Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
m MÚZEggjflg^EVÉL 2® AZ ÉVSZAK MŰTÁRGYA - BIZÁNCI MŰVÉSZET EGY EGYIPTOMI FALUBÓL Szépművészeti Múzeum Látható az Előcsarnokban 2003. december 16. - 2004. február 22. között /Íz évszak műtárgya sorozat első kiállításán a 2003. év egyik első új szerzeményét láthatja a közönség, (lelt. sz. 2003. 1 A) A Szépművészeti Múzeum festett díszü tárolóedénye Kr. e. 332-ben Nagy Sándor meghódította Egyiptomot. Nagy Sándor halála után birodalmát tábornokai osztották fel maguk között. Egyiptomban Lagos fia Ptolemaios leszármazottai uralkodtak egészen Kr.e. 30-ig. A Ptolemaiosok uralmának első századában nagyszámú görög bevándorló érkezett Alexandriába, a Nagy Sándor által alapított pompás új fővárosba, és a vidéken alapított görög városokba. A görög lakosság eleinte teljesen elkülönült a falvak és a vidéki városok bennszülött egyiptomi népességétől. Egyiptom új uralkodói, részint gyakorlati politikai megfontolásokból, részint pedig az ősi egyiptomi kultúra és istenek iránti hagyományos görög tisztelettől vezérelve megőrizték az ősi egyiptomi vallás intézményeit, fenntartották az egyiptomi istenek templomait és papságát. Az egyiptomi uralkodói ideológia, kultuszok, és intézmények továbbélésének köszönhetően az új fővárosban és a görög településeken kibontakozó hellénisztikus stílusú művészet mellett továbbéltek a fáraónikus építészeti formák, az egyiptomi művészet időtlen témái és kifejezőeszközei is. A görögök és egyiptomiak kö zött fokozatosan kialakuló társadalmi kapcsolatok, az egyiptomi vallás kisugárzása, s az uralkodó elit igyekezete, hogy az egyiptomi lakosság számára is vonzó értelmezéssel lássa el a dinasztia számára különösen fontos görög isteneket, ethnikai keveredéshez, istenek kölcsönös átértelmezéséhez, a művészetben pedig görög és egyiptomi formák és stílusáramlatok ötvöződéséhez vezetett. Noha az istenek tiszteletének formái a görög és az egyiptomi templomokban különbözőek maradtak, Kr. e. 30, Egyiptom római meghódításának idejére az egyiptomi istenségek már fontos részévé váltak a görög származású lakosság vallásosságának. Ugyanakkor az egyiptomi népesség is elfogadta az egyiptomi istenek görög értelmezését s már nem tekintette a görög írásbeliséget, a hellén kultúrát egy idegen elnyomás rájuk kényszerített eszközeinek. A görög nyelv és kultúra presztízse és egyesítő ereje elemi fontossággal bírt a Földközi-tenger keleti országait meghódító Róma számára. A római uralom tovább ösztönözte az egyiptomiak és görögök közötti ethnikai és kulturális közeledést és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy, először a történelem folyamán, Egyiptom a mediterrán világ szerves részévé váljék. Egyiptom építészete, szobrászata, festészete és iparművészete a késő római (3-5. század) és kora bizánci (5-7. század) korban az egykorú mediterrán kultúra szerves részét alkotta. Ugyanakkor megőrződtek az alexandriai hellénisztikus művészet egyes hagyományai is, mint azt a reliefszobrászatban a figurák térbeli viszonyának illuzionisztikus ábrázolása vagy a festé-2004. január
