Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-01 / 9. szám
im^úzEUMi Hírlevél J© kísérletezett új eljárásokkal és technikákkal a kerámiagyártás területén. Ajónevű szakemberek megszerzése és a nyersanyaglelőhelyek biztosítása után a piac nemzetközi bővítését Bécsen keresztül látta megvalósíthatónak. Franz Koschi, a nagyszerű bécsi kémikust, a Kémia-technológiai Kísérleti Intézet akkori igazgatóját választotta üzlettársául, ettől a társulástól remélve egy bécsi lerakat létrehozását az európai piac meghódításához. A társulást az 1873-ban berobbant tőzsdekrach meghiúsította, és csak egy szűk évtized múltán tudott olyan külföldi társulást építeni, amelynek segítségével Emst Wahliss bécsi kereskedőn keresztül sikerült exportüzletet létesítenie Európa más nagyvárosai felé. Az exportlehetőségeket a világkiállításokon történő, tudatosan felépített bemutatkozásokkal készítette elő és alapozta meg. Az első nagy sikert az 1873-ban, Bécsben megrendezett Világkiállításon aratta: a kiállított termékeit bronzéremmel díjazta a szakmai zsűri, és Zsolnay Vilmost a Ferenc József rend II. fokozatával tüntették ki. Az igazi világhírt öt év múlva a Párizsi Világkiállításon bemutatott különleges anyagú kerámia, az általa kikísérletezett porcelánfajansz hozta meg: a párizsi világkiállítás zsűritagjait, a kor kémikus szaktekintélyeit is dilemma elé állította: „nem akarták elhinni, hogy a pórusos cserépen ólommentes, nagy hőmérsékleten olvadó máz van.” (Grofcsik-Reichard: A magyar kerámiaipar története, Bp. 1973, 107) Eredményeit a világkiállítás nagydíjával és a Francia Becsületrenddel ismerték el. Kísérleteinek másik fontos területe a kerámia díszítéséhez használt mázkülönlegességek tökéletesítése volt. Petrik Lajos és Wartha Vince kémikusokkal konzultálva, 1893-tól dolgozta ki az árnyalatokban gazdag, színpompás eozintechnikát. A kiállításon bemutatott tárgyak legkorábbi darabját egy 1873-ból való, és legkésőbbi darabját egy 1941-re datálható porcelánfajansz szelence képviseli, így a 150 év csak a megemlékezés szellemi intervallumát jelöli. A bemutatott tárgyak egy részét, 49 darabot vetített formában, míg 101 darabot az üvegtárlókban elhelyezve tekinthet meg a látogató. A kiállítással a rendezőknek egy olyan szellemi és tárgyi örökség bemutatása volt a célja, amelyet - nem lévén múzeumi és közgyűjteményi tulajdonban - szinte soha nem láthat a nagyközönség, és amely méltón képviseli mindazokat a szellemi és művészi értékeket, amelyeket a magyar és az egyetemes iparművészet történetében a Zsolnay márkanév fémjelez. Köszönet és elismerés illeti meg azokat a családokat, örökösöket, akik sorsuk viharos és nélkülöző idejében is ragaszkodtak e tárgyakhoz, mindannyiunk számára megőrizve otthonaik elzárt szekrényeiben e remekműveket. És akik most, e kiállítás idejére kölcsönadták, hogy mindannyian gyönyörködhessünk féltett családi kincseikben. A kiállítás műtárgyait a historizmus és szecesszió formavilága ihlette, gazdagon vonultatva fel azt a hatalmas formakincset, amely a Zsolnay kerámiát jellemzi. Nincs egyetlen egy ismétlődő darabja sem. (A kiállítás rendezői: Harangi Anna, Térd Márta és Tomanicz Anikó, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Látványtervezője: Csonka András, meghívott. Külső szakértője: Csenkey Éva, Iparművészeti Múzeum) Harangi Anna Új időszaki kiállítások BUDAPEST A századfordulók világa 1800 - Grafikai kiállítás Szépművészeti Múzeum 2003. július 10. - november 30. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztálya 2001. október 25. és 2002. február 24. között rendezte meg a századfordulók európai grafikusművészetét bemutató kiállítás-sorozatának első tárlatát, A századforduló világa 1900 címmel. A tervezett sorozat célja a századfordulók bonyolult művészeti képének bemutatása a Szépművészeti Múzeum gazdag rajz- és metszetgyűjteményének válogatott lapjain keresztül. A múzeum fennállása (1906) óta még nem került sor az 1800 körüli évek művészetének összefoglaló bemutatására. Az 1780-1820 közötti négy évtized a történelemben és a művészetben egyaránt markáns változások időszaka volt: az 1789-ben kitört francia forradalom nem csupán a fennálló rendet döntötte meg, hanem megváltoztatta a gazdasági életet, a társadalmi struktúrát és a kultúrát is. A forradalom hatása különböző mértékben és módon egész Európát érintette, és a művészetben a nemzetközi kapcsolatok révén a látókör kiszélesedését, tematikai bővülést és stílusbeli változásokat eredményezett. Korszakunk művészetét olyan nagy egyéniségek dominanciája jelzi a kiállításon, mint Antonio Canova, Bertel Thorvaldsen, Jacques-Louis David, Jean-August-Dominique Ingres, Théodore Géricault, Heinrich Füssli, Thomas Rowlandson, Daniel Chodowiecki, Angelika Kauffmann és Francisco Goya, akik egymástól igen eltérő irányzatokat képvi-256
