Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
MUZEM»VE az újat, a korszerűt és a divatosat szoktuk jelölni ezzel a kifejezéssel. Az általunk vizsgált területeken azonban nehezíti a problémát, hogy a különféle építészettörténeti korszakokban külföldön és Magyarországon is igen sokféle jelenség leírására alkalmazták. 1500 körül például a reneszánsszal, 1900 körül a szecesszióval azonosították. A 20. századi modern építészet formai és időbeli határait illetően eltérő felfogások éltek és élnek egymás mellett. Ebből eredően a hasonló elvek alapján tervezett és rokon formai elemeket mutató épületek összességét országonként más-más névvel illették. A német Neues Bauen és holland Nieuwe Bouwen nyomán találkozhatunk az új építés, új építészet, a szintén német Neue Sachlichkeit fordításaképpen az új tárgyiasság kifejezéssel. Az 1932-ben Philip Johnson és Henry-Russell Hitchcock által alkotott International Modern / Style elnevezést eredeti formájában nemzetközi (modern) stílusként is emlegetjük. A modern építészet kifejezésére használjuk az olaszok Razionalismo megnevezése nyomán a racionalizmus, a csehek nyomán a funkcionalizmus, és az oroszok után a konstruktivizmus szavakat. Leegyszerűsítve és pontatlanul szoktunk bauhaus-építészetről vagy stílusról is beszélni. A bizonytalanságok ellenére úgy tűnik, hogy az 1920-as évektől az 1970-es évekig kimutatható stílus építészettörténeti stílusfogalomként kisajátította magának a modern szót. A fotográfia történetében a modern stílus időben a 19. század legvégéhez és a 20. század legelejéhez köthető. A fényképészek egy csoportja Európában ekkor kezdett el szembefordulni a régi műtermi fényképezés hagyományaival, és a festői hatásokra törekvő ún. piktoralista stílusú fényképezést lassan felváltotta a borotvaéles, fekete-fehér kópiákat preferáló modern fotográfia irányzata. A megújulás stilisztikai és tematikai szempontból egyaránt jelentős volt. Hétköznapi témák kerültek reflektorfénybe, egészen szokatlan beállításokban és megvilágítással. Magyarországon némi késéssel, az 1930-as évek legelején tűntek föl a sajtóban az új stílusú építészeti fotográfiák, de a kibontakozás ideje a következő évtized. Hangsúlyozni kell, hogy mind azok az ún. újdonságok, amelyeket az építmények és városrészletek fényképezésekor használtak - köztük a nagy mélységélesség és részletgazdagság, átlós felépítés, kontraszthatások, alulnézet és felülnézet, transzparencia, a felületek sokszor nagyon közeli és plasztikus ábrázolása - a korabeli modern fotográfia szinte valamennyi ágát érintették. Ennek következtében a stílusra és a különböző tendenciákra vonatkozó elnevezések - „Új tárgyiasság” (Neue Sachlichkeit), „Új objektivitás”, „Új látás”, „Avantgárd fotográfia”, „Bauhaus-fotográfia”, „Modern fotó” -, a művészi és az alkalmazott fotográfiára egyaránt alkalmazhatóak voltak. Különbséget kell azonban tenni az ún. bauhaus fotográfia és az Új tárgyiasság között, mert az előbbi több volt, mint az anyag struktúráját pontosan visszaadó képi stílus. A Bauhaust elsősorban a fényképpel, mint médiummal való sokrétű munka jellemezte, a pillanatfelvételtől a kereskedelmi reklámig. A jelen világ fényképeken keresztüli érzékelése mellett a fotográfiai alkalmazás és felhasználás széleskörű lehetőségeit állították a középpontba. Akár melyik kifejezést is használjuk, az építészeti fényképészeknek a különböző építmények funkcionális és szerkezeti tulajdonságai mellett a modernizmus szellemiségét is érvényre kellett juttatniuk. Az Egyesült Államokban Paul Strand és Charles Sheeler, Franciaországban André Kertész, Oroszországban a konstruktivista Rodcsenko és Liszickij, Németországban pedig a Bauhaus fényképészei mutattak új utat mindehhez. Magáról a kiállításról és a kiállítókról A kiállítási anyag összeválogatása közben a rendezők pontosan tudták, hogy a felvételek többsége eredendően a sajtó számára készült, építészeti szövegek és épületleírások kiegészítéseként (Tér és Forma). Az anyag feldolgozásakor vált nyilvánvalóvá, hogy kvalitásuk alapján jó néhányat a korabeli fotóművészet kiemelkedő alkotásai közé kell sorolni. Ezt a véleményünket a modern fotográfia akkori eredményeire, tendenciáira és a nevesebb hazai és külföldi alkotók stílustörekvéseire alapoztuk. A Fény és Forma főszereplői - Seidner Zoltán (1896-1960) és Kozelka Tivadar (1895-1980) fotográfusok - Magyarországon alkottak és tevékenykedtek. Munkásságuk legtermékenyebb korszakában, a két világháború közötti években megbízóik köre olyan jelentős építészekből és belsőépítészekből állt, mint Kozma Lajos, Kaesz Gyula, Molnár Farkas, Dávid Károly, Fischerjózsefés Bierbauer Virgil. Ejtsünk néhány szót arról, hogy miért is fordultunk a modern mozgalmat bemutató kiállítás kapcsán ezekhez a képekhez. Egyrészt, a bemutatott fotográfiák ugyan fekete-fehérben, de teljes frissességükben állítják elénk az épületeket. Másrészt a modern mozgalom tervezői a korábbi korszakok építészetével összehasonlítva rendkívül korlátozott eszköztárral dolgoztak, emellett nem az örökkévalóságnak építettek, s gyakran kísérleteztek szellemes, de nem mindig időtálló anyagokkal és megoldásokkal. Ezért mára sok modern épületet műszaki szükségességből meglehetősen megváltoztattak, de előfordul az is, hogy rosszabbul öregedett, mint akár egy száz évvel korábban emelt ház. A szándékokról Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a kiállítás a nagyközönségnek és nem speciálisan a szűk szakmának készült. Azt akartuk, hogy a néző alkosson fogalmat a képek által sugallt eszmékről, és azt akartuk, hogy fedezze föl a képek sajátosan modem esztétikáját. Ezt szolgálta a kiállítás figyelemfelkeltő és egyedi installációja is. (Látványterv: Ágh Márton) Feltehetően ezek után sem fogja mindenki egyik pillanatról a másikra megszeretni ezt a stílust, de ez nem baj. Azt viszont mindenképpen szerettük volna elérni, hogy a korszak még meglévő alkotásait a látogatók az épített örökség egyik becsülendő és fenntartandó szeleteként tartsák tiszteletben. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Műcsarnokban rendezett mostani kiállítása és a hozzá kapcsolódó, már megjelenés alatt álló kiadványa a maga eszközeivel ehhez kíván hozzájárulni. Cs. Plank Ibolya 2003. nouemSer
