Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2004-04-01 / 4. szám

©Múzeumi Hírlevél j©

válogatást mutatjuk be időszaki kiállításként.

Ez a kiállítás a magyarországi horvátok textilművészetéből ad ízelítőt. A nagyon gazdag és sokszínű népművészetüknek csak „morzsáit" tudjuk a Tari László Múzeumban bemutatni, de ezek a morzsák ízes falatokból valók. A horvátok már a középkorban jelen voltak hazánkban, de nagyobb számban az oszmán birodalom terjedése idején, majd annak visszaszorítása után, a

17. század végén, illetve a 18. század elején költöztek ide valamikori közös őshazájukból, a Dalmát tengerpartról és Bosznia-Hercegovina különböző vidékeiről. A népcsoport több kisebb etnikai egységre oszlik. A nyugativagy gradistyei horvátok és az ország nyugati határa mentén, a Mura menti horvátok a Mura folyó magyarországi szakaszán; a Dráva folyótól északra a Dráva menti horvátok; a Balaton déli részén, Buzsák környékén a somogyi horvátok; Baja környékén a bosnyákok, bunyevácok, tőlük északabbra a Duna mentén a rác-horvátok és Mohács környékén a sokacok élnek.

Nyelvük a közös eredetet jobban őrzi; népművészetükön, viseleteikben, lakástextiljeiken számos különbséget figyelhetünk meg. Díszítőművészetük legkorábbi szakaszában még jellemzőbbek voltak a közös balkáni motívumok. Később, az új hazában a magyar etnikumok hatásával találkozva népművészetük újabb elemekkel gazdagodott, textiljeik színesebbé

(Fűzi István felvételei)

váltak. A korábbi fehérhímzést felváltja a színes hímzés, a szőtteseiken a díszítőmotívumok sokkal rajzosabbak, ruháikon egyre gyakoribb a gyári arany- és ezüstfonalas hímzés, a különböző gyöngy- és szalagdíszítés. Végül a valamikor házilag szőtt fehér színű alapanyagot is felváltja a bársony, a selyem és más gyári anyagok. A népcsoportok közül legkorábban a bunyevácok, legkésőbben a Dráva menti sokacok vetkőztek ki. (A kivetkőzés a hagyományos viselet elhagyását jelenti.) Új hazájukban népművészetük sokat változott, de a balkáni elemek mindvégig jelen maradtak, és bármennyire is különböztek egymástól, egy dologban egységesek maradtak: csak tiszta színekkel dolgoztak.

A kiállítás anyagát a mohácsi múzeum gyűjteményéből válogattuk. Az intézmény elődje az 1925-ben alapított II. Lajos Király Múzeumi Egylet volt. A második világháború után Állami Múzeum néven, majd 1953 végétől - napjainkig használt nevén - Kanizsai Dorottya Múzeum. (A múzeum névadója Perényi nádor felesége, a siklósi vár úrnője, aki saját költségén j obbágyaival temette el a mohácsi csata hősi halottak.) Az intézmény 1965- től kapta első hivatásos muzeológusát dr. Sárosáé György személyében és 1976-tól a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének bázismúzeuma lett. Gyűjteményében 12 ezer néprajzi - (többségében nép-120