Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
©kj^TúZEUMI J^ÍRLEVÉLi© bőröndbe). Ezeket a bőröndöket aztán kiállítjuk egymás városaiban. Vácott ez a projekt segíthet az angoltanításban, Sunderlandben pedig egy másik ország megismertetésében. Mindketten kaptunk a csere során hasznos ötleteket, annak ellenére, hogy a helyzetünk némely területen igen eltérő. Nagyon hasznosnak találtam ezt a cserét, hiszen lehetőséget biztosított a tapasztalatok szerzésére, illetve a saját gyakorlatunk kiértékelésére. Ilyen alkalmakkor átgondolhatjuk, min szükséges változtatnunk, hiszen a csere során szélesedik a látókörünk, megtanuljuk saját ügyeinket is egy másik nézőpontból vizsgálni. A szakembercsere másik két résztvevője Birkás Éva, a Szépművészeti Múzeum Antik Osztályának dolgozója és Jon Price, a Northumbria Egyetem Kulturális Menedzsment Tanszékének tanára volt. Ebből a cseréből eddig még csak Birkás Éva angliai látogatása valósult meg, erről álljon itt az ő beszámolója. > B. É.: 2005. január 28 - február 4-ig tartó kint létem alatt sok múzeumba és régészeti helyszínre látogattam el, és különböző múzeumi szakemberekkel folytattam beszélgetést. Ezek nagy része az antik kultúrával, leginkább a római korral volt kapcsolatos. A Newcastle-től keletre, a tengerpart közelében, South Shieldsben feltárt római erőd területén különböző épület-rekonstrukciókat hoztak létre. A látogatók megtekinthetnek egy berendezett katonai barakkot és a parancsnok házát. Az eligazodást laminált tájékoztatók segítik, amelyeket használat után vissza kell tenni a helyükre. Ezek között az alaprajztól kezdve elgondolkodtató kérdésekig (pl. a korabeli konyháról és étkezésről), a legváltozatosabb dolgok találhatók. A látogatók számára így sokkal érzékletesebbé válik, milyen lehetett az élet egy ilyen erődben. A római erődhöz tartozó múzeum épületében található egy felfedező szoba, ami változatos elfoglaltságot kínál a gyerekeknek. A terem szabadon használható, egy múzeumi szakember felügyelete mellett. Az egyik része egy „homokozó", ahol a gyerekek ásatást játszhatnak, más részén nagyítóval különböző anyagok szerkezetét vizsgálhatják meg. Kész elemekből mozaikot állíthatnak össze mágnestáblán, útmutatók és a valóságban használt eszközök segítségével végigkövethetik egy tárgy útját a földbe kerüléstől a múzeumban való kiállításáig, kipróbálhatják a római korban használatos szövőszék modellt stb. A múzeumban található egy ebédlő is a gyerekek részére, ahol a magukkal hozott uzsonnát elfogyaszthatják, lepakolhatják a holmijukat. Számomra a legtanulságosabb ebben az volt, hogy létrehozták azokat a helyiségeket, ami egy gyermek-központú múzeumban elengedhetetlen, pl. az ebédlő, bármilyen furcsán is hat ez egy múzeumban. Nekünk is helyet kellene találnunk ilyen funkciók számára. A felfedezőszoba (discovery room) amellett, hogy szórakoztató a gyerekek számára, más szempontból is jelentős: egy régészeti jellegű gyűjteményben - mint pl. a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye -, a kiállított darabokhoz nagyon sok háttérismeret kapcsolódik, ami pusztán a tárgy megtekintéséből nem szűrhető le. Ezek egy része egy ilyen terem kialakításával átadható lenne. Római erőd, Segedunum: Az itt található erődhöz tartozó múzeum igazán gyerekeknek készült. Minden egyes elemében interaktív, különböző témák köré csoportosítva. A gyerekek pl. római kori játékokat próbálhatnak ki, kipróbálhatják, hogy emelőcsigával vagy anélkül könnyebb-e felemelni egy kővel telerakott kosarat, hogy hogyan őrölték a gabonát, beöltözhetnek római ruhákba, egy filmvetítő-szobában különböző karaktereket választhatnak ki, akik az életükről mesélnek. Corbridge-i múzeum, Hadrianus-fal: Ez a múzeum számomra azt példázta, hogyan lehet egy nagyon pici, egy termes múzeumot érdekessé tenni a gyerekek számára, ahol nincsen hely külön gyerekfoglalkoztató helyiségre. A feltárt régészeti területen találtak egy oroszlánfej alakú vízköpőt, amit a múzeumpedagógus jelképül választott egy, a kiállított tárgyakhoz készült feladatlaphoz. A kiállítótér bejáratánál egy vitrinben egy kb. 60 cm magas plüss oroszlánt helyeztek el, alatta pedig egy szöveget, mintha az oroszlán szólítaná meg a gyerekeket, és hívná fel a figyelmüket arra, hogy ő itt lakik és kérdéseket szeretne feltenni nekik. Mindehhez a gyerekek egy feladatlapot is magukhoz vehetnek, ahova a válaszokat írhatják. A kiállításon néhány vitrinben, egy-egy tárgy mellett kis plüss oroszlán - a bejáratnál lévő kb. tízedére kicsinyített mása - áll, egy-egy kérdéssel. A gyerekek az adott tárgy megtekintésével tudnak válaszolni a feltett kérdésekre. Végül a vízköpővel is találkoznak, amely mellett büszkén jelenti be a kis plüss oroszlán, hogy „Ez én vagyok!". Mindemellett két vitrin között egy gyerekméretű asztalkát, néhány széket és egy fiókos szekrényt is elhelyeztek a kiállítótérben. A fiókokat kihuzigálva különböző játékokra bukkannak a gyerekek (pl. egy vázaformát képező kereten belül össze kell állítaniuk egy váza képét darabokból), amelyekkel az asztalnál játszhatnak. Ez egyszerű módszer arra, hogy ha ke-159
