Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
m MÚZE^^J^VÉL Dinamikus kompozíció, 1960 körül Akril, papír, 212 X 395 mm, MNG Ltsz.: F 2003.54 a napjainkban a figyelem középpontjába került, ősi formákat jelképező, a fasizálódó világnak hátat fordító absztrakt tendenciát számos mű, köztük az Amorf formák című képviseli a kollekcióban. Másik művén fekete alapon megjelenő figurái (Három figura, 1950 körül) egy képzelt bábszínház immár keserűen torzult alakjai. Murális elképzelésein különböző színekkel variálta a geometrikus rendet megbontó figurákat. 1958-ban végérvényesen New Yorkban telepedett le, hét éves kanadai művészeti elszigeteltség és féléves európai körút után. Lendülete visszatért. Gesztus jellegű képén a végtelen térben gomolygó, sugárzó erőt közvetítette (Dinamikus kompozíció, 1960). Azonban Weininger tartósan nem hitt a spontán alkotás gátlástalan szabadságában. A káosz poétikája helyett a rendet kereste. Kompozíció ezüst koronggal című képén az egymást metsző erővonalak az Univerzum végtelen kisugárzását közvetítik. 1960 után, pályájának utolsó szakaszában a konstruktivistáknál szokásos módon visszatért fiatalkori elképzeléseihez (Stijl kompozíció, 1960 körül). Ismét a geometria nyelvén szólt (Kompozíció nyitott téglatestekkel, 1960-as évek) és egy matematikai alapú, rendszerelvű piktúra megvalósításával kísérletezett. A látás biofiziológiai folyamatai elméletileg is foglalkoztatták. A recehártyát ingerlő kromodinamikus hatást csak kétdimenziós művein próbálgathatta. Kísérleti megfontolások alapján születtek képei. Az op art törekvésekkel egy időben kereste a mozgás élményét közvetítő vizuá-Kompozíció ezüst koronggal, 1960-as évek Akril, ezüst festék, papír, 714 x 270 mm, MNG Ltsz.: F 2003.65 2003. december
