Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
©i^úzeumi Hírlevél J© Nemzetközi kapcsolatok Múzeumi Gyűjtemények Mozgatása Hága (Hollandia) 2004. október 28-29. A holland EU elnökség alkalmából a Holland Kulturális Örökség Intézete (The Netherlands Institute for Cultural Heritage, Institut Collectie Nederland, ICN) és a Holland Oktatási, Kulturális és Tudományos Minisztérium közösen konferenciát szervezett „Múzeumi Gyűjtemények Mozgatása" (Museum Collection on the Move) címmel. A gondosan előkészített tanácskozás céljául tűzték ki, hogy az EU 25 tagállamának valamint az USA és más országok múzeumi és kulturális igazgatási szakembereinek (összesen majdnem 200 fő) részvételével megvizsgálják a múzeumi gyűjtemények és műtárgyak mozgatásának céljait, okait, körülményeit és lehetőségeit. Hogy a rendezvény jelentőségét a külvilág felé is mutassák, helyszínül a holland Parlament alsóházának régi hágai épületét választották. A kétnapos konferencián tematikus rendbe csoportosítva hangzottak el az előadások, melyek után lehetőség volt kérdezni, illetve a délutánok során a résztvevőkből alakított szűkebb körű megbeszélésekre, vitára is sor került. A konferenciát a kulturális minisztérium államtitkára köszöntötte, majd bevezetőt mondott a Holland Kulturális Örökség Intézetének (ICN) igazgatója és az Európai Unió Bizottságának Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának képviselője is. A hivatalos köszöntőket egy rövid vetített film zárta. A bevezetőkben röviden a téma jelentőségét emelték ki, az egész kérdéskör egy-egy fontos elemére világítva rá. A téma időszerűségét jól mutatja a filmben - az ICN munkatársának szájából - elhangzott idézet, miszerint korábban az volt az általános felfogás, hogy „Nem kölcsönzünk, hacsak nem...", ezzel szemben ma már ez így hangzik: „Igen, kölcsönzünk, ha...". Természetesen ezzel nem mindenki értett egyet, hiszen a műtárgyak mozgatása alapvetően ellentétes a tárgy megőrzésének szempontjával. Mérlegelni szükséges tehát, hogy mit és mikor lehet kölcsönözni és mikor nem. A döntést természetesen minden esetben a kölcsönadó félnek kell meghoznia, figyelembe véve a kölcsönzés indokát, az adott műtárgy ritkaságát, sérülékenységét, de akár a nemzeti szempontokat is (pl. esetleg az adott műtárgy képezi a gyűjtemény „lényegét"). A londoni Tate Gallery munkatársától megtudhattuk, hogyan folyik mindez az ő gyűjteményükben. A Taté ugyanis rendelkezik egy központi raktárral (Taté Collection Center), ahol a mintegy 65 ezer művet őrzik, ebből havonta nem kevesebb, mint 5.000 műtárgyat mozgatnak. (Az elmúlt négy év alatt mintegy 200 kölcsönzést bonyolítottak le.) Beszámolt továbbá a gyűjteményüknek egy másik fajta mozgatásáról is, nevezetesen az elmúlt időszakban öt másik múzeummal kialakított együttműködésükről. Ennek keretében a Taté rendszeresen nagyobb gyűjteményi egységeket küld ezekbe a - kisebb - múzeumokba, ami által nemcsak a saját gyűjteményét tudja teljesebben bemutatni, hanem - a szakértői segítségnyújtáson és a tapasztalatcserén túl - a kisebb múzeumok vonzerejét is növelni tudták. Ugyancsak újabb fajta együttműködésbe kezdtek a párizsi Pompidou Központtal, közös vásárlások („co-ownership") révén. Ezek a két intézmény együttes anyagi lehetőségeit kihasználva közösen megszerzett műtárgyak a két tulajdonos rendelkezései szerint felváltva kerülnek az egyik, majd a másik országban bemutatásra. A házigazda holland ICN munkatársai új kiállítóterek bevonása során szerzett tapasztalataikat osztották meg velünk. Az ICN ugyanis az utóbbi években kilépett a múzeumok falai közül („Ha a hegy nem megy Mohamedhez,...") és a látogatókhoz igyekezett közelebb férkőzni: a 2002. év végén az amszterdami repülőtéren kialakított „fiók-Rijksmuseum" állandó kiállítóterével (Rijksmuseum Amsterdam Schiphol), vagy a parlament alsóházában illetve a kulturális minisztérium épületében állandó jelleggel bemutatott műalkotásokkal. Bár a jelenlevő múzeumi szakemberek nem osztották egyértelműen a kezdeményezést dicsérő visszhangokat, a házigazdák - a számos új, eddig nem létező kockázati tényező (repülőgépek okozta rezgések, különleges biztonsági intézkedések stb.) mellett - a közönség részéről elsősorban a pozitív fogadtatást emelték ki. A stockholmi Természettudományi Múzeum igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy addig, amíg a művészeti jellegű múzeumi tárgyak mozgatása körülményes és különleges dolognak számít, addig a természettudományos muzeológia terén ez bevett, természetes és szükségszerű dolog: egyes fajok, egyedek meghatározása sokszor csak a postára adott és a másik országban élő szakértő általi vizsgálat során történhet meg. Sőt ezen a területen egészen másfajta látogatói körrel (is) kell számolni (kiskorúak), így a bemutatás, sőt az egész gyűjteménykezelés és -feldolgozás módszertana is jelentős eltéréseket mutat. A párizsi Pompidou Központ igazgatója a vidéki Metz városában létesítendő „másod-Pompidou Központ" koncepcióját mutatta be, kitérve az épület helyszínének kiválasztására, az építészeti pályázatra és magának az új intézménynek a működési elveire is. Az új, csaknem teljesen önállóan működő intézmény nem egy saját gyűjteményt fog kialakítani, hanem általában a Párizsból hozott anyagot mutatja majd be. A madridi Prado munkatársai a múzeum gyűjteményének országon belüli szélesebb körű bemutatására megalkotott két projektet (Prado Disperso és Prado Itinerante) mutatták be, annak tervezési, szervezési, irányítási feladataira összpontosítva. 99
