Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
Kézzel az elektronika korában: Kortárs kárpitok „By Hand in the Electronic Age: Contemporary Tapestry" Washington, Textile Museum 2004. március 27. - szeptember 5. 2004. március 23-án a Tavaszi Fesztivál programjaként a Budavári Kárpitműhelyben „Corvin Kárpitok” címmel kiállítás nyílt a Magyar Kárpitművészek Egyesületének (MKE) rendezésében. A tárlat annak a három részes, az Országos Széchényi Könyvtárba kerülő, az OSzK és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott kárpitsorozatnak a terveit, elképzeléseit mutatja be „Corvin Kárpitok" címmel a látogatóknak és a zsűrinek, melyeket az MKE tagjai készítettek. E kiállítás megnyitóját követően, 2004. szeptember 5-ig lesz látható a washingtoni The Textile Museum-ban, a 2001-ben a Szépművészeti Múzeumban megrendezett „KÁRPIT” című nemzetközi kortárs kiállítás válogatott magyar anyagából: Dobrányi Ildikó, Hajnal Gabriella, Hegyi Ibolya, Kókay Krisztina, Kőszegi Annamária, Lencsés Ida, Pasqualetti Eleonóra, Pápai Lívia, Sipos Éva, Solti Gizella, Szabó Verona, Zelenák Katalin és az amerikai kárpitművészet két élő klasszikusának, Jon Eric Riis-nek és Marcel Marois-пак munkáiból rendezett „By Hand in the Electronic Age: Contemporary Tapestry" (Kézzel az elektronika korában: Kortárs kárpitok) című kiállítása. A műfaji kategóriák ezredvégi felbomlása - a határterületeket, a manuális tevékenységeket -, a kárpitművészetet is új megvilágításba helyezte. A kárpitművészet átalakulásának előzménye az a hosszú folyamat volt, mely az angol Arts and Crafts mozgalom művészetről és kézművességről vallott nézeteinek felszabadító hatására kezdődött el, s amely többek között a kárpitművészet csendes, de gyökeres átalakulását, autonóm műfajjá válását eredményezte. Az ipari forradalmat követően elszemélytelenedett, elgépiesedett, a tömegtermelést célul kitűző munkamegosztással szemben, e folyamat a kárpit létrehozásának három fő szakaszát (tervezés, kartonkészítés, szövés) és három szereplőjét (festő, kartonfestő, szövő) egy munkafolyamatra és egy személyre redukálta. A tervezés folytatásának, részének tekintett szövés tette lehetővé a kartonfestő és a szövő szerepköreinek kiváltását, mely a kortárs kárpitművészet értelmezésének egyik kulcsát is jelenti. E gyakorlat mára világszerte elterjedt, melyet a kárpitművészek autonóm művészként történő megjelenése, s a műfajt érintő színterek, fórumok és szervezetek sokasága is jelez. Magyarországon e művészi alapállás első, iskolát teremtő alakja Ferenczy Noémi. Ferenczy Noémi tanítványai és követői közül néhányak, - speciálisan hazai jelenségként, elsősorban azok a művészek, akik a Ferenczy Noémi alapította főiskolai, majd egyetemi szakon tanulhattak - munkásságához kötődik a klasszikus kárpitszövés hagyományainak felülvizsgálata és az egyéni hangvételt felerősítő átalakítása. KutatáLencsés Ida: Millennium II. Áldozat saikat a kísérleti textil időszakában, a kísérleti textil konvenciókat elvető gondolkodásának és a szövéssel analóg szerkezetű új képalkotási módszerek megjelenésének hatására kezdték el. (A kísérleti textillel kapcsolatos elvárások azonban a kárpitra többek között a technikai kötöttségek miatt sem voltak alkalmazhatóak ezért a kárpit tartalmi és technikai megújítása a hazai színtéren észrevétlenül, visszhangtalanul zajlott.) Az új elképzeléseknek sokkal inkább megfelelő „nyelv” alkalmazásának felszabadító hatására (Olyan spontánul tudok szőni, ahogyan rajzolok) az egyediség, a személyesség „az emberi agy és kéz közötti kapcsolat felértékelődése" (Vámos Tibor: A kárpit és a technika,) révén még nagyobb hangsúlyt kaphatott. Párhuzamosan a kárpitművészet konvencióinak átértékelésével, a Ferenczy Noémi által képviselt hagyományt folytatni kívánó magyar kárpitművészek a műfaj fennmaradásának és továbbélésének érdekében 1996-ban Dobrányi Ildikó kárpitművész elnökletével (alelnökök: Lencsés Ida, Hegyi Ibolya, az elnökség tagjai: Nyerges Éva, Oláh Tamás) létrehozták a Magyar Kárpitművészek Egyesületét (MKE), mely azt a tudatos, lépésről -lépésre építkező szakmai, szervezeti munkát koordinálja, mely nélkül többek között a magyar kárpitművészet nemzetközi integrációja sem jöhetett volna létre. [1 2004 programjai között a Szépművészeti Múzeummal 2005-ben közösen rendezendő „KÁRPIT 2” című nemzetközi kiállításra történő felkészülés kiemelt helyen szerepel, mivel a „KÁRPIT 2" zsűrijére ez év novemberében kerül sor. A 2001-ben rendezett „KÁRPIT” című kiállítás magas színvonalának, sikerének, nemzetközi elismertségének záloga - szemben a nemzetközi színtéren elfogadhatatlan protekcionista, kijelölő rendszerrel - a pártatlan nemzetközi szaktekintélyeket felvonultató zsűri által, anonim, számozott diák alapján történő válogatás volt, mely gyakorlatot a kiállítás jó hírnevének érdekében a rendezők a továbbiakban is fenn kívánják tartani. A washingtoni nemzetközi kiállításra a magyar művészek felkészülését segítette a Magyar Kárpitművészek Egyesülete szervezésében létrejött előadás sorozat is, mely a „KÁRPIT 2" hívószavának, és témájának a „Metamorfózis”-nak az ókortól napjainkig tartó értelmezéséről, elemzéséről szólt. Előadói: dr. Fábián Zoltán: Egyiptom művészete, dr. Nagy Árpád: Az ókori Görögország művészete, dr. Marosi Ernő: A középkor művészete, dr. Pócs Dániel: Reneszánsz, dr. Király Erzsébet: Az antikvitás továbbélése a XIX. század német festészetében, dr. András Edit: A remekmű metamorfózisa a XX. század művészetében. Hegyi Ibolya, kárpitművész 2004. április
