Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-01 / 9. szám
pedig Laczkó Dezső piarista tanár, geológus személyében nevezték ki. Ezt megelőzően 1902. november 30-án megalakult a Veszprémvármegyei Múzeum Egylet, alapszabálya kimondta: „az egylet czélja a Veszprémben létesített vármegyei múzeum erkölcsi és anyagi támogatása, a múzeum iránt a közönség érdeklődésének felköltése és fejlesztése, a múzeum közművelődési hatásának terjesztése.” Az egylet 127 alapító tagja (jeles egyházi és városi elöljáróságok) a befizetett tagdíjakon felül adományokkal segítette a múzeum és könyvtár gyűjteményét. így báró Hornig Károly püspök 3000 kötetet ajándékozott, valamint könyvtári bútorok beszerzésére évi 1000 koronát ajánlott fel. Az egylet tiszteletbeli tagjai, gróf Festetich Pál ésjankovich Bésán József évi 400, ill. 200 korona alapítvánnyal járultak hozzá az intézmény létrejöttéhez és fenntartásához. Az adományoknak köszönhetően gyorsan szaporodott a könyvgyűjtemény, 1922-ben 20548 kötettel rendelkezett a könyvtár. Miután 1925-ig a múzeumnak önálló épülete nem volt, a vármegyeház II. emeletén az ajándékozott tárgyi és könyvanyag ládákba csomagolva gyűlt s így hozzáférhetetlen volt. De közművelődési céloknak egyébként sem felelt meg az állomány, Laczkó Dezső igazgató 1930-as jelentése szerint az adományozókat az az elv vezérli, hogy a múzeum elavult, régi könyveket gyűjt. A múzeum szakemberei, Laczkó Dezső, Rhé Gyula majd Nagy László múzeumigazgatók dolgozták fel a könyvtári anyagot, elsősorban a saját kutatómunkájukhoz szükséges dokumentumokat. Az ajándékok között számos kuriózum található és a helytörténeti kutatás számára fontos aprónyomtatvány. Önálló múzeumépület 1925-re épült fel, köszönhetően dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő támogatásának és a nagyarányú összefogásnak, gyűjtésnek. A könyvtár 1926. február 27-én nyílt meg, a nagyközönség használatára bocsátott első városi közkönyvtár- írja Laczkó Dezső a jelentésében. A helybéli sajtó részletesen beszámolt az eseményről: dr. Bibó Károly alispán és dr. Magyar Károly főispán a kultuszminiszter nevében elismerésének és köszönetének adott kifejezést azért az önzetlen, eredményes munkásságért, mellyel a múzeum fáradhatatlanul dolgozó, nagy tudású vezetői az értékes könyvtárat megvalósították. Csaknem kizárólag adományokból keletkezett, javarészt a Hornig-, Óvári-, Kolossváry-, Zsoldos-féle tekintélyes mennyiségű könyvtárak ajándékaiból. De maga az állam is hozzájárult a gyarapításához letétekkel és pénzadományokkal. A múzeum dolgozói a gyűjtemények anyagát tudományos ismertetésekben dolgozták fel (kezdetben az éves jelentések irodalmi mellékleteként jelent meg), ami lehetővé tette a cserekapcsolatok kiépítését. így a Nemzeti Múzeummal, a győri, soproni, szombathelyi, székesfehérvári, londoni, máramarosi múzeummal, a Pannonhalmi Apátsággal, a tihanyi Biológiai Állomással létesült kiadványcsere. A város lakói, elsősorban a diákok, tisztviselők és háziasszonyok, hetente két nap látogathatták a könyvtárat és kölcsönözhettek. Az éves beszámolók ritkán tudósítottak könyvtáros alkalmazásáról, ennek ellenére az 1941-es statisztika szerint 400 rendszeres olvasót tartottak nyilván. A keresett szépirodalmi műveket (Jókai, Mikszáth, Herczeg F.) Szerb Antal tanácsának megfelelően szerezte be a könyvtár. A helyi nyomdák kötelespéldányt szolgáltattak a könyvtárunknak, így a helyi vonatkozású munkák szinte teljességgel fellelhetők voltak gyűjteményünkben. A II. világháború törést okozott a könyvtár életében: elpusztult az állomány egy része és a bútorzat fele. A súlyos károkat 1948 májusára sikerült kiheverni, és ismét megnyitni a művelődni vágyó közönség előtt. 1950-ben az államosítás fordulópontot jelentett: a könyvtár anyagát kettéválasztották. A szépirodalmi és ismeretterjesztő művek átkerültek az újonnan létrejött városi könyvtárba, a tudományos munkák maradtak a múzeum gyűjteményében. Tehát ettől az időponttól beszélhetünk önálló múzeumi könyvtárról, amely célja a tudományos kutatómunka segítése. A jelenleg 39 ezer kötettel rendelkező szakkönyvtár a megyei helytörténet-kutatás bázisa, korlátozottan nyilvános. Fő feladatunk a múzeum szakemberei számára biztosítani a szakirodalmat. Gyűjtőkörünk: régészet, néprajz, történelem, helytörténet, művészettörténet, kiegészítve a numizmatika, hadtörténet, családtörténet, irodalomtörténet és muzeológia irodalmával. A korábbi adományokból származó könyvanyag mára fontos forrásmunkává vált, különösen a helytörténet kutatók számára. 1960 óta az állománygyarapítás új lehetőséget kapott. A megjelenő évkönyvünkkel, kiadványainkkal (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, konferencia kötetek, kiállítási katalógusok), széleskörű cserét folytatunk, a mintegy 390 partner révén igen értékes szakirodalomra teszünk szert. Kisebb részben gyarapodik állományunk vásárlás és ajándék útján. Az intézmény anyagi helyzete nem teszi lehetővé a teljes szakirodalom beszerzését, szakfolyóiratok megrendelését, ezért könyvtárközi kölcsönzés ill. pályázatok révén pótoljuk a hiányosságokat. 281
