Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
©i^ÚZEUMI AÚRLEVÉLJ© Telepy Károly: Nagy Imre, az első Ádám portréja, olaj, vászon, 68 x 55 cm Jelezve jobbra fent: Kedves barátom Nagy Imrének Telepy K. ábrázolta barátját, Nagy Imrét. Madách darabját 1883-ban mutatta be a Nemzeti Színház. Éva szerepében Jászai Mari volt „az első Ádám”, Nagy Imre partnere. Telepy festménye a bemutató évében, vagy nem sokkal azután készülhetett. Telepy elsősorban romantikus tájképeivel vált ismertté a nagyközönség előtt, de készített portrékat is kora jelentős személyiségeiről. A színházak világával már atyja, a számos díszlet és jelmeztervet készítő Telepy György révén megismerkedett. A kép egykori tulajdonosának szíves közlése szerint feltételezhető, hogy Telepy a festményt nem megrendelésre készítette, hanem ajándékként barátjának, Nagy Imrének. Intézetünk még Egressy Gáborról őriz Telepy Károly portrét. A mind különlegesen kifejező hangjával, színészi játékával, mind megjelenésével kiemelkedő színész, Nagy Imre 1870-ben került a Nemzeti Színházhoz, ahol 1878 és 1883 között a világirodalom legjelentősebb szerepeit játszotta el, többek között Brutus, Hamlet, Coriolanus, Csongor, Rómeó, Don Carlos, Othello és Bánk szerepét. Több darabban is méltó partnere volt a korszak nagy tragikája, Jászai Mari. A gyönyörű feladatok sorát korai, tragikus halála szakította meg. Telepy Károly szoros kapcsolatban állt a Nemzeti Színház művészeivel, kosztümterveket is készítve számukra. Nagy Imre portréján már ajánlása is jelzi alkotó és a modell közeli kapcsolatát. Mint más portréin is, Telepy monokróm, sötét háttér elé helyezi modelljét a romantikus felfogású, alapos technikai tudásról tanúskodó színészportrén is, hogy a néző figyelmét semmi se terelje el az ábrázolt személyről, illetve esetünkben ezzel is kiemeli Nagy Imre férfias szépségét, akit korában az utolsó hősszerelmesként tartottak számon. A kép magángyűjteményből került a múzeum tulajdonába. Eva Sawyer: Bajor Gizi portréja, 1926, pasztell, papír, 54 x 45 cm Jelezve balra oldalt: Eva Sawyer, 1926. (I. cimlapképünk). A Nemzeti Színház kiemelkedő művészéről, Bajor Giziről egy Magyarországon kevéssé ismert mester, az angol származású Eva Sawyer 1926-ban készítette a kiállításunkon látható gyönyörű pasztellt. Sawyer minden bizonnyal nem sokkal ez előtt, 1925-ben került Magyarországra, és hamarosan a magyar arisztokrácia egyik kedvelt portréfestője lett. Az arisztokrácia tagjairól festett portréinak egy részét 1926 januárjában be is mutatták a Nemzeti Szalonban. Az 1926-os tárlat katalógusából tudjuk, hogy Sawyer, a korszak kedvelt pasztellművésze, Londonban az egyik legnevesebb festőművésznél Sir William Orpennél, majd Párizsban és Brüsszelben tanult. Magyarországi tartózkodása alatt készített portréi valószínűleg megrendelői családjaiban maradtak, nem kerültek ki a műkereskedelembe és a nagyközönség elé. Bajor Gizi portréja nemcsak a Nemzeti Szalon már említett 1926. januári kiállításán szerepelt (151. sorszám alatt), hanem az Új Idők 1926. évi 3. számában is reprodukálásra került. A már akadémiai növendék korában is foglalkoztatott Bajor Gizi 1914-ben került a Nemzeti Színházhoz. Gyorsan felívelő karrierje alatt a legkülönbözőbb és legnagyobb szerepeket formálta meg, egyaránt mélységes tehetséggel és hitelességgel ábrázolva naiva szerepeket és tragikus hősnőket. Az őt mély hitelességgel ábrázoló, igen finom, jó minőségű pasztellkrétával készült mű ajándékként került be a múzeum gyűjteményébe. Gábor Móricz: Svéd Sándor Don Giovanni szerepében, 1954, olaj, vászon, 102 x 79 cm Jelezve jobbra fent: Gábor Móricz, 1954. nov. 15. A kora tehetséges portréfestőjeként számon tartott Gábor Móricz egyik leghíresebb és legtöbbször játszott szerepében, Verdi Don Giovannijaként ábrázolta a híres bariton énekest, Svéd Sándort, aki Verdi művei mellett számos Mozart és Wagner operában is sikert 96
