Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
m^TúzEUMi Hírlevél m A konferencia ismertetése előtt azonban tisztázni kell néhány fogalmat, hogy az összefoglaló érthető és értelmezhető legyen mindenki számára. A legfontosabb tisztázandó kérdés, hogy kik is voltak valójában a bolgár kertészek, és ma kiket nevezünk bolgárkertészeknek. A bolgár kertészek a 19. század folyamán Bulgáriából hazánkba érkezett kertész szakemberek voltak, akik speciális melegágyi hajtatással palántát, illetőleg árasztásos öntözéssel zöldségeket termesztettek. A bolgárkertész szó ellenben az előbbi technikákat a bolgároktól elsajátító és végző, hajdani magyar kertészeket és leszármazottaikat jelenti. A bolgárkertészet pedig a kertész szakma azon speciális ágazata, amely összesíti mindazon kertészeti eljárásokat, amelyeket Magyarországon a bolgár kertészek honosítottak meg, és a magyar bolgárkertészekkel együtt továbbfejlesztettek. A szentesi konferenciát Csikói Miklós köszöntő beszéde nyitotta, majd ezután négy előadás hangzott el a bolgárkertészkedés különböző témaköreiben. Az első előadást Szűcs Judit tartotta a szentesi paprikatermesztés hagyományairól. Ezt követően Mód László a Szentes környéki bolgárkertészkedésről, és annak levéltári forrásairól beszélt, majd őt követte Rózsa Sándor előadása, amelyben bemutatta Szentes első vízikerekét a Kuzca folyón. A negyedik előadást Móra József tartotta „A fiterától a hidrophóniás termesztésig" címmel, amelyben a szentesi zöldségtermesztés rövid történeti áttekintését adta át a hallgatóságnak, a hajdani bolgár kertész újításoktól egészen a ma alkalmazott modern technológiákig. A következőkben - a teljesség igénye nélkül - az említett előadásokból a bolgárkertészet érdekességeit, specialitásait és szentesi vonatkozásait emelem ki, melyek valószínűleg kevesek előtt ismertek. Az első előadásból megtudhatjuk, hogy a paprikáról az első írásos, magyar nyelvű adat a 18. század közepéből származik, mint piaci árucikk. Azonban a növény hazai termesztésbe vonása a balkáni bolgár kertészek nevéhez fűződik a 19. végéről. A paprikát kezdetben a malária orvosságaként használták, majd gyorsan bekerült a paraszti és úri étrendbe: előbbi esetben elsősorban törtpaprika fűszerként használták különböző ételekben, az utóbbi esetben pedig savanyúságként tartósítva. Szentes térsége Magyarországon másodikként vált paprika termőkörzetté, mára viszont Európa legnagyobb termálenergiával fűtött üvegházas, fóliasátras kertészeti létesítményei találhatók itt. Az első bolgár kertészek a 19. század második felében telepedtek meg Magyarországon egymástól távolabbra levő térségekben, hogy ne jelentsenek egymás számára konkurenciát. Szentes térségébe az 1870-es évektől vándoroltak, és jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a város a hazai zöldségtermesztés egyik központjává vált. A megtelepedett bolgár kertészek gyakran alkalmaztak helyi bérmunkásokat (így tanulták el a magyarok a szakmát tőlük), és szinte mindegyikük helybeli lányt vett feleségül. A vegyes házasságokban a gyermekek a bolgár anyanyelvet és a görögkeleti hitet nem vitték tovább, hanem az anya nyelvét, vallását vették át, valószínűleg azért, hogy minél jobban asszimilálódjanak a magyar közösségbe. Ennek ellenére Szentesen felépült egy görögkeleti templom, amelyet nagyobb ünnepeken felkerestek a kertészek. A bolgár kertészek növényápolási ismeretei széleskörűek voltak. Külön jelentőségük, hogy élen jártak új zöldségfajták elterjesztésében. Magyarországi megtelepedésüknek köszönhetően a következő újításokat, specialitásokat ismerte meg a hazai kertész szakma:- számos új zöldségfajtát: paprika, paradicsom, korai káposztafélék padlizsán, póréhagyma, spárgatök;- speciális termeszési eljárásokat: öntözéses és árasztásos zöldségtermesztés, korai szabadföldi termesztés, zöldséghaj tatás, melegágyi palántanevelés;- új technikai fogásokat: bolgárkerék segítségével történő vízkiemelés, melegágyi ablakok Egregy, r. k. kápolna, déli homlokzat (Galacanu Efstatia felvétele) 129
