Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
тЖшт\ Hírlevél J© Előkerült két határkő, rajta még egy birtokos, név szerint - Ulp(ii) Kari - azaz Ulpius Karus birtoka. Aquincum környékén öt olyan kő található, ahol a Karus nevet nem C-vel, hanem K-val írták, egy Pátyon, kettő Aquincumban, kettő itt, Budaörsön. Ez utóbbit egy másik épületbe falazták be. De itt állt Titus Sulpicius Iustus sírköve is, s egy kőládát fedett a Kr. u. 4. század közepén. Szerencsére feliratával lefelé feküdt, így maradtak épségben a betűk. A római telep gazdasági egységéről kemencék, olvadékok, vassalakok tanúskodnak, a feltárt terület déli részén pedig egy kétszáz méteres sávban jelentkezett a kőépületekből álló település. Évekig azt állította a kutatás, hogy ahol kőépületben laktak, az csakis egy római villagazdaság lehet. Ottományi Katalin szerint lehetetlen, hogy egy kis birtokon hatvan darab kőépület legyen. Kiemelkedő objektumok a 4. századi kifalazott kutak és a két darab négyszögletes edényégető kemence. A római temetőt az I. századtól a IV. század végéig használták, s elkezdődött a korai hamvasztásos sírokkal (urna egy arany medaillonnal, tállal lefedve). A temetőn belül kör s négyszögletes alakú árok, de nem találtak sírokat a körárkok közepén. Szárnyas fibulák, filigrán gyerekkarperec, tükör - igen gazdag mellékletek - kerültek a sírokba, amelyek az ittlakók gazdagságáról tanúskodnak Ritka és fontos a négy kocsisír: Bacchus, Szilénusz ábrázolással díszített bronz véretekkel díszített kocsi, különálló lósírok, színes gyöngyökkel ékes lószerszámmal. A négykerekű kocsiba két lovat fogtak be, a sírban alul a lovak feküdtek, mellettük a lándzsa, amivel a temetés során leszúrták őket, s aztán rájuk borították a kocsit. Mindez pontosan rekonstruálható, és datálható a Kr. u. 2. század 2. felére. Nem tudjuk, hol temették el a halottas kocsi tulajdonosát, feltehetően őt már elhamvasztották, talán megsemmisült, talán jóval távolabb került a sírja. A későrómai temető festett/mázas edényei és üvegei a 4. század második feléből, korsó és pohár együttesek is találhatóak, lábhoz helyezett Bellerofón ábrázolásos övveret, Valentinianus éremmel - ők talán már keresztények lehettek. Gyönyörű szarkofág, férfisír hagymafejes fibulával, házaspárok kezükben éremmel. A Kr. utáni III. század első felében kezdődött el a csontvázas temetkezés - s mit tagadjuk, a késő római korban az ittlakók saját magukat rabolhatták ki, amiről a sírok beásásai árulkodnak. Avar kori sírok ezüst véretekkel, nagyszíjvégekkel, arannyal bevont varkocsszorítóval kerültek elő a kőépületek közül. Az Árpád kori sírok a római temető szélén voltak- nagyon kevés temetkezést találtak, ám mellékletként 10. századi átfúrt pénzekkel. Az Árpádkor Mester Edit régész szerint három falu volt Budaörs területén a középkorban: Kamaraerdőben Horhi falu. Csík és Örs. Fémtárgyak, mezőgazdasági eszközök, és nagyon sok - kiegészíthető - kerámiaedény került elő a 13. századtól a 15. századig. Mivel Horhi és Csík folyamatosan lakott terület volt, ismerjük az oklevelekből a tulajdonosok és birtokosok nevét is. 2002-ben Csík egyik részét is feltárták a Törökugrató nyugati oldalán, itt Árpád-kori veremház, gödrök, mezőgazdasági eszközök, sok kerámia és állatcsont jelentik a leletanyagot. A három kis falu a 13. századtól lakott volt, a török korban néptelenedett el, s utána a svábok szőlői és gazdasági épületei feküdtek itt. A szőlőkben eldobált mázas kerámiát is kiállították, s nagyon jól össze lehet hasonlítani a középkori leletanyaggal. A feltárást önkormányzati területen végezték, ezért sikerült az Árpád-kori házat újra felépíteni és egy kis régészeti parkban bemutatni. Eredetileg az önkormányzat telkén a nyugdíjasok pihenőépülete állt, amit felújítottak, s most régészeti park-erdei iskola és nyári tábor várja a látogatókat. Ehhez kapcsolódóan az Árpád-kori veremház felépült, kívül-belül berendezve, mellette egy füves pálya, homokos strandröplabda pálya, kemence, ahol lepényt sütnek, s körülöttük korabeli növényeket ültetnek, a learatott búzából készülnek a lepények, s van egy jurta is. A harmadik falu Örs, szintén 13. századi, itt még nem volt ásatás, s így a középkori falurészletet sem sikerült egyelőre feltárni. Am az okleveles adatokat itt is összegyűjtötték, és bemutatják a 18. századi tárgyakat, amit a helyi emberek - például Pálmai Sándor, aki öt házzal odébb lakik - hoztak be. A kiállításban láthatók a korabeli sváb házak is fényképen. 365
