Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
©i^TúZEUMI J^ÍRLEVÉLi© igen gyakran valamilyen szöveget is rájuk hímeztek. Míg korábban a gyapjúszőnyegeik és térítőik díszítőmotívumai a szövés folyamatában alakultak ki, addig az újabbaknál ezeket már később, a szőttes elkészülte után, kereszthímzéssel hozták létre. Az ún. tyilim technikával szőtt térítőik kimagaslóan szépek. A férfiak viselete hétköznap fehér vászongatyából, vászoningből és mellényből állt, ünneplő és téli viseletűk pedig posztóöltöny volt. Fejükre kalapot vagy subát tettek, lábukra pedig bocskort vagy bőrcsizmát húztak. A lányok és asszonyok gyakran ezüst-, vagy aranypénzből készült nyaklánccal, illetve többsoros gyöngysorral díszítették magukat. A textil- és bútoranyagot a múzeum anyagából válogattuk, a szakrális tárgyakat a Mohácsi Szerb Orthodox Egyházkerület bocsátotta rendelkezésünkre, melyet ezúton is megköszönünk. Vas Erika etnográfus (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd) Ferkov Jakab múzeumvezető (Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács) BUDAPEST Dudák és dudások a Kárpátokon innen és túl Néprajzi Múzeum 2004. május 29.-2005. február 27. A kiállításhoz kapcsolódó rendezvények Június 24. 19.00 órától Szent Iván-i koncert a KOLO együttessel Augusztus 21. 14-20 óráig III. World Folkloriada - Dudás Találkozó A kiállításhoz kapcsolódó előadások 2004. október 7. 17.00 Duda szerepe az európai zenetörténetben Előadó: Falvy Zoltán zenetörténész 2004. december 18. 17.00 Karácsonyi dudások Előadó: Szabó Zoltán Az aerofon hangszerek nagy családjában - akár történetiségüket, akár területi elterjedésüket vizsgáljuk - kiemelkedő helyük és szerepük van a dudáknak, hiszen Eurázsiában, a Földközi-tenger medencéjében nem ismerünk olyan népet, népcsoportot, amely a dudarendszerű hangszerek valamilyen egyszerű vagy bonyolult típusát ne használta volna, illetve használná napjainkban is. A hangszerek és az azon játszható muzsika Európában szinte minden nép zenetörténetében kiemelkedően fontos, mivel az elmúlt ezer évben - változó intenzitással ugyan, de -jelenléte folyamatosan kimutatható, sőt a skótoknál, az íreknél, a bolgároknál nemzeti szimbólummá vált. Az utóbbi harminc évben ismét reneszánszát éli a dudazene, amit jeleznek a nagy fesztiválok, kiállítások, valamint az a tény is, hogy a népzenék mellett az úgynevezett „könnyű- vagy szórakoztató" zenében és az európai dzsesszben is egyre nagyobb szerepet kap a dudazene. Sorra létesülnek a dudakészítő műhelyek, egyes országokban intézmények oktatják a hangszer alapismereteit. A kiállítás célja, hogy elsősorban a Néprajzi Múzeum gyűjteményeinek gazdag anyagából - itt található Közép-Európa legnagyobb népihangszergyűjteménye - attraktív, élményszerű, szemléletes, ugyanakkor interaktív formában mutassa be azt a rendkívül formagazdag tárgyi anyagot, amelyet a kutatók az utóbbi száz-százötven évben felhalmoztak. A kiállításhoz elkészül a Néprajzi Múzeumban található dudák katalógusa, amely hozzásegít ahhoz, hogy a kiállítás újrafogalmazza eddigi ismereteinket, hiszen a gyűjteményekben az európai főbb dudatípusok mellett (nyugat-európai típus) nemcsak a magyar dudatípusok (dunántúli, felvidéki, alföldi), hanem a szlovák, szerb, horvát dudák több típusa is megtalálható. A Dunántúl déli részén - Berzence és Csurgó környékén - használt „horvát-magyar” duda, a szlovák és a felvidéki magyar dudák formai hasonlóságával, valamint hangzásbeli különbségeivel, továbbá a szerb és horvát dudák változatos típusaival eddig keveset foglalkozott a hazai és külföldi néprajz. Nem maradhatnak ki a rendszerezésből a moldvai dudák sem, hiszen itt mutatható ki a balkáni és a közép-európai típusú dudák együttes használata. Külön színt jelentenek majd az „ázsiai dudák", azaz a szájorgonák, valamint a Földközi-tenger medencéjében található hangszerek is. A kiállítás a látogatókat egy izgalmakat ígérő „pokoljárásra" invitálja, hiszen a Kárpát-medencében szinte minden népcsoport hiedelmeiben megtalálható az a bátorságpróba, ami a dudajáték elsajátításához szükséges legkülönbözőbb ismereteket tartalmazta. Ez is jóljellemzi a Kárpát-medence sokszínű hagyományát, amit a dudával kapcsolatban az itt élő népek szinte napjainkig megőriztek. A NKÖM Múzeumok Mindenkinek program keretében a kiállítás minden egyes termében a vakok és gyengénlátók Braille írásos tájékoztatást kapnak. (A kiállításhoz Braille írásos szóróanyag is készült.) 191
