Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
©i Ж\]zEUMi Hírlevél kus táblaképe is volt. Talán ez lehetett a legolcsóbb abban az időben. Amelyeknek ezek közül utóbb attribúciója lett (mesternév, iskola), azok most ott vannak a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárában, amelyeknek nem, azok vannak nálunk, a Magyar Nemzeti Galériában, mert - legalábbis feltételezték róluk -, hogy magyar művek. De ezek egy része biztosan nem magyarországi. Ezért a mi katalógusunkban időrendi sorrendbe raktuk a festményeket is, tekintet nélkül arra, hogy ma a Szépművészetiben vagy a Nemzeti Galériában őrzik őket. A kiállításon szereplő egyetlen görög ikon, szintén a Szépművészeti Múzeumból került elő. Ez a 18. század végén készült. К. E.: A balkáni anyag a Jankovich gyűj'teményben mindig a legfiatalabb. Az ötvöstárgyak között több is akad. M. Á.: Azt Jankovich terjesztette magáról, hogy ő csak magyar történeti jelentőságű darabokat gyűjt, jó ellenpéldaként szolgálnak erre a balkáni, keleti anyag mellett az elefántcsont faragványok. Feltáratlan a Hopp Ferenc Múzeum kelet-ázsiai gyűjteménye, oda is kerülhettek Jankovich-darabok. Azután ott van az Országos Levéltár... de az OSZK- ban is maradt levéltári anyag. M. E.: Kerültek-e Jankovich-gyűjteménybeli műtárgyak magántulajdonba? M. Á.: Igen. Ezek általában könyvek, duplumok, Jankovich gyűjtőpecsétjével megjelölve, vagy néha ötvöstárgyak csereként. Nem sok ilyen eset volt, de a harmincas években még csereberélte ezeket a múzeum. M. E.: Hogyan zajlott és hozzávetőlegesen hány évig tartott a Jankovich gyűjtemény Nemzeti Múzeumba kerülése? M. Á.: Az 1832-1836-os reformországgyűlés megszavazta a gyűjtemény megvásárlását, s maga az átvétel folyt is 1838-ig, a nagy pesti árvízig. Akkorra nagy vonalakban befejeződött a leltározás, csak a képek egy része volt hátra. A nyomtatott könyvek lajstromozásáról le is mondtak, hiszen az összesen mintegy hatvanezer kötetet jelentett volna. Jankovich könyvtárának darabjai nehezen is azonosíthatók. Legkönnyebben a kéziratokról és az ősnyomtatványokról lehet kideríteni, hogy az ő gyűjteményébe tartoztak-e, mivel modern nyomtatott katalógusok vagy régi kéziratos repertóriumok állnak rendelkezésünkre. De itt is akadnak nehézségek. Hogy csak néhány példát említsek: Konrad Mörlin imakönyve, aló. század elejéről, ami most ki van állítva, Jankoviché volt, de ez az adat már Bartoniek Emma kódex-katalógusában sem szerepelt. Talán a kötésére volt ráírva a tulajdonjegy, s azt egy 19. századi restaurálás eltüntette. A török naptárnak csak a régi papírpalliumán olvasható, hogy Jankovich tulajdona volt, magán a pergamenlapon nincs bejegyzés. A Peutinger-féle Jordanes-kiadást azért tudtuk azonosítani, mert Jankovich 1793-ban vette, s ezt szerencsére be is írta a könyv hátsó táblájának belsejére. К. E.: Ettől lesz még kétszáz évre feladata a muzeológusoknak. M. E.: Mióta dolgoztok ezen a kiállításon? M. Á.: Körülbelül másfél éve. M. E.: A kiállítás lebontásakor pedig minden azonosított darab megy vissza, egy kis kísérő-lappal, hogy ez a Jankovich gyűjtemény azonosított darabja. Kik dolgoztak együtt? M. Á.: Olyan szakembereket nyertünk meg, akik annak a kornak, tárgytípusnak a specialistái. Mintegy hatvan szerző dolgozott együtt. G. I.: Azért említsük meg itt, hogy mind a kiállítás, mind a katalógus komoly szakmai összefogással jött létre és minden érdekeltnek nagyon köszönjük! M. E.: Valamint azt, hogy mindez szép találkozási pontja a tudományos kutatásnak és a muzeológiának. К. E.: Épp a napokban olvastam egy tanulmányt, amely azt taglalja, hogy sajnos a múzeumi munka és a tudományos kutatás nagy iramban távolodik egymástól, hiszen a múzeumi szakember ideje nagyrészt kölcsönzéssel, adminisztrációval telik. Nagyon nagy könnyebbség volt a tárgymozgatás és a szállítás, amely a Hungart illetve a Magyar Nemzeti Galéria segítségével történt. M. Á.: A rövid nyitva tartás oka - a kéziratok sérülékenysége mellett - a Tavaszi Fesztivál alkalmából megnyíló Mányoki kiállítás, amely szintén nagy érdeklődésre számot tartó esemény lesz! M. E.: Szeretném ismét megemlíteni Héjjas Pálnak, a kiállítás látványtervezőjének nevét, hiszen nem győzzük hangsúlyozni, hogy a legszebb múzeumi-történeti kiállításokat ma ő rendezi Magyarországon (v.ö. A magyar kereszténység ezer éve c. kiállítás Rómában, a Vatikánban és Budapesten 2002-ben, a BTM állandó kiállítása, a székesfehérvári kiállítás a Basilicáról, a Rippl-Rónai, a Történelem-kép 2000-ben, s most Jankovich Miklós gyűjteményei a Magyar Nemzeti Galériában, 2003 elején.). Kérem, keressék fel Budapest egyik legelegánsabb időszaki kiállítását, a rendezőknek pedig gratulálni szeretnék és köszönöm a beszélgetést! M. E. 5
