Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-06-01 / 6. szám

m MúzEj^jgj^EVÉL m

másképpen oldják meg az utána következő generációk művészei. Birkás Ákos korai, hiperrealista korszakának tanulságait használja fel legújabb művein, amikor a konkrét ábrázolás és a több részből összeállított, elvont fejformáinak szintézisével próbálkozik (ОТ 3.9P-S, 1999). Koroknai Zsolt digitális printje a konceptuális gondolkodás és az érzéki jelhagyás kettősségére épít, ennek egyik állomása a szinte lírai hatású Angyali üdvözlet/A (2002). Baranyai Levente ugyanebben az évben készítette el a Csehszlovák nyár (Biogeometria 7.) című művét, amely az 1998-tól kezdődő sorozat egyik utolsó darabja. Annak ellenére, hogy

a megszáradt festékcsomók kifejezetten plasztikus hatást nyújtanak, a festmény lényegét tekintve nem más, mint felülnézetes fotóról „átírt", materializált tájkivágat. Más művek viszont ragaszkodnak a művészet ősi, mágikus funkciójához, így Nádler Istvánnak a kézműves igényességével lealapozott, és a távol-keleti kalligráfus gyors gesztusával megfestett képe (M.M. No. 2., 2001), vagy a „Fáskör" tagjának, Varga Géza Ferencnek fából és csontból faragott, pogány bálványa, a művész korai halálával lezáruló életmű fontos alkotása (Dob és tánc, 1998).

Szűcs György

2. Mányoki Ádámnak tulajdonítva: Előkelő hölgy, 1715-18

O.v. 80x65 cm, MNG Itsz.: 2002.1 M

3. Donét János: Rehákné Moór Anna arcképe, 1815 4. Munkácsy Mihály: Kerstinger György arcképe, 1863-64

O.v. 63x50,5 cm, MNG Itsz.: 2002.14T O.v. 66,5x50 cm, MNG Itsz.: 2002.4 T