Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
©i JTúZEUMI J^ÍRLEVÉLJ© ján, 2002-ben elhangzott előadásokat olvashatjuk. Morgós András és Domokos Levente két tanulmányával is szerepel a kötetben. Az egyikben a restaurálás történetét kutatták Magyarország és Erdély területén, neves erdélyi restaurátorok életét és munkásságát tárták fel. A másik előadásukban a székelykeresztúri „Petőfi körtefa" restaurálási munkáiról számolnak be, mely fát 2002-ben vandál módon összetörtek. A magyarországi és az erdélyi előadók mellett részt vett a konferencián a romániai konzerválás jeles alakja, Aurel Moldoveanu. írásában arra a kérdésre keresi a választ, vajon elkerülhetetlen-e művelődésünk tárgyi örökségének a romlása. A múzeumok régészeti gyűjteményeiben csak elvétve találunk szerves alapanyagú leleteket, mint pl. bőrből készült tárgyakat. Bakayné Perjés Judit írásában - Régészeti bőrtárgyak restaurálása - történeti ismereteink bővítése céljából annak szükségességét hangsúlyozza, hogy a feltárások során talált bőrtárgyak legkisebb töredékét is mentsék meg. Kissné Bendefjy Márta „18. századi aranyozott bőr miseruha restaurálása" címmel röviden bemutatja azt a különleges díszítő technikát, mellyel az aranyozott bőrnek nevezett anyag készült. Leírja elterjedésének történetét, az aranyozott bőrtárgyak romlásának okait, majd egy ilyen technikával készült miseruha restaurálását. Benedek Éva Mária az első magyar katolikus Szent Biblia egy példányának restaurálási munkáját mutatja be. Ormos József, a fotográfiával, mint önálló műtárggyal foglalkozott. írása első részében a különböző technikával készült, és ezért eltérő bánásmódot igénylő képekkel ismertet meg, majd a második részben felhívja a figyelmet a helyes tárolásra és bánásmódra. Szintén a fotó tárgykörébe tartozik Szilágyi Sándor írása is, aki a múzeumi fényképezésben a tárgyfotózás gyakorlati oldalát mutatja be. Ismerteti néhány jellegzetes műtárgy fényképezési lehetőségét, felsorolja a szükséges felszerelést és megpróbál hasznos ötletekkel szolgálni a restaurátorok számára. T. Bruder Katalin a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található, kelta sírból előkerült bronz kantharosz újrarestaurálását mutatja be. A Kárpát-medence üvegfestészetének története szervesen összefügg az európai fejlődéssel, a régió politikai, társadalmi, gazdasági változásaival és a helyi adottságokkal. Mester Éva az üvegfestészet jellegzetességeit, a szűkebb és tágabb környezet térbeli és időbeli hatását, az európai kapcsolódási pontokat vizsgálja. Károlyi Zita beszámol a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, az erdélyi szakemberek számára szervezett Restaurátor Alkotótelep továbbképzéséről. A folyóirat végén összeállítást olvashatunk az erdélyi-romániai magyar vonatkozású múzeumi restaurátor publikációkból, a Haáz Rezső Alapítvány kiadványaiból, valamint megtalálhatjuk a konferencia részvevőinek listáját. Struktúra és városkép A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Szerk.: Tóth G. Péter. Kiad.: Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 2002. 599 p. ill. Egy majdnem elfelejtett konferencia megkésett kötetét olvashatjuk, ötéves csúszással jelent meg e társadalomtörténeti tanulmányokattartalmazó munka. A kötet olyan témákat érint, mint a társadalmi struktúrák, a mobilitás, a polgárosodás vagy a polgári átalakulás a dualizmus kori Magyarországon. Városaink a műemlékek és a (poszt) modernizáció együttélésének, vitájának színterei lettek. Eltűntek a dunántúli kisvárosok földszintes negyedei, lerombolták a régi foglalkozások emlékét őrző utcákat, és helyettük óriási lakótelepeket húztak fel. Átalakultak a történelmi belvárosok is. Ennek az átalakulásnak a folyamatát, a polgári átalakulás problémáit tárgyalják az egyes szerzők tanulmányaikban. Az első részben „Struktúra és mobilitás" címmel olvashatunk az eltérő polgári társadalmakról a Dunántúlon a dualizmus korában, a társadalmi átrétegződésről, a mobilitás irányáról Székesfehérváron a századfordulótól 1918-ig. A következő fejezetben a 19. század második felében körvonalazódó politikai és gazdasági elit kialakulását, tagjainak szociális helyzetét, foglalkozását vizsgálták az egyes szerzők. Itt olvashatunk a bécsújhelyi politikai elitről a 19. század második felében, a Vöslau fürdőhely polgári elitjéről, Kőszeg legtöbbet adózó polgárairól, a szekszárdi és a szombathelyi felső- és középréteg összetételéről a virilis jegyzékek alapján. „Foglalkozásjövedelem, presztízs” a címe annak a fejezetnek, amelyben szó van a Dunántúl regionális bankpiacainak átalakulásáról a századfordulón, a munka, munkaidő, bérezés problémájáról a Dunagőzhajózási Társaság pécsi bányavidékén és Steiermarkban a 19. század végén. Nagy Imre Gábor áttekintette a korabeli levéltári iratok alapján a pécsi közigazgatási tisztviselők helyzetét a századfordulón, Csurgai Horváth József pedig, Székesfehérvár 1878-1908 közötti polgármesterének, Havranek Józsefnek állít emléket. 68
