Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-04-01 / 4. szám
©í^úzeumi Hírlevél 230 körül van az ősnyomtatványok száma, köztük van egy csak itt fennmaradt kötet (unikum) is, de a későbbi korokból is őriz a könyvtár ritkaságokat. A tizenhét kódex, és a jelentős régi anyag (ősnyomtatványok, antikvák, Régi Magyar Könyvek) nagyobb része későbbi vásárlás útján jutott a Főapátság birtokába, főként német kolostori gyűjteményekből. A 19. és 20. századi tudatos gyűjtés eredménye, hogy a könyvtár rendelkezik az adott kornak megfelelő teológiai és monasztikus irodalommal, de a különböző szaktudományok alapvető munkáival is. A könyvtár gyűjtőköre: teológia és segédtudományai, egyháztörténet, filozófia, művelődéstörténet, társadalomtudományok, szépirodalom válogatva, minden bencés vonatkozású dokumentum. A gyarapodást napjainkban kevés vásárlás és a bencés szerzetesek hagyatéka jelenti. A gyűjtemény zöme latin nyelvű, a magyaron kívül német és francia könyvek vannak nagyobb mennyiségben. Jelentős különgyűjteményei: Benedictina, Jesuitica (Paintner-gyűjtemény), Lónyay Könyvtár (Lónyay Elemér herceg és felesége, Stefánia oroszvári könyvtára), periodikák. A Benedictina a könyvtár sajátos gyűjteménye, a „helyismereti gyűjtemény”. Itt őriznek minden bencés vonatkozású anyagot; a bencés szerzetesek nyomtatásban megjelent műveit, kéziratos hagyatékukat, s minden olyan nyomtatott és kéziratos anyagot, mely bencés helyhez, személyhez, közösséghez, intézményhez kapcsolható, (pl. Jedlik Ányos rajzát a dinamóról, Czuczor Gergely verseinek kéziratát, Rónay Jácint Naplóját). A könyvtárat felkereső kutatók leginkább a régi könyveket, kéziratokat és a Benedictina gyűjteményt kutatják, hiszen a bencésekre vonatkozó anyag leginkább itt található meg az országban. A Benedictinából számos könyv, tanulmány, cikk és szakdolgozat született már. A könyvtár másik jelentős gyűjteménye a Jesuitica, melyet világszerte számon tartanak a jezsuiták és a jezsuita rend történetével foglalkozó kutatók. A gyűjtemény Paintner Mihálynak köszönhető, aki a rend feloszlatásakor, 1773-ban jezsuita novicius volt, majd a győri szemináriumban tanult, és 1777-ben egyházmegyés pappá szentelték. Paintner világi papként jelentős papi méltóságokra emelkedett, ám vonzódása a jezsuita rendhez élete végéig megmaradt. Nagy gonddal és szenvedéllyel gyűjtötte össze mindazt a nyomtatott és kéziratos jezsuita vonatkozású anyagot, amit csak tudott. Az anyagot gondosan és szakszerűen rendezte; nem egy kötet felismerhető jellegzetes kötéséről, sok kötetben olvashatjuk kézírását is, jegyzeteit, a saját maga készítette tartalomjegyzéket. Gyűjteményét szerette volna biztos és méltó helyen tudni, ezért az 1825-ben elkészített végrendeletében a pannonhalmi apátságra hagyta. Ennek a döntésnek két oka volt. Az egyik családi indíttatású: öccse bencés novicius volt a bakonybéli apátságban, a másik: több egykori rendtársa lépett át a bencés rendbe, akikkel Paintner további életében is kapcsolatban volt, így pontosan ismerte a Főapátsági Könyvtárat. A végrendeletet később újabb kiegészítésekkel szerette volna ellátni, ám időközben, 1826-ben meghalt, így a főapátságnak végül pénzért kellett megvásárolnia a gyűjteményt. A Lónyay Könyvtár Lónyay Elemér herceg és felesége, Stefánia oroszvári „kastély-könyvtára”, az eredeti könyvszekrényekben. A pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban őrzött gyűjtemény jelentős része „régi könyv”, vagy egyéb szempontból egyedi dokumentum. A különleges anyag különleges gondozást igényel. A könyvtárépület - az egyik legjelentősebb hazai műemlék teremkönyvtár - az 1820-as, 1830- as években épült. Az építkezés és a könyvállomány fellendülő és tudatos gyarapítása összefüggött azzal a szellemi mozgalommal, melyet reformkornak nevezünk. Az 1802-től tanító rendként működő bencések könyvgyűjteménye jelentősen megnövekedett, ezért szükség volt egy önálló, nagy könyvtárépületre. 1824-ben, a középkori várfal északnyugati sarkán álló torony lebontásával kezdődött el az építkezést. Engel József (1776 k.-1827) sajátos, „bazilikális elrendezésű" teret tervezett, amely az oldaltermek fölött elhelyezett ablakokon kapta a fényt. A könyvtár berendezése közben merült fel az épület áttervezésének a gondolata. Engel halála után Packh János (1796-1839) kapott megbízatást a bővítésre, aki a főapátság klasszicista tornyát is felépítette. Packh a keleti oldalon egy ellipszis alakú kereszthajóval bővítette a könyvtártermet, az oldaltermekre emeletet húzott, s megoldotta a fából készült tetőszerkezet statikai problémáit. A terem a keresztszárny közepén emelkedő kis tornyon keresztül kapja világítását. Az épület belső és külső megjelenésében jellegzetesen klasszicista. A nagyterem mennyezetére Josef Klieber (1773-1850) Minerva istennő képét festette meg, s ő mintázta meg Szent István királynak és I. Ferenc királynak a nagyterem nyugati végében álló szobrát. A terem homlokfalán a görög és római tudósok és költők portréit, a mennyezet két oldalán a magyar történelem nagyjainak arcképeit láthatjuk. Az újon137
