozásokat kínált „Színek”, „Ki vagyok én? Kik voltak ők?” címmel. Az átfogóbb témák és időszaki kiállítások esetében az iskolai pedagógu­sok választhatnak kisebb, konkrétabb al-témát (pl. Ismereteket szerzünk a színek rendszereiről, feltér­képezzük saját színvilágunkat: „Mi alapján vagyunk felismerhetőek?” „Mi a legjellemzőbb ránk?"). A Szépműhely múzeumpedagógusai kezdet­től fogva alkalmazzák az úgynevezett „felfedezés” módszerét. Amikor egy osztállyal bemennek a kiál­lítótérbe, kiválasztanak egy technikát, amely elvezet aztán a műtárgyhoz. Pl. megkérik a tanulókat, hogy keressenek olyan tárgyakat, amelyek párosíthatóak egy bizonyos leírással. Néha egy tárgyat mutatnak és kérik, keressék meg a azt műtárgyat, amelyből „kiva­rázsolták”, hiányzik, vagy amelyben éppen megtalál­ható. Máskor arra kérik a tanulókat, hogy gyűjtsenek műtárgyakat egy adott témához (pl. hieroglifíráshoz). Itt fontosnak tartjuk, hogy mondjuk meg a látogató­nak, hogy nem csak egy jó válasz létezik a feladatra. Ez bátorítja őket, elmondják gondolataikat, mivel 194

Next

/
Thumbnails
Contents