Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
m .Múzeumi Hírlevél дэ mondjuk csak Zichy Jenő, Xántus János ázsiai útjaira, melyeknek eredménye a Nemzeti, az Iparművészeti, a Néprajzi és a Természettudományi Múzeumot bizonyosan gazdagította). Mindezeken túl a múzeumok összetett, holisztikus kulturális környezetében a formális és informális tanítás, a vezetett és szabad, önkéntes tanulás lehetőségei adottak. A múzeumok tehát predesztinálva vannak arra, hogy egy-egy országban, településen a diaszpórákkal, a diaszpóra kultúrákkal foglalkozzanak, s ha ennek helyben jelentősége van, a problémák megoldásában segítsenek, vagy a lehetőségekkel éljenek. A műhelymunka során sok javaslat született arra nézve, hogyan közeledhetnek a múzeumok és a környezetükben lévő diaszpórák tagjai egymáshoz, hogyan segíthetik a múzeumok a házigazda és a diaszpóra közösségek közeledését, „szimpátia helyett empátiát" érezve és keltve. Az eredmény, az Európa Tanács Kulturális Bizottsága elé terjesztendő dokumentum az év végére már olvasható lesz az EMF honlapján (www.europeanmuseumforum.org). Egy javaslat szerint a létező jó példáknak meg kellene jelenniök a Collect and Share projekt honlapján (www.collectandshare.eu.com) amely jelenleg elsősorban művészeti múzeumok „legjobb gyakorlatát" ismerteti. (Talán érdemes böngészni közöttük.) Két korábbi műhelymunka eredménye a M. Negri szerkesztette Opening Doors: Access to the European Heritage in Museums (Firenze, 2003) c. kötetben jelent meg. Az EMF korábbi állásfoglalásai megtalálhatók a Fórum honlapján is. Reményeink és terveink szerint az EMF jövőre vagy azután Magyarországon is rendez műhelymunkát. Vásárhelyi Tamás vasarhe@zool. nhmus.hu QÚj kiadványok Kretzoi Miklós: The fossil Hominoids of Rudabánya (Northeastern Hungary) and Early Hominization Magyar Nemzeti Múzeum 2002. A könyv témája nem tartozik a Magyar Nemzeti Múzeum kutatási területei közé. Bár a közvélemény és a sajtó egy része mindent, ami „régi" dinoszauruszokig bezárólag a régészeknek ajándékoz, sajnos, nem megyünk ennyire vissza az időben. A régészet, - engedelmet ezért a mondatért - csak az első, ember által készített eszköztől kezdődően gyűjti anyagi és szellemi örökségünk megmaradt emlékeit. Mégis nagy tisztesség és öröm, hogy intézményünk hozzájárulhatott ennek a világraszóló, a paleontológia tárgykörébe tartozó leletanyagnak a közzétételéhez és a Tudomány Napján átadhatja a szakembereknek és minden érdeklődő olvasónak. A kötet megjelentetésének előzménye, hogy a leletek feltárója, Kretzoi Miklós rudabányai terepi munkájának végeztével a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőit (Fülep Ferencet és Korek Józsefet) hatalmazta fel és kérte meg a leletek múzeumi rendtartás szerinti őrzésével. A megtisztelő feladatnak eleget tettünk. A kötet megjelentetéséért, a feltételek megteremtéséért vívott harc hosszú volt, s az idén győzelemmel végződött. A monográfia a rudabányai külszíni ércbánya fedő lignitjében 1967-78 között folytatott őslénytani kutatás eredményének, a mintegy 8-10 millió évvel ezelőtt (alsó pliocén) élt főemlős-maradványoknak a feldolgozása. A „legterjedelmesebb emberszabású anyag”(Kretzoi Miklós meghatározása) 1978-ig regisztrált első része 75 db-ból áll. A maradványok nagy száma némileg ellensúlyozza azt a szomorú tényt, hogy a valaha élt főemlősfajoknak feltehetőleg alig hatodát ismerjük, s azok zömét is csak hiányosan, töredékesen. A leletek anatómiai változatossága különös jelentőséggel ruházza fel a leletegyüttest: az (általában) leggyakoribb fogak mellett koponya- és vázrész maradványok előkerülése a szerencse mellett talán (hízelegjünk magunknak) az egyre gondosabb feltárási módszereknek is köszönhető. A kötet kilenc nagy fejezetből áll: 1. Kutatástörténet: a több, mint másfél évszázad e témához kapcsolódó változatos véleményei, leletei, elméletei, kronológiai-topográfiai-anatómiai vitái. 2. A törzsfa, ami ma már nem egy törzsű, sudár fa, hanem sűrű sarjerdő, végigvezetése ma az evolúciókutatás legnagyobb kalandja. 3. Rudabánya, a lelőhely és 4. Rudapithecus, a leletek pontos, részletes, minden tudományos igényt kielégítő leírása, rajzosfényképes dokumentációval. A könyvnek ebben a két fejezetében a hatalmas információ mennyiség eredményeként minden eddiginél pontosabb képet kapunk magáról a főemlősről, rekonstruálhatjuk a külsejét, testfelépítését, koponyáját, a leletekkel együtt előkerült természettudományos kisérőleletekből rekonstruálhatjuk élő- és élettelen környezetét, ami meghatározta életmódját. 5. A leletek fosszilizációjának előkerülésüknek körülményei, állapotuk 373