Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
m^úzEUMi Hírlevél m • Czigány Iván hadtörténész (HM Hadtörténeti Intézet igazgató-helyettese) • Várkonyi Gábor művelődéstörténész (ELTE ВТК) • Szörényi László igazgató (MTA Irodalomtudományi Intézet) • Jankovics József igazgató-helyettes (MTA Irodalomtudományi Intézet) • Kőszeghy Péter, a Balassi Kiadó igazgatója • Ujváry Gábor, a Balassi Bálint Intézet főigazgatója • Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója • Szakály Sándor, a Duna TV alelnöke • Rangos Katalin, az MTV programigazgatója NKÖM Új időszaki kiállítások BUDAPEST Tavaszi Fesztivál Az áttörés kora - Bécs és Budapest a historizmus és az avantgarde között Tavaszi Fesztivál-nyitó hármas kiállítás • Budapesti Történeti Múzeum: Boldog békeidők 2004. március 19. - szeptember 6. • Magyar Nemzeti Galéria: Közös és eltérő utakon 2004. március 19. - május 17. • Országos Széchényi Könyvtár: A tegnap világa 2004. március 19. -június 13. Megfestett álmok Mese, látomás, álom a magyar művészetben 1903-1918 Ernst Múzeum 2004. március 14. - április 25. A Budapesti Tavaszi Fesztivál idején az Ernst Múzeumban mutatkozik be az a magyarországi köz- és magángyűjteményekből válogatott és (Kozma Lajos, Ttchy Gyula műveivel is) kibővített anyag, mely elsőként a londoni Freud Museumban volt megtekinthető 2003. november 12. és 2004. január 18. között. A londoni kiállítás keretén belül négy, Nagy-Britannia 19. századi művészetében gyökerező és Freud tudományos munkáival kapcsolatba hozható, de egyéni hangú, a kor egyetemes művészetében is egyedi életművet létrehozó művész, LesznaiAnna, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos valamint Sassy Attila munkásságából adtunk ízelítőt. A kiállítás része volt a nagy-britanniai magyar kulturális évadnak. Úgy tűnik, az utóbbi időben, a nyugati kultúra vizualitásra hagyatkozó korszakában ismét megnőtt a tudományok érdeklődése aziránt, hogy mit és hogyan látunk illetve lát és tesz láthatóvá a művész (lásd a Műcsarnok 2002-es Vision című kiállítását például). A képzőművészetben, amit (a valóságot) ábrázoló művészetnek is nevezünk, mindig különleges jelentősége volt a belső látásnak, látomásnak is. (Erről az Eksztázis című vatikáni kiállítás tanúskodott 2003-ban.) A 19-20. század fordulóján a látási törvények fizikai, kémiai kutatása mellett ismét a figyelem középpontjába került a belső kép. Tudományos és filozófiai kísérletekkel egyidejűén ekkor vált esztétikai elvvé az objektív valóságban nem látható világ reprezentálása, ekkor fogalmazódott meg a mese, az álom, a látomás, a képzelet és az emlékezés mibenléte és szerepe a képalkotásban, ugyanakkor a képnek is új definíciói születtek. A kiállítás ezeket az akkor új képtípusokat mutatja be, nem kérdezve, hogy a festett mesék, álmok, látomások kései szimbolista, posztimpresszionista vagy szecessziós művészetnek nevezhetők-e. Sokkal inkább fel akarja tárni azt a világot, amit művészeti és hétköznapi értelemben valóságként kell elfogadnunk. Az Éden teljessége, az élet és művészet kozmikus volta, az ösztönök teljes világa jelent meg az írott és festett álmokban. Ezt az új valóságot söpörte el brutálisan az I. világháború. A mesék, látomások, álmok világát ezért Gulácsy Lajos utolsó jelentős Budapesti Tavaszi Fesztivál Magyar Nemzeti Galéria 77
