Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-07-01 / 7-8. szám

m^ÚZEUMI j/íRLEVÉ'LJ©

gyakornoka volt. Ez idő alatt - az ún. „mínuszos” kishíreket nem számítva- mintegy 210 anyagot írt; teljes névvel, névjellel, szignóval, de sokszor jelöletlenül is. Ezek közül ad most közre a szerző 135 írást.

A bevezetőben így ír (1985-ben) szülővárosáról, szűkebb hazájáról: „Ismerem Miskolcot: nehézkes, nyúzott, sőt durva és trágár is a hétköznapokon - mégis, felnevelő és megtartó anyánk ez a város, mindannyiunké; itt születetteké s bevándoroltaké. Ritka ünnepein, ha kissé megpihen, jókedvűen és megszépülve osztja szét kincseit, édes gyermekei s tékozló fiai közt egyaránt."

Ennek a városnak a hétköznapjai, közéleti eseményei elevenednek meg a cikkek olvasatakor. Külön érdekessége a cikkeknek, hogy szinte mindegyikében felfedezhető a szocialista újságírás íratlan, írott szabálya: az egyoldalú politikai beállítás szinte a legköznapibb témákban is tettenérhető.

Kalász László (1933-1999)

Bibliográfia, szemelvények. Összeállította és szerkesztette: Hadobás Pál. Kiad.: Edelényi Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum, Edelény, 2003. 182 p.

(Edelényi Füzetek 29.)

Kalász László költő 1933-ban született Perkupán. 1999-ben halt meg, és szülőhelyén a perkupái sírkertben temették el. A Kalász László bibliográfia kiadása a Bódva-völgyi tájhazán túlmutató jelentőségű; része az egyetemes magyar irodalmi kultusznak, jellemző megnyilvánulása a regionális tudatnak. Kalász László kultusza már a költő életében derűs, legendás történetekben, emlékezetes könyvbemutatókon, találkozókon is megmutatkozott.

2002-ben megalakult Edelényben a Kalász László társaság, amelynek célja ápolni a Bódva-völgyi József Attila díjas költő emlékét.

A Hadobás Pál által szerkesztett és válogatott bibliográfia fontos alapozó munka, hathatósan elősegíti kalász életművében a tájékozódás, kutatás, tanítás esélyeit is. A maga eszközeivel Kalász egész munkásságát, kritikai fogadtatását, tudományos értékelését tárja az érdeklődők elé. Szinte mindent elmond Kalász költői fejlődéséről, műveinek kritikai fogadtatásáról. A bibliográfia használata közben is fény derülhet hiányzó, pontosításra szoruló adatokra. Az adatgyűjtést a közreműködők nem tartják lezártnak, minden hasznos észrevételt köszönettel fogadnak egy javított, bővített kiadás reményében.

Cumania

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve 18.

Szerk.: Bárth János. Kiad.: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét, 2002. 444 p. ill.

Az évkönyv „Archeológia” című fejezet tanulmányai foglalkoznak a katymári XVT-XVII. századi rác temető feltárási munkáival, a hódoltság kori rácok temetkezési szokásaival és Kelebia régészeti topográfiájával és településtörténetével.

A „História" rész írásai között olvashatunk a török kori Kecskemét bencés krónikásáról Balahó Vincéről, a redimált föld sajátosságairól Kunszentmiklóson. „Az egészségügyi viszonyok és gyermekhalandóság egy alföldi faluban a XIX. században " című írásnak előzménye is van. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezet kiadásában jelent meg a szerző tanulmánya: „Falu a pusztában - Szánk község települése és népesedése a XIX. században”. A jelen rész a volt pusztán kialakuló és benépesülő falu demográfiai viszonyaival foglalkozik, s röviden kitér a népesség természetes szaporodását leginkább gátló gyermekhalandóság kérdésére is.

Az „Etnográfia" címszó alatt találjuk a Bocsa községről szóló írást, melyben a szerző a község határára kiterjedő puszták betelepülésének, a népesség származásának és a falu kialakulásának történetét kutatta, egyben megrajzolta a pusztákon megtelepedő tanyák XX. század eleji társadalmát is.

„Fóliás kertkultúra Kunszálláson" címmel a szerző dolgozatában a helység virágzó fóliás kertészkedését szerette volna bemutatni, a fóliás gazdálkodás mezőgazdasági alapjaival és történeti előzményeivel kiegészítve. Az ismertetés kiemelt szempontjául a munkaszervezet, munkaszervezés kérdését választotta.

A fejezet és egyben a kötet utolsó tanulmánya a lajosmizsei családnevek kapcsán nem annyira a nyelvészeti és elméleti megközelítést szorgalmazta, hanem inkább alkalmat talált arra, hogy egy település történeti néprajzi névhasználatát mutassa be, amelyről igen kevés adattal rendelkezünk Fontosnak tartotta a szerző azt is, hogy egy olyan településről kapjanak az olvasók információt, amely a Kiskunság és a Jászsághoz egyaránt kapcsolódik, és így mindkét régió történeti-néprajzi kutatásához szolgáltat fontos anyagot.

249