Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
©Múzeumi Hírlevél j© aquincumi kutatásokat bemutató érdekes tárlat is. A gazdag napot a Nemzeti Múzeum állandó kiállításának és római kőtárának a megtekintése zárta. A kongresszus résztvevői két délutánt fordíthattak szervezetten Pécs (Sopianae) római kori emlékeinek a megtekintésére. Szeptember 2-án nyílt meg a kongresszushoz kapcsolódó kiállítás a római katonai építkezésről. Az útépítés bemutatásához elkészült a kozármislenyi római kocsi rekonstrukciója is az eredeti elemek legnagyobb részének óvatos felhasználásával. Szeptember 4-én délután került sor Pécs leghíresebb, világörökségi rangot elnyert emlékeinek, az ókeresztény sírkamráknak a meglátogatására. Ezt a Pécs/Sopianae Örökség Kht. kertjében a világörökségi helyszín és Pécs ókori emlékeinek a kezeléséről, gondozásáról szóló tájékoztató zárta. Az utókirándulás az Alföld szarmata emlékeit mutatta be. Előbb a vaskúti szarmata halomsírokat és a földsáncot járták be résztvevők, majd a szegedi Móra Ferenc Múzeumban folytatódott a program. Itt három múzeumi kiállítás is érdeklődésre tarthatott számot, de a legnagyobb tetszést a madarasi szarmata temető anyagából erre az alkalomra rendezett időszakos kiállítás aratta. A három éves előkészítő munka során számos régészeti, műemléki programot sikerült elindítani vagy felgyorsítani. Öröm, hogy sikerült elvégezni a szegedi vár lebontott déli szélén azt az ásatást, amelynek a római rétegek elérése volt a célja. Olyan gazdag leletekre ugyan, mint az 1880-as évek elején végrehajtott várbontásnál, nem sikerült ráakadni, de a középkori rétegek alatti rétegben néhány szarmata, illetve római cserép is előkerült. Megvan tehát a remény a szegedi (Parthiscum) római kereskedelmi állomás alaposabb megismerésére, a folytatandó ásatások pedig megnyithatják az utat a vár falának és bejáratának a múzeum előterében való kibontására, esetleg bemutatására. Kár, hogy hasonló kutatások elvégzését a rosszul felfogott szakmai érdekek Dunaszekcsőn (Lugio) megakadályozták. Ugyancsak elmaradt Arrabona erődjének az egyetlen lehetséges helyen való kutatása a kulturális örökség iránt egyébként rendkívül fogékony tulajdonos érthetetlen ellenállása miatt. A tervekben szerepelt a brigetioi legiotábor kutatása és legalább egy szőnyi menettábor kutatása is. Sajnos ezekre nem került sor, folytatódtak viszont a Szőny-vásártéri feltárások. Ugyancsak folytatódtak az aquincumi, a lussoniumi, a gorsiumi, az annamatiai és camponai feltárások, a limes-menti terepbejárások. A műemléki tervek részben a már eddig is meglévő régészeti parkok fejlesztésére, római katonai objektumok konzerválására, részben pedig új helyszínek bekapcsolására irányultak. Jelentős tervezési és részben sikeres kivitelezési munkát sikerült végezni a Visegrád-Gizella telepi római kísérődben, Lussonium későrómai erődjében és Intercisa castellumában. Nem sikerült ilyen szintre jutni Intercisa különleges fazekaskemencéjének konzerválása terén, de az elvégzett előkészítő munka hamarosan meghozza gyümölcsét. Sikerült a tokodi későrómai erőd területén megszüntetni a gondozatlanságból fakadó áldatlan állapotokat, és mostantól fogva bizonyára jó gazdára lel e fontos műemlék. Ugyanakkor nem jutott energia az aquincumi helytartói palota, Sopianae néhány középülete és az Őcsény-sovántelki későrómai torony műemléki helyreállítására. Az utóbbi - és majdan Lugio - kutatása és műemléki munkálatai azért is lennének fontosak, mert jelenleg Lussonium a legdélibb konzervált római műemléki helyszín a ripa Pannonica magyarországi szakaszán. Hangsúlyosan szerepeltek a római kőtárak a limeskongresszus előkészítő programjában. Nem csupán római voltuk miatt, bár az indíték itt keresendő, hanem inkább azért, mert helyzetük országosan megoldatlan, az értékes kőanyag a szabadtéri tárolás és bemutatás miatt a fokozott légszennyezés és az időjárási viszontagságok hatására rohamosan romlik. Országos programra lenne szükség, hogy a - nemcsak római - kőemlékek gyűjteményeit zárt, de legalább is fedett térben helyezhessük el. Ellenkező esetben néhány évtized múlva összes kőemlékünk a Nemzeti Múzeum kertjében hajdan felállított, mára már felismerhetetlenné és olvashatatlanná torzult római kőemlékekre fog emlékeztetni. Sikerült haladást elérni a győri lapidárium esetén, és noha a végleges megoldás nem született még meg, a szentendrei kőtár anyaga megújult. Az intercisai nyitott kőtár anyagát is mielőbb zárt helyre kellene költöztetni. A kongresszushoz három nagyobb múzeumi kiállítás kapcsolódott: Pécsett a Római katonai építészet, Aquincumban az Aquincum régészeti kutatások története, Szegeden pedig a Rómaiak és a szarmaták című tárlat, de említést érdemel az újabb lussoniumi kutatásokat és a Visegrád környéki római határvédelmet bemutató kamaratárlat is. A szakmai előkészítés negyedik pillérét a kongresszusra időzített kiadványok jelentették. 49 kutató, a magyarok mellett osztrák, szlovák, horvát és szerb kutatók bevonásával sikerült megjelentetni a kongresszus résztvevői, de egyben minden érdeklődő számára a Roman Army in 341
