Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-11-01 / 11. szám

(Sí^úzeumi Hírlevél Friedrich Heinrich Füger: Mária Ludovika császárnő képmása (1751-1818) Mignon is, akit az északi csendéletfestészet nagyja, Jan Davidsz de Heem vezetett be a műfaj rejtelmeibe. Paudiss puritán és Mignon ezernyi árnyalatban pom­pázó, részletgazdag csendéletének végleteit hidalja át Gottfried Libáit koponyákból komponált Vanitas­­csendélete és Johann Kari Thill(?) „Falra függesztett szárnyasok”-at trompe l'oeil-szerűen ábrázoló képe. Mindkettő megérdemelten került a raktár mélyéről a múzeum állandó kiállítására. Első ízben nyílt alkalom egy olyan rokokó hangulatú emlékegyüttes kialakítására a következő kabinetben, amely nemcsak a kor német, osztrák, illetve cseh piktúrájának tipikus műfajait, a táj- és a portréfestészet különböző irányzatait fogja át, hanem jól rávilágít a múzeum rejtett tartalékaira is. Norbert Grund intim hangulatú táj ait Franz Edmund Weirotter és Christian Georg Schütz korábban raktárban őrzött mű­vei, illetve Johann Christian Brand nemrégiben vásárolt, gouache technikával finoman cizellált képe követi. Nagy ívű áttekintést nyújtanak a portrék is: a reprezen­tatív és a polgári válfaj ugyanúgy jelen van, mint ahogy egyaránt találunk példát a festőönarcképek udvari eti­ketthez igazodó típusára és bohém változatára (Martin van Meytens, Christian Seybold). Az itt kiállított művek által mesterek, tanítványok, barátok és riválisok szö­vevényes, szerteágazó kapcsolatrendszerébe nyerünk bepillantást. Az új szerzemények sorát Johann Gottfried Auerbach „Önarckép''-е teljesíti ki, a raktárból kiemelt művek körét pedig az az Adam von Liechtenstein her­cegről készült arisztokrata-portré, amely Maulbertsch tanárának, Peter van Rqynak munkájaként már átvezeti a látogatót a Maulbertsch-kabinetbe. Johann Heiss külföldön már bemutatott, a mú­zeumban azonban először kiállított allegorikus képeit követően kerültek elhelyezésre a közép-európai fres­kó- és oltárképfestészet Magyarországon is gyakran foglalkoztatott osztrák nagymesterének, Franz An­ton Maulbertschnek a művei. A korszak arculatának megértéséhez ugyanúgy hozzátartoznak Paul Troger, Martino Altamonte és a XVIII. századi Rembrandt-kö­­vetők (Johann Zick, Januarius Zick, Christian Wilhelm Emst Dietrich) munkái, mint a jeles osztrák festő és grafikus, Martin Johann Schmidt (Kremser-Schmidt) alkotásai. Záróakkordként került ide - és részben az enfilade igen alkalmas lezárásaként - Christoph Unterbergemek az a két, klasszicizáló hangvételű, mindeddig raktárban őrzött korai műve, amellyel pályadíjat nyert a bécsi akadémián. A klasszicizmus korszakát a nagyteremben olyan európai rangú mesterek, mint Anton Raphael Mengs, Angelika Kauffmann, J. H. W. Tischbein és a tájképfestő Jacob Philipp Hackert művei képviselik. Soha nem látott hangsúllyal szerepel mellettük a bécsi Képzőművészeti Akadémia egykori igazgató­jának, Friedrich Heinrich Fügemek három, műfaját és festői modorát tekintve is eltérő képe, köztük azzal a Mária Ludovika császárnőt ábrázoló alkotással, amely méreteinél fogva nemcsak a terem hangulatát határozza meg, hanem impresszionisztikus könnyed­ségével már túlmutat saját korán. A művet 1995-ben magángyűjteményből vásárolta a múzeum. Valamennyi festmény szakszerűen előkészítve került a kiállításra. Az elmúlt években 24 kép teljes restaurálására sikerült megteremteni az anyagi fel­tételeket, de további művek várnak még arra, hogy visszanyerjék egykori állapotukat (pl. A. Kauffmann portréja). Reméljük, hogy ezzel az új állandó kiállítás­sal sikerül felhívni a látogatók figyelmét a méltán híres spanyol, olasz és holland gyűjtemény mellett a Szépművészeti Múzeum német és osztrák festmény­kollekciójára is, amely mennyiségét, színvonalát és sokoldalúságát tekintve egyaránt számottevő a nagy európai gyűjtemények rangsorában. Gosztola Annamária

Next

/
Thumbnails
Contents