Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-10-01 / 10. szám

1

JÍúzeumi Hírlevél j©

közösség - a haza- formálja meg és emeli fel őket. Az ünnep témájához kapcsolódva néhány sajátos műfaj került reflektorfénybe: az emlékbeszéd és az apoteózis, mely utóbbi az irodalmi jelenségek mindig jelenlevő képzőművészeti-művelődéstörténeti vonatkozásaira és kölcsönhatásaira figyelmeztetett. Az egyre gazdagabbá váló irodalomban való eligazodást a kötet végén a hazai kultuszkutatás - a profán kultuszok csaknem három évtizedes tanulmányozásának - bibliográfiája segíti.

Sugárné Koncsek Aranka:

Jász történelmi arcképcsarnok.

2. bőv. kiad.

Kiad.: Jász Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2003. 263 p. ill. (Jászsági Füzetek 32.)

A Jászsági Füzetek sorozatában most megjelent arcképcsarnok a Redemptio 250. évfordulójára megjelent első kiadás bővített változata. Sugárné Konycsek Aranka fáradságos munkával kutatta és kutatja a Jászság, elsősorban Jászberény múltját, írott és íratlan emlékeit. Ez a kötet közel háromszor annyi jeles személy életútját ismerteti, mint az előző kiadás, az anyag még mindig nem teljes. Maga a szerző és a szerkesztők is igyekeznek folyamatosan gazdagítani a gyűjteményt, és újabb és újabb jász történelmi személyiségről lefújni a történelem és a feledés porát.

Petercsák Tivadar:

Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves megyében (XVIII-XX. század).

Kiad.: Heves Megyei Múzeumi Szervezet,

Dobó István Vármúzeum, Eger, 2003. 302 p. ill.

(Studia Agriensia 23)

A XX. század utolsó évtizedében lezajlott társadalmi-gazdasági átalakulás az évezredes hagyományokkal bíró önkormányzati rendszer újbóli kiépülését és megerősödését is jelentette Magyarországon. A közigazgatási autonómia mellett a szintén önkormányzati alapon szervezett lokális gazdasági közösségek múltbeli példái és tapasztalatai segítséget nyújthatnak a jelen agrárgazdaságban zajló átalakulás új szervezeti kereteinek a kialakulásához. Petercsák Tivadarnak és munkatársainak a levéltári források, történeti-néprajzi feldolgozások és a recens adatgyűjtések felhasználásával sikerült feltárni a Heves megyei falusi gazdasági közösségek jellegzetes típusának, a közbirtokosságnak a rendi társadalomban

gyökerező, majd a polgári korszak törvényei által szabályozott és a mezőgazdaság kollektivizálásáig működő sokszínű formációit.

Az egyes fejezetekben a szerző foglalkozik a falusi gazdasági közösségek történeti kérdéseivel és törvényi kereteivel, Heves megye földrajzi és gazdasági adottságaival, a nemesi közbirtokosságok szervezeteivel. A paraszti erdő- és legelőközösségek című részben nyomon követhetjük a feudalizmus legelő- és erdőhasználatának átalakulását 1848 után, a legeltetési társulatok, erdőbirtokosságok sorsát egészen a XX. század második feléig. A Heves megyei példák alapján a szerző megállapítja, hogy a közbirtokosság olyan, hosszú időn kialakultba magántulajdon célszerű közösségi használatát biztosító jogszokásokon alapuló szervezet volt, amely rugalmasan igyekezett alkalmazkodni a körülményekhez.

A fejezetek végén található irodalomjegyzékkel és a rendkívül sokrétű adatokat magába foglaló függelékkel egészül ki a szerzőnek és munkatársainak mondanivalója a fenti témában.

Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880).

2. reprint kiadás.

Szerk. és a Függeléket összeáll.:

Hadobás Sándor. Kiad.: Érc- és Ásványbányászati Múzeum, Rudabánya, 2003. 80 p.

Mikulik József Dobsináról szóló munkája értékes forrása a bányászattörténeti kutatásoknak. Mivel ma már nehezen megszerezhető, illetve hozzáférhető könyvritkaságnak számít, ezért célszerűnek látta a múzeum újbóli reprint kiadását, abban a reményben, hogy ily módon hozzájárulhatnak a szerző emlékének a felébresztéséhez is. A szerzőnek 1880-ban megjelent könyvének bevezetőjében a következőket olvashatjuk: Jelen monographia a dobsinai levéltárban őrzött okmányok, periratok, bérkönyvek, a városi tanács- és bányabírósági jegyzőkönyvek, a helybeli anyakönyvek és más hiteles források alapján készült, tehát kétségbevonhatatlan tényeken alapul, melyek leírásánál minden bölcselkedő következtetés mellőzve lett. A bányászat és kohászat régi és jelen állapotának ecsetelése után rátérek a kérdés jogtörténeti részére, megemlékezvén az egykor uralkodott szokásokról, szabályzatokról, intézményekről, nem mulasztván el a maga helyén elősorolni azt, mi az őstermelés ez ágára jótékony, vagy káros befolyással volt. Kiegészíti tanulmányomat egy függelék, mely a forrásokból mutatványokat tartalmaz.

321