Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
©l^ÚZEUMI J^ÍRLEVÉLJ© Education and Culture Culture 2000 Gualchiere di Remole Kallómalom a 14. századból (Toszkána, Olaszország) magyar örökséghez kapcsolódó kulturális utak létesítésének támogatására Beadási határidő: 2003. június 30. Bővebb információ: NKÖM Ügyfélszolgálati Irodája, 1077 Budapest, Wesselényi utca 20-22. http://www. nkom.hu http://www.kancellaria.gov.hu Tel.: 06-1-484-7377 European Textile Network - Industrial Heritage Routes http://www.etn-net.org/routes Az EU Culture 2000 - Education and Research keretprogram Industrial Heritage Routes projektjéről Mint arról a Műemlékvédelem 2002. 4. számában beszámoltam , az Industrial Heritage Routes programnak tizenkét ország a résztvevője: Spanyolország, Olaszország, Németország, mint EU tagok, valamint Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia társult tagok és Szerbia, Grúzia - EU-n kívüli országok. A nyitómegbeszélésen (Terrassa, 2002. június 27. - 30.) állapodtunk meg abban, hogy tíz magyarországi textillel, textilipari örökséggel kapcsolatos helyszínt kapcsolunk be az European Textile Network elektronikus adatbázisába és honlapjára, amely egy textilekkel és textilipari örökséggel rendelkező összeurópai adatbázis és evvel kapcsolatos internetes kulturális szolgáltatás: http://www.etn-net.org A honlap fenntartója és tulajdonosa a hannoveri székhelyű European Textile Network, azaz ETN egyesület. A jelenlegi program koordinátorai Beatrijs Sterk és a toszkánai Prato Textilmúzeumának igazgatója Emanuele Lepri szervezte meg az értékelő záró megbeszélést, 2003. március 27. és 31. között, amelyen a magyarországi partner, az ARCHAEOCOMP Egyesület nevében részt vettem mint koordinátor Vajk Évával, az óbudai Textilmúzeum igazgatónőjével együtt. Az óbudai Textil és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum - amelynek fenntartója a Textilalapítvány - a magyarországi textilipari-múzeumi helyszínek ún. TCP-je, azaz textile contact pointja. A textilipari utakról Prato a középkortól máig textiles nagyhatalom, a városban jelenleg is 44,000 ember él a textiliparból, avantgárd művészek anyagait szövik itt, pl. a Luigi Peed Modern Művészeti Központ fontos találkozóhelye a világ kortárs művészeinek. Toszkána tartomány 25 helyszínnel vesz részt a munkában, hiszen textilipari örökségük a Bisenzio partján fantasztikus. A XIV századtól kallómalmok, majd azoknak helyén gyárak sora épült ki a XVIII-XIX. század folyamán. Ma jelentős többségük működik még, de érdekes volt a konferenciateremmé alakított Fabbrica Meucci valamikori textilgyár megtekintése (Vernio), a ma is - kisipari formában - gyapjúfeldolgozást folytató Forti Gyár (Vaiano) és A. Peyron Laneficio Forti névre hallgató gyára (La Briglia), ahol rongyok bálázása folyik, bár a gyár egy része kiállítóteremként és múzeumként felújítva várja majd - a tulajdonos terve szerint - a látogatókat. A tulajdonviszonyok vegyesek, a vaianoi Forti Gyár egy kisebb családi vállalkozás, bérlőkkkel. A. Peyroné magántulajdon, a vernioi gyár pedig az önkormányzat tulajdona, önkormányzati pénzből alakították át és újították fel. A toszkánai textilipari út egyik gyöngyszeme Gualchiere di Remole, egy XIV. században épült várszerűség. Firenzétől pár km-re fekszik, az Arno partján. Huszonöt kallómalom van benne, erődítéssel körbevéve, hiszen Firenze városának egyik legféltettebb tulajdona volt, sőt ma is az. A huszonöt malmot ötszáz éven keresztül családoknak adták bérbe, ahol gyapjúfeldolgozás és liszt őrlése váltako-192
