Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-05-01 / 5. szám
mifúzEUMi Hírlevél m SZEKSZÁRD Ruha teszi az embert? - Tájak, népek, viseletek Tolna megyében Egy kiállítás és a látogatók kapcsolata Wosinsky Mór Múzeum 2003. április 8. - augusztus 10. A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum az elmúlt évben új raktárépületet kapott Faddon, aminek következtében a korábbi bérelt, túlzsúfolt raktárakból a néprajzi anyag is új helyre került. A textilgyűjtemény költöztetése során merült fel bennem az ötlet, hogy a raktárban fekvő holt anyag egy részéből érdemes lenne kiállítást rendezni. A tervezés során próbáltam számba venni, hogy mennyi mindent fejez ki a viselet (vagyoni helyzetet, az öltözködés alkalmát, a szépségideáit, egy közösséghez tartozást és más közösségektől való elhatárolódást). A megvalósításban arra törekedtem, hogy a látogatók ezeket is felfedezzék, s a ruhadarabokat ne csak díszes tárgyaknak tekintsék. A kiállítóteremben öt enteriőrt alakítottunk ki, így érzékeltetve az egykori használat körülményeit. A sváb jelenetben egy pacskert kötő asszony látható, az egyik falon pedig egy régi esküvői kép utal a svábokra jellemző fekete menyasszonyi ruhára. A Kapos-Koppány menti enteriőr egy konyhát jelenít meg, ahol egy menyecske öltözködik. Ebben az esetben a közönség azt is megláthatja, hogy mennyi alsószoknya kellett a felsőruha alá, illetve hogy milyen trükökkel próbálták az egykori szépségideáit elérni. A II. világháború után Bukovinából érkezett székelyek számos viseletdarabja került a múzeumba, melyek a kiállításban egy 1900-ból származó festett ruhás ládával együtt láthatók. A Felvidékről szintén a II. világháború után érkeztek Tolna megyébe maFelvidéki jelenet - Lovas Csilla munkája gyarok. A körükben végzendő tárggyűjtés azonban az elmúlt évtizedekben elmaradt, így a kiállítás előtt ezt hiánypótlásként valósítottam meg. Az elmúlt évben és az idén megvásárolt tárgyakból egy szobai jelenetet állítottunk össze egy fonó asszonnyal. A sárközi enteriőrben látható fiatal menyecske öltözéke a viselet életkort kifejező szerepére utal: a Sárközben ugyanis a férjhezment, de még gyermeket nem szült asszonyok olyan kiegészítő darabokat viseltek, mint a csafring és a tekerődző bíbor. A leendő kiállításra egy „fordított nap" rendezésével próbáltuk felhívni a figyelmet, ami a kiállítási munkálatokba történő bepillantás mellett a régészeti raktár, a restaurátor műhely és a könyvtár megtekintését is magában foglalta. A rendezvény időpontjául kiválasztott április elseje a gyermekek számára már önmagában sok izgalmat jelent, hiszen ekkor szabadabban lehet bolondozni. A mi szempontunkból pedig azért volt előnyös ez a nap, mert egy héttel a kiállítás megnyitása előtt alkalmunk nyílt az előkészületi munkák bemutatására: a múzeumban megszokott rend állapotával szemben a teljes káosz érzékeltetésére. Ez a látvány, illetve a leendő kiállítási tárgyak kézbevétele azt biztosította, hogy az osztályok a kiállítás megnyitása után visszajöttek megnézni: vajon mi is lett abból a sok összehordott „limlomból”, amit korábban láttak. A másodszori látogatás alkalmával már jobban rögzülhetett a gyerekekben egy-egy érdekesebb jelenség, illetve felidézhették magukban az általam játékos formában elmondott történeteket. A fordított nap során 505 gyermek jött el a múzeumba - az óvodásoktól a gimnazistákig ami a mi látogatottsági arányainkhoz képest kimagasló szám. A csoportokat én vezettem végig a teremben, és ekkor kellett szembesülnöm azzal, hogy a gyerekek mennyire nincsenek tisztában saját családjuk szár-Székely jelenet - Lovas Csilla munkája 152
