Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
m^TúZEUMI J/íRLEVÉLJ© ményeinek rendszeres szakfelügyelete, a magángyűjtemények nyilvántartása és felügyelete, a számos előkerült éremlelet feldolgozása és folyamatos közzététele mindmind hatalmas feladatot rótt rájuk. Mindemellett a szakma neves tudományos művelői lettek, számos tudományos munka megalkotói, a numizmatikai nemzetközi fórumok elismert kutatói. A kötetben Baloghé Ábrányi Hedvig két különböző szerkezetű bibliográfiában adja közre Bíróné Sey Katalin és Gedai István pénztörténeti publikációinak jegyzékét. A szerkesztés különbözéségét az indokolja, hogy Bíróné Sey Katalin tevékenysége az antik pénztörténeten belül viszonylag homogénnek tekinthető, addig Gedai István a kora-középkori magyar numizmatika, mint fő diszciplína alapos feldolgozásán túl a magyar, de külföldi pénztörténet, éremművészet, papírpénztörténet, stb. teületeire is elkalandozott. Bíróné Sey Katalin bibliográfiájánál a fő rendezői elv a publikációk megjelenésének időrendje volt. Ezen belül az írások betűrendben követik egymást. Gedai István szakirodalmi munkásságánál az egyes szakterületek tárgyszavai jelentették a fő rendezői elvet, az után következnek az írások betűrendben. Gedai István személyi bibliográfiája csak a numizmatikai témájú írásokat tartalmazza, egyéb publicisztikái itt nem szerepelnek. A könyv további részében neves hazai és külföldi numizmatikusok tanulmányait olvashatjuk. Százéves a Magyar Numizmatikai Társulat 1901-2001 Szerk.: Baloghné Ábrányi Hedvig és Soós Ferenc. Kiad.: Argumentum Kiadó és a Magyar Numizmatikai Társulat, Bp., 2001.321 p. ill. A 20. század első felében a régi pénzek öt lelkes gyűjtője elhatározta, hogy megteremti a magyar éremgyűjtés, éremkutatás és éremcsere szervezett formáját. Ügyüknek megnyerték a Magyar Nemzeti Múzeum két neves mumizmatikusát, akiknek közreműködésével 1901. májusában a Magyar Tudományos Akadémia kistermében megalakult a Magyar Numizmatikai Társulat. A szerzőpáros a centenáriumra állította össze ezt a kötetet, amelyben a Magyar Numizmatikai Társulat eltelt száz évének történéseit és az események mögött álló személyeket kívánja bemutatni, hogy emléket állítson azoknak, akik önfeláldozó munkájukkal fenntartottak, éltettek egy közösséget, melynek tagjai töretlenül munkálkodtak a történelem egyik segédtudományának, az éremtannak a kutatásán, az összegyűjtött ismeretek közkinccsé tételén, az éremgyűjtők igényeinek kielégítésén és a szakmai ismereteik bővítésén. A Magyar Numizmatikai Társulat története több, egymástól jól elhatárolgató korszakra osztható. E korszakot mutatja be az I. és a II. fejezet. AIII. fejezet a társulat könyvtáránk történetével ismerteti meg az olvasót, míg a IV. a gyűjtemény keletkezését, fejlesztését és jelenlegi állapotát mutatja be. Ezután a társulat kiadványainak számbavétele és ismertetése következik. Előbb az időszakosan megjelentetteké (Numizmatikai Közlöny, az Érem, a Magyar Numizmatikai Társulat Évkönyv) majd az önálló kiadványoké. A VT. fejezetben az éremkiadásról, a VII.-ben árverésekről, csereakciókról és a gyűjtői életről esik szó. Külön fejezetben kapott helyet kilenc néhai tag életrajza, akik munkájukkal kiemelt szerepet játszottak a társulat életében. A kiadvány önálló részét képezi a társulat mindenkori vezetőségének jegyzéke, ezen belül a tisztségviselők felsorolása a betöltött tisztségek feltüntetésével. Megtalálható a kötetben az eddigi tagok lajstroma, külön kiemelve a tiszteletbeli tagokat. A könyvet a társulat történetével összefüggő írások válogatott bibliográfiája zárja. A numizmatika és a társtudományok IV. Konferencia Esztergomban 1999. október 1-3. Szerk.: Torbágyi Melinda. Kiad.: Argumentum Kiadó, Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Numizmatikai Társulat, Bp., 2002. 259 p. ill. A kötetben, az Esztergomban tartott konferencia előadásait találhatjuk. A tanulmányok szerzői az ókortól napjainkig tartó numizmatikai kutatásokat foglalják össze. A római korba visszanyúló kutatások között olvashatunk a germán törzseknek a római pénzhez való viszonyulásáról, az alsóhetényi szórvány- és ásatási érmeinek értékeléséről, a római éremkincsek történeti értékéről, és a numizmatikáról, mint történeti forrásról. Torbágyi Melinda a keleti kelta éremverés kronológiai problémáját taglalta. A kelta pénzverés jó háromszáz évének egyelőre még csak az eleje tekinthető biztosnak, azt követő időszak sok bizonytalanságot rejt-, írja tanulmányában. Bár egyes típusok esetében körvonalazódik valamiféle időrend, attól még messze vagyunk, hogy a magyarországi kelta pénzek olyan keletkezési támpontot jelentsenek, mint például a rómaiak. Kubinyi András írásában a történelem és a numizmatika szoros kapcsolatát emeli ki, különös tekintettel a magyar késő középkorra, a 14. században kialakult magyar pénzrendszerre, amely eltért a legtöbb európai országétól. Gyöngyössy Ferenc a bécsi magyar dénárverés kapcsán felvetett kérdésekre adja meg a választ, V. Székely György II. Ulászló körmöcbányai dénárjait mutatja be. A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található egy zseton, amelynek helytelen meghatározása zavart idézett elő az utóbbi másfél évszázadban a heraldika és a numizmatika területén egyaránt. Soós Ferenc kísérletet tesz a zseton keletkezési idejének és körülményeinek behatárolására. Ulrich Attila a pénzügyi megosztottságot mutatja be a Magyar Királyságban a 17. század második felében, Szemén Attila a 15-18. századi magyarországi verdejegyek és az ötvös próbajegyek összefüggéseiről ír, Nagy Adóm pedig a szabadságharc leverése után a 212
