Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
@í.!¥úzeumi Hírlevél Az egyes fejezetek szerkezete némileg eltérő. Én igen jó megoldásnak tartom, hogy pl. minden fejezetben - ahol az idő a rendező elv (az első kettő kivételével) - van egy a korszak történetiségét summázó alfejezet. Hiányolom azonban, hogy néhány fejezet esetében (rézkor - bronzkor - vaskor) elmaradt egy a kutatástörténetet összegző rész, ami a többi fejezetben megtalálható. Véleményem szerint szerencsésebb lett volna a Vékony Gábor által írott alfejezetet (15-21. oldal) a ZsidiPaula (415-417. oldal) és az Emyey Katalin (417-419. oldal) által írott alfejezeteket egy egységként kezelni, netán egybeszerkeszteni. így az átfedéseket ki lehetett volna iktatni. Ugyanígy egyeztetni lehetett volna Ernyey Katalin fent említett alfejezetét a Nagy Mihály által jegyzettel (30-35. oldal). Engem kifejezetten irritál, hogy régészeti kultúráink elnevezésében a rendszerváltás óta egy új tendencia jelentkezik, mégpedig: angolszászosodnak. Szerintem sem Nagyrév-, sem Füzesabony-, de Lengyel-kultúra nincs. A laikus az utóbbit még Lengyelországgal hozná kapcsolatba, holott ez egy Tolna megyei településünk! Én továbbra is az -i képzős, magyar változatokat pártolnám, kisbetűvel, imigyen: lengyeli kultúra. Apróságnak tűnő, de talán mégis fontos észrevétel - mivel két évtizede két megye múzeumi szervezetével vagyok igen közeli kapcsolatban -, amire felhívnám a szerkesztők figyelmet a 414. oldalon közölt „Régészeti gyűjtemények" című térkép kapcsán. A Vas megyei Smidt Múzeumban vannak ugyan régészeti tárgyak, de régészeti gyűjtőkörrel nem rendelkezik, ahogy a 63. számmal jelzett Külsővati Helytörténeti Kiállítóhely (Veszprém megye) sem. Az utóbbi szintén csak őriz régészeti tárgyakat. Ez a gyanúm az iváncsai (Fejér) Helytörténeti Gyűjtemény és a csengeri (Szabolcs-Szatmár-Bereg) Helytörténeti Kiállítás esetében is. Örvendetesnek tartom - s különösen ezért fájó a fentebb már említett pénzügyi paraméterek és műtárgyraktárak megismertetésének elmaradása -, hogy alfejezetek íródtak a vízalatti régészetről, nyilvántartásról és adattárról, védett régészeti lelőhelyeinkről, a régészeti parkokról, továbbá a hazai régészeti örökség és világörökség kapcsolatáról. Engedtessék meg végezetül egy végképp szubjektív észrevétel. Úgy tapasztaltam, a szerzők egy része - „akinek nem inge...” - nem igazán tudott elszakadni az alábbi örök igazságtól: „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Mire gondolok? Egyes alfejezetek esetében jól tetten érhető a szerző ásatókénti földrajzi determináltsága. Gondolatmenete, példái, fotói és rajzainak többsége is saját „termés”. A mellékletek egy részénél ez érthető: magától, intézményétől tudott a legegyszerűbben fotót, rajzot szerezni. A tartalomban való egyéni szelektálás - mit hagyok benn, és miről írok - azonban számomra elfogadhatatlan. Akkor is, ha a Tisztelt Nagyközönségnek a szerző „rostáján" kihullott feltárásokról, információkról, azokjelentőségéről nyilván nincs tudomása. Nem szabad ugyanis elfelednünk - bár ne legyen igazam - több évtizedig ez a könyv lesz meghatározó a magyar nyelven értő és nem csak Magyarországon élő, a régészet irányában nyitott érdeklődők számára! S ilyen aspektusból tán nem ártott volna a jelenlegi országhatáron kívül fekvő területek régészetére is kitekinteni, legalább a határon túli magyar vonatkozású leletekre korlátozva mindezt. Remélem, hogy rövid időn belül - itt az EU tagság küszöbén állva - megjelenik a munka idegen nyelvű változata is, akár egy a legutóbb jelzett fejezettel kiegészítve. Ehhez kívánok a szerkesztőknek és a kiadó NKÖM-nek sok sikert, arra is emlékeztetve az érintetteket, amit az előszóban írtak: „Tekintsük e kötetet egy a jövőben rendszeresen megjelenő, a régészettudomány legfrissebb tudományos eredményeinek összegzését nyújtó sorozat bevezetésének.” Talán azon is érdemes lenne elmerengeni, hogy e talán túl optimista kiadói jövőkép nem lesz-e reálisabb akkor, ha egy a „Magyar Régészet” című, mondjuk félévente megjelenő, színvonalas ismeretterjesztő folyóiratban gondolkodnánk az osztrák, német, francia, angol és USA stb. példák alapján. Ilon Gábor Treasures from Country - Hungarian Museums with English Summaries Kincsek az országból. Virágos mezőkön - Békés megye Sorozatszerkesztő: Trogmayer Ottó, Szerkesztő: Szatmári Imre. Kiad.: Agapé Kiadó Szeged., 50 p. ill. Az angol-magyar nyelven megjelenő új sorozat első darabjait tarthatja kezében a recenziót író személy. Rendkívül okos elképzelés, hogy a/4-es formátumban, színes illusztrációkkal mind a tizenkilenc megye tárja fel különleges kulturális kincseit, ne a szakma számára - hiszen azok ott úgyis köztudottak -, hanem hangsúlyozottan a kulturális turizmus fellendítése érdekében az idegenforgalom és az oda látogatók számára. 199
