Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-04-01 / 4. szám
m^úzEUMi Hírlevél A bevezető tanulmányok foglalkoznak az építészeti, belsőépítészeti tervekkel és azok megvalósulásával, a műtárgyvédelmi szempontok figyelembevétele mellett alkalmazott látványelemekkel. Az eredmény: zömében a múzeum gyűjteményén alapuló tárgyak, új, árnyalt formájában mutatja be a Kárpát-medence történeti korszakainak, az itt élő népeknek, társadalmaknak történeti mozzanatait, emlékanyagát. Hatházi Gábor: A kunok régészeti emlékei a Kelet-Dunántúlon Kiad.: Magyar Nemzeti Múzeum, Bp., 2004. 360 p. ill. (Opuscula Hungarica V. Sorozatszerkesztő: Garam Éva és Révész László) A kun kutatás sajátos, köztes határterülete népvándorlás és középkori régészetünknek. A magyarországi kunok sajátos színezetű keverékkultúrája az egyre nagyobb teret nyerő, helyi magyar elemek és a keleti örökség mind halványabb emlékeiből ötvöződött. E sokrétű, folyamatosan változó műveltség körvonalazásánál, közel három évszázados fejlődésének nyomon követésénél ugyan meghatározó vizsgálati szempont maradt a sztyeppéi vonások, keleti kulturális elemek felismerése, majd fokozatos eltűnésüknek - a magyarságba való betagozódás fokmérőjeként való - figyelemmel kisérése (a kutatás tehát továbbra sem nélkülözheti a népvándorláskor ismeretanyagát és tapasztalatait), de a hangsúly egyre inkább a középkori falurégészetre helyeződik át. A szerző 1985-ben készült szakdolgozata a 15-16. századi források és a szállásterület régészeti topográfiai feldolgozásának egybevetésével próbált válaszokat adni, elsősorban a 15-16. századi településtörténet és belső társadalmi viszonyok alapkérdéseire. 1996-ban készített doktori disszertációja gerincét az 1986-1991 között feltárt perkátakőhalmi-dűlői kun szállás régészeti emlékanyagának feldolgozása adta. E település a kun integrálódási folyamat legérdekesebb, átmeneti időszakának emlékeit őrizte meg, közel azonos kronológiai horizontot képezve Négyszállás jász település 13-14. századi periódusával. Elsősorban erre az időszakra koncentrálódik a szerző mondanivalója, kiegészítve a már feldolgozott, s jobbára publikált 15-16. századi részeredményeket. Jelen munka e két előmunkálat eredményeit egyesíti, ill. összegzi, fontos új kiegészítésekkel, miután az eltelt másfél évtized során felgyűlt újabb írott források, térképadatok és régészeti lelőhelyek, továbbá a felmerült új vizsgálati szempontok módosították a kialakult képet, akárcsak az összevetésre alkalmas alföldi anyaterület szakirodaimának új eredményeket hozó, örvendetes kibővülése. A munka alapvetően három kérdéscsoportra kereste a választ: az általános településtörténeti kérdésekre, a mezőföldi kunság anyagi kultúrájára a régészeti adatok tükrében és a mezőföldi kunság településtörténetére, társadalmi változásaira, asszimilációs folyamataira. Régészeti kutatások Magyarországon 2003 Szerk.: Kisfaludi Júlia. Kiad.: KÖH - Magyar Nemzeti Múzeum, Bp., 2004. 336 p. ill. A kötet szerzői beszámolnak a 2003. évben végzett ásatási munkáikról. Elsőként Kővári Klára a 2003. áprilistól-júniusig Szobon végzett megelőző feltárásról ír. A feltárt leletanyag restaurálása jelenleg is folyik, az írásában néhány ritka, különleges tárgyat mutat be. Balatonszárszó, Kis-erdei dűlő lelőhelyen 2000 és 2003 között négy ásatási idény során a jelentős középkori emlékek és több más korszak objektumai mellett egy kiterjedt újkőkori település is napvilágot látott. Orosz Krisztián a helység újkőkori településkutatások rövid összefoglalója mellett a már előzetesen megjelent tanulmányok pontosítására és korrekciójára is vállalkozott. Horváth László András, Reményi László és Tóth Anikó régészeti kutatásokat végeztek az MO autóút bővítése kapcsán Biatorbágy és Törökbálint határában. Részletesen ismertetik a telepen előkerült leletanyagot, a 64 avar sírban talált tárgyakat. Vaday Andrea a Nógrád megyei Kazár település melletti feltárásról ír. A terepbejárás során gyűjtött leletanyag nem kizárt, hogy a 2002. évi feltáráson lokalizált császárkori településhez tartozik. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba bekerült anyag, valamint az 1968-ban a múzeumba bekerült sírlelet egészíti ki a császárkori régészeti képet Kazáron. 2003 áprilisában klszMgres a mosonmagyaróvári Frankel Leó utcai csatornavonal mellett végzett leletmentő régészeti ásatást. A cikkben azt mutatja be, hogy a gazdag leletanyagú és kiemelten fontos, helyi régészeti védettség alatt is álló lelőhely kutatottsága korántsem kimerítő, feltárása több mint száz éve rendkívül elaprózottan, mozaikszerűen történik, összefüggő nagy felületű kutatásra mindeddig nem volt lehetőség. 140
