Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
m JT úzeumi H írlevél j© Titel esetében is, ahol az újabb nemzetközi feltárások során a várva várt késő római ellenerőd helyett egy bronzkori földvár került elő. így Hydatius Fasti-jának sokat vitatott 294. évi contra Acinco-adatát mégis Aquincumra kell vonatkoztatnunk. A szerző a fentiekhez hasonló, problémás történeti-kronológiai kérdések körül folyó vitákhoz ügyes érvekkel tud hozzászólni: éppen az általa gyűjtött topográfiai adatok alapján vált vitathatóvá az a régebbi elmélet, amely szerint a Duna-kanyari hídfőállások létesítése az alföldi sáncrendszerrel hozható kapcsolatba. Maróti Éva és Mráv Zsolt - már e könyv megjelenése után - az általuk kutatott Szigetmonostor-horányi és dunakeszi hídfőállások építését bélyeges téglák alapján Valentinianus korára keltezte, így célszerű újra átgondolni a többi hídfőállás (pl. az átfogó víz alatti feltárással még nem kutatott Quadrata 2. és Ad Flexum 4. burgusok) előzetes II. Constantius-kori keltezését. Visy Zsolt könyve a páratlan mértékű anyaggyűjtésnek, a már régebben ismert adatok jól összefoglalt szintézisének, valamint az új topográfiai eredmények, légifelvételek és térképek lenyűgöző felvonultatásának köszönhetően évtizedekig fogja meghatározni a magyar és nemzetközi limes-kutatást. A katonai létesítmények általa kidolgozott elnevezési és számozási rendszere minden bizonnyal maradandó lesz. Nagy kár, hogy hasonló minőségű munkára a pannoniai limes Magyarországon kívüli szakaszain a közeljövőben aligha számíthatunk. A Bérvilla. Bp. II. Bimbó út 67. Utcai homlokzat tavalyi nemzetközi limeskongresszuson is bizonyossá vált, hogy régészetünk egyik külföldön is ismert és elismert ága a limes-kutatás, amely nagy hagyományai ellenére kevés anyagi támogatást kap idehaza. Visy Zsolt műve talán ebben is segíthet. Kovács Péter - Nagy Levente Gaskó Béla: A szegedi múzeum természettudományi részlegének története Kiad.: Móra Ferenc Múzeum, Szeged 2003. A szegedi múzeum természettudományos gyűjteményének a története nagyon régen kezdődött, az első szakanyag még 1885-ben került intézményünkbe. Létünket az 1896-ban megvásárolt Praznovszky hagyatéknak köszönhetjük. A kötet szerzője a kezdetektől 2000-ig követi nyomon a történéseket. Részlegünket elég nehéz feladat lenne valamely sablon szerint kategorizálni. Ha a gyűjtemény nagyságát vesszük alapul, akkor mindvégig az ország első 5 vidéki gyűjteménye közé tartoztunk. Tárgyanyagunk darabszáma már a XX. század első éveiben meghaladta a 40.000-et. Amennyiben a létszámot is vizsgáljuk, úgy a kép lényegesen sötétebb tónusú. 2000-ig soha nem dolgozott nálunk egyszerre huzamosabban 2 főnél több tudományos munkatárs, és 1985-ig az egyéb szakalkalmazottak (preparátorok és raktárkezelők) összlétszáma sem múlta felül a 2 főt. Kezdetben a tár kezelésére alkalmas ember hiányzott, később az anyagi és a szemléleti korlátok következtében marginalizálódott ez a jobb sorsra érdemes szakág. Két alkalommal (1934-1935-ben és 1945-1950 között) komolyan fenyegetett a megszűntetés réme. Mindkétszer dr. Beretzk Péter MÁV főorvos egyéni gesztusa mentette meg a képtelen helyzetet. Először fehér-tavi madáranyagát helyezte letétbe intézményünknél, majd 1951-ben minden addigi preparátumát, örökletét formájában Szeged 51 Tvroler-villa. Tetőterasz
