Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
Johann Michael Rottmayr: Krisztus siratása. 1700 körül. O.v. 156x125 cm, SzM Itsz. 2003.2 Giovanni Battista Piazzetta: Mária mennybevétele. 1735. O.v. 74x58 cm. SzM Itsz.: 2003.1 is bensőségesebb alkotás. Krisztus plasztikusan, érzékletesen megfestett holtteste, a sirató Mária, Magdolna és János evangélista figurája meggyőzően bizonyítják, hogy Rottmayr a 17. és a 18. század fordulóján milyen magas szinten hasznosította az itáliai tanulóévei alatt szerzett tapasztalatait. Ugyanakkor a test és ruhafelületek puha modellálásában, a testszín, a fehér, a vörös és a kék harmonizálásában, de még az arctípusokban is jól észrevehető az a hatás is, amit Rubens művészete gyakorolt az Ausztriában freskó és oltárkép-megrendelésekkel elhalmozott, kortársai által méltán nagyra értékelt festőre. Velencei Settecento gyűjteményünkből, a meghatározó művészegyéniségek közül csupán Giovanni Battista Piazzettát nem képviselte eddig egyetlen mű sem. Ezt a hiányt sikerült pótolni a párizsi Louvre-ban őrzött, de eredetileg a német lovagrend sachsenhauseni temploma számára készült Mária mennybevétele-okárkép bozzettójának, vagyis olajvázlatának megvásárlásával a Nagyházi Galéria 95. aukcióján. A kivitelezés frissessége, bámulatos virtuozitása, a faktúra változatossága semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy Piazzetta sajátkezű munkája és semmiképpen sem egy másolat jutott a múzeum birtokába. A kép provenienciája is igen előkelő: az Esterházy gyűjtemény 1870, tehát az állami vásárlás előtt értékesített darabjai közé tartozik. A múzeum 19. századi gyűjteménye egy rafinált szépségével és különleges ritkaságával egyaránt figyelmet érdemlő festménnyel gyarapodott: a skót Sir Joseph Noel Paton Madonna gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal témájú kompozíciójával (ld. a jelen szám címlapképét). Paton tagja volt a Preraffaelita Testvérületnek, ezzel együtt ez az 1860-as években készült, monogrammal is ellátott festménye szembetűnően a hasonló témájú Raffaello-kompozíciók bűvöletében készült, valósággal az Esterházy Madonna mellé kívánkozik. Az érett reneszánsz invenció Paton átfogalmazásában mesés, romantikus hangulattal telítődik. A festő az alakok, a ruhák, a vastagtörzsű fa, a tájháttér megfestésekor díszes és sűrű hangulatú részletekkel gyönyörködteti a nézőt. Az öt festmény közül négyről, Backer, Rottmayr, Piazzetta illetve Paton művéről rövidesen egy-egy tanulmány jelenik meg a Szépművészeti Múzeum Közleményeiben. Tátrai Vilmos 2004. január
